Klasszikus

Híd a Lajtán

2015.09.03. 06:50
Ajánlom
Tekintették egy birodalom távoli határőrvidékének, és aztán századokon át volt egy másik birodalom középpontja is, ám a Boldog Ausztria említésekor mégse hatalmi változásokra, háborúkra vagy éppen politikára gondolunk. Egy kis ország, hatalmas kulturális örökséggel. MÜPA MAGAZIN
Wolfgang Muthspiel 

Wolfgang Muthspiel  (Fotó/Forrás: Mischa Nawrata)

Csehország és Németország főszereplése után, idén nyugati szomszédunk, Ausztria kerül a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös alapítású fesztiváljának középpontjába. Az Európai Hidak rendezvénye 2015-ben sem az ismeretlen fölfedezésére invitál tehát, hanem éppenséggel egy ismerősnek vélt, sőt számos részletében valóban meghitten ismerős tájékra vezet, amely így is csupa élményt és megannyi újdonságot tár majd elénk. mert ha kirándulásnyi távolságban élünk is Bécstől, s habár hajdan egy közös, „szélesebb hazát” alkottunk az osztrákokkal (hogy mit kapott a fejére Jókai mór a függetlenségiektől e megfogalmazásért!), azért még bőven kerülhetünk közelebb ehhez a rokoninak érzett, ám az észleltnél jóval sokszínűbb kultúrához. túl a Kék Duna keringő és a bécsi kedélyesség rokonszenves közhelyein, a lehetőségig teljes keresztmetszetet kínálva az osztrák múlt és jelen kulturális értékeiből.

"Alii bella gerunt; tu felix Austria nube!”, azaz mások csak háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodj – hangzik a Habsburgok szerencsés házassági politikáját egyszerre méltató és irigylő latin szállóige, de azért tudjuk, Ausztriának bőven kijutott a háborúskodásból is. Hadi feladatok hívták életre több mint 1200 éve az Ostmarkot, a Nagy Károly birodalmának keleti határait megvédeni hivatott őrgrófságot is, amelyből aztán a mai Ausztria lett. védekezni kellett a kalandozó magyarok ellen, utóbb Mátyás király bús hadát is nyögte Bécsnek büszke vára, s bizony a császárváros volt a legnyugatibb európai főváros, amely oszmán ostrom alá került. Császárváros – hiszen idővel a Habsburgok révén ide telepítette udvarát a Német-római Császárság feje, s e ténynek Bécs és egész Ausztria kultúrája páratlanul sokat köszönhetett.

Ahogy Musil látta

„Ebben az országban – méghozzá a legszenvedélyesebben, s ennek összes következményeivel együtt – mindig mást csináltak, mint amit gondoltak, vagy másképp gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek. […] Es ist passiert – megesett, mondták errefelé, ha másutt úgy vélték, csoda esett; sajátos, se másutt a németben, se más nyelvekben nem ismert kifejezés volt ez, leheletétől tények és sorscsapások váltak pihe- és gondolatkönnyűvé.” A visszatekintő Robert Musil jellemezte e szavakkal A tulajdonságok nélküli ember lapjain hazáját

Az udvari kultúra fölvirágzása a zenei életre is jótékonyan és maradandóan hatott, ahogyan arról a Fesztiválzenekar Barokk együttesének szeptember 16-i koncertjén is bizonyságot szerezhetünk: az I. Lipót, I. József és VI. Károly udvari komponistájaként működő Johann Joseph Fux, vagy épp a Lipót és József császárok által szintén favorizált Giovanni Bononcini művei által (művészeti vezető és koncertmester: Gunar Letzbor). S persze éppígy a szigorúan katolikus tájék egyházfejedelmeinek zeneszerzőit hallgatva: mondjuk, a Salzburgban szolgáló Heinrich Ignaz Franz Bibert vagy az ugyancsak Salzburgban, majd a passaui püspök udvarában alkotó Georg Muffatot.

Kokoschka babája

Kokoschka babája (Fotó/Forrás: Kővágó Nagy Imre)

A XVIII. század utolsó évtizedeire a dunai monarchia hatalmi központja a világ zenei életének egyértelmű fővárosává vált, hogy azután a bécsi klasszika otthonaként valóságos zenetörténeti legendává nemesüljön. Bécs és tágabb környezete, amelybe olykor még Pozsony vagy akár éppenséggel Martonvásár (Beethoven) és Zseliz (Schubert) is beleszámíthatott, a zeneirodalom óriásainak adott otthont vagy átmeneti szállást. S ez így volt végig az úgynevezett „hosszú 19. század” folyamán: Brahms és a két Johann Strauss csakúgy itt élt és alkotott, mint ahogy itt rótta az utcákat Gustav Mahler és Hugo

Wolf is. Épp a kettejük műveit ígéri a Fesztiválzenekar szeptember 11-i koncertje, melynek énekes szólistája Roman Trekel: a bécsi opera igazgatójának kinevezett Mahler meg az önmagát őrületében a bécsi opera igazgatójának képzelő Wolf – kézenfekvő és mégis oly izgalmas párosítás. A megengedően toleráns, liberális és olykor tagadhatatlanul immorális osztrák mentalitásnak rengeteget köszönhetett a múlt századfordulón formálódó modernitás: Freud és Lehár, Schnitzler és Schönberg egyaránt. S persze a sokszoros múzsa, Alma Mahler és a festő Oskar Kokoschka szintén, akik majd Gergye Krisztián társulatának produkciójában (Kokoschka babája – szeptember 13.) idéződnek elénk.

A császárság, s egyúttal az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően szinte rögtön föltámadt a békebeli béke éveit visszasóvárgó nosztalgia, amely voltaképpen azóta is eleven. Ennek a világnak azonban az első világháborúval végérvényesen vége lett, s Ausztriának, az új köztársaságnak ki kellett találnia önmagát, ráadásul nem is egyszer: 1918-at, 1945-öt, majd 1955-öt, a bécsi államszerződés évét követően. Egy évszám kimaradt a felsorolásból: 1938, az Anschluss éve. Az osztrák nemzeti identitás számára alkalmasint sokáig jelent még feldolgozandó problémát a Harmadik Birodalomhoz fűződő viszony, amelyre egy időben a feledés fátylát borította a kollektív amnézia. Ahogy Christopher Hitchens sommázta: „Ausztria két legnagyobb eredménye, hogy elhitette a világgal: Beethoven bécsi volt, Hitler pedig német.” e szándékos felejtés ellen a 20. század második felének legjelentősebb osztrák művészei is szót emeltek, s közülük is a legkeményebb ítéletű Thomas Bernhard volt, akinek szkepszisét és rendíthetetlen pesszimizmusát idézi meg szeptember 14-én a Literárium Extra Thomas Bernhard-szövegáriák (Variációk tévedésre) című és alcímű estje. Kedélyesség ide vagy oda, az osztrák kultúra nem riad vissza a Bernhard által is képviselt szigorú önvizsgálattól. Az önvizsgálattól, amely nyitott és befogadó kultúra légkörét teremti meg, amint arról ugyancsak meggyőződhetünk majd az Európai Hidak idei sorozatának eseményein. Ahogyan arról is, hogy a mai osztrák kulturális élettől – akárcsak a megelőző századelőn – a legkevésbé sem idegen a kísérletezés: új hangzásokkal, új stílusokkal, új főszereplőkkel.

És ahogy Zweig látta

 Stefan Zweig már a II. világháború idején, emigrációjából így méltatta az elbúcsúztatott tegnap világát: „Csaknem ezeréves Osztrák monarchiánkban mintha minden örökéletűnek készült volna, s az állam maga volt e maradandóság legfelsőbb szavatolója. […] mindenki tudta, mennyije van, mi illeti meg, mit szabad, mit tilos. Mindennek normája volt, meghatározott súlya és mértéke.”

Ezt teszi majd érzékletessé a Wolfgang Muthspiel Trio szeptember 12-i koncertje is: a névadóval, azaz a világ egyik legjobb gitárosával, s az ő iskolákon átívelő szerzeményeivel. vagy épp a Soap&Skin elnevezés mögött meghúzódó zeneszerző, zongorista és énekes, Anja Plaschg szeptember 11-i estje, melyen a 25 éves művésznő teljes zenekar kíséretében tárja elénk sok külső hatást befogadó és feldolgozó, s egyszersmind oly vonzó zenei világát, összetéveszthetetlenül személyes hangját. Akár egy egyszemélyes Ausztria.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.