Aki nem hallott még a koreai sztárcsellistáról, Han-Na Changról, és ránéz legújabb CD-jének lemezborítójára, valószínűleg kételkedni kezd. Sosztakovicshoz férfias erő kell. Hogyan fogja ez a bájos, finom, húsz-egynéhány éves fiatal hölgy hitelesen tolmácsolni a zeneszerző első csellóversenyét és csellószonátáját? Han-Na Chang 2001-ben Budapesten is fellépett, és megmutatta: nemcsak hogy félelmetesen jól tud gordonkázni, hanem ha kell, "férfiasabb" muzsikus, mint például egykori tanára, a világhírű Mischa Maisky. Ami pedig a szóban forgó Sosztakovics-darabokat illeti, a hölgy első kézből tanulhatta meg, hogyan kell őket előadni. Sosztakovics ugyanis az I. csellóversenyt 1959-ben Msztyiszlav Rosztropovicsnak ajánlotta, annak a művésznek, aki elindította a pályán Han-Na Changot. A koreai lány 13 éves volt, amikor megnyerte Párizsban a nemzetközi Rosztropovics-gordonkaversenyt, a zsűri elnökének magánnövendéke lett, és első lemezfelvételét is vele készítette Csajkovszkij Rokokó variációival. A Carnegie Hall közönségét már tinédzserként meghódította 1996-ban, azóta pedig a legrangosabb koncertpódiumok és fesztiválok gyakori vendége. A gordonkaverseny előadásához képest, amit Han-Na Chang virtuózan és férfiasan szólaltat meg az EMI lemezén, a fiatalkori - hol lírai és dallamos, hol táncos, hol vérpezsdítő - d-moll csellószonáta úgymond gyerekjátéknak tűnik. Hihetünk a fülünknek.