Mit mondhatunk arról az apácáról, akinek zeneművei egyaránt lázba hozzák a régizene-kedvelőket és a DJ-ket? Aki látomásait három hatalmas könyvben írta le, morálról és művészetről egyaránt elmélkedett írásaiban, és akit Babits fordított magyarra? Ő az, aki hétkötetes természettudományi enciklopédiát állított össze, amelyben még a szex is előkerül. Aki az egyházi papságról kereken kijelentette, hogy „Istent nem ismerő, embertől nem félő” gazfickók. Zeneszerző, gyógyító, látnok, a római katolikus egyház pionírja.
Mindezt a XII. században.
Hildegard von Bingen (magyarítva: Bingeni Szent Hildegárd) nemcsak az egyetemes zene, hanem a katolikus egyház történetének különös alakja. Valószínűleg 1098-ban látta meg a napvilágot, egészen biztosan Nyugat-Frankónia Böckelheim nevű városában. Hét gyermek közül a legkisebb volt, de beteges, gyenge fiatalkorától kezdve, ugyanakkor saját bevallása szerint már hároméves korától látomásai voltak. Nem meglepő tehát, hogy szülei kolostorba adták.
Élete pontos mozzanataival nem vagyunk tisztában – messze volt a XII. század –, de az biztos, hogy Jutta von Sponheim remetenő oktatta egy bencés monostorban. Jutta szintén látnoki képességekkel rendelkezett, s ez nyilván nagy hatással volt Hildegardra is, főleg, hogy tőle sajátított el olyan alapvető készségeket, mint az írás-olvasás és a számolás.
Hildegard ekkor ismerkedett meg élete másik fontos szenvedélyével, a zenével. A monostorban a psalterion nevű, a cimbalomhoz hasonló tízhúros hangszeren kezdett játszani.
1136-ban – negyvenes éveihez közeledve – Hildegard zárdafőnöknő lett. Komolyan vette elhívását, és a helyi apáttól a zárda költözését kérte egy szegényebb vidékre, a Rajna-közeli Rupertsbergbe, hogy segíteni tudjanak a rászorulóknak. Nem kapta meg az engedélyt, mire a nő magasabb szinten próbálkozott. Kúnó apát még mindig hajthatatlan maradt, mire Hildegardot bénaság sújtotta. Az apát, arra következtetve, hogy Isten így fejezi ki nem tetszését, engedett: így jött létre az apácák önálló monostora, a St. Rupertsberg.
Negyvenkét évesen látomása támadt, amely megváltoztatta az életét:
a mennyek megnyíltak, és egy kristálytiszta, vakító fény világította át az agyamat. Megmelegítette a szívemet és a mellkasomat, nem égetően, hanem forrón… és hirtelen megértettem, amiről a Könyvek írnak.”
Bár még mindig tartott az egyházi elöljáróktól, akik közül sokan a Sátántól érkezőnek tartották vízióit, nekikezdett Liber Scivias (magyarul: Tudd az utad) című munkájába. Bingenbe helyezte át kolostora székhelyét, és életének utolsó majd’ négy évtizedében rendkívül produktív volt.
Hildegard von Bingen egyre nagyobb hírnévre tett szert, a korabeli pápa, III. Jenő is érdeklődött iránta.
Egy szenttől jöttünk vissza. Ez az apáca minden földi mérték fölött áll. Értelme, gondolkodása és beszéde nem ebből a világból való
– számolt be neki egy püspök. Még abban a korban is, amikor a misztériumot, a transzcendenst a hétköznapi világ természetes részének tekintették, szemet szúrt az apátnő viselkedése, de jócselekedeit elvitatni senki sem tudta. Királyok, fejedelmek kérték ki Hildegard tanácsát, ő pedig a saját keresetlen, karakán stílusában ki is osztotta azokat, akik nem járták Isten útját. Magáról mégis így nyilatkozott: „egy törékeny ember, akiben semmi állandóság nincs, hamu a hamuból és por a porból”.
Hildegard von Bingen látomásai nyomán írta átfogó teológiai munkáit, de ez vezette őt a zeneszerzésben is. Mintegy hetven zenei művet írt – mondani sem kell, mind egyházi alkotások. Műveit bátor melizmatikus szerkesztés jellemzi (amelyben sok hang jut egy-egy szótagra), könnyen felismerhetőek, egyéniek. Egyik leghíresebb alkotása az Ordo Virtutum, egy moralitás, amely az Erények és a Gonosz küzdelmét mutatja meg az emberi lélekért. A lélek természetesen női hangon szól, de az erények, a próféták és pátriárkák hangja is női; az Ördögé viszont férfi – nem is énekel, csak morog, kiabál, nem képes az isteni harmóniába olvadni.
Műveiből készült a Sequentia régizenei együttes Canticles of Ecstasy című lemeze 1993-ban. (YouTube-link.)
Az utóbbi évtizedekben Hildegard von Bingen alakja utat talált a popkultúrába. Életéről 2010-ben, Vision címmel készül német film. „Nem csak hite volt; Hildegard von Bingen kíváncsi volt” – mondta hőséről a film rendezője, Margarethe Von Trotta. Ha a Spotify-on a műveit keressük, könnyen lehet, hogy lemezlovasok, technozenészek feldolgozásaira bukkanunk, akik előszeretettel használják vizionárius zenéjét saját trackjeikhez. És természetesen a feminizmus is vállaira vette alakját mint az első zeneszerzőnőt, akinek művei fennmaradtak. Nem is akármilyen életmű: legyenek akár Istentől ihletettek, vagy egyszerűen egy érzésekben, kreativitásban gazdag nő alkotásai, zenéje ma sem veszítette el fényét. Egy kortársa mondta róla:
Lángolni több, mint tudás birtokában lenni.