- Hogyan jutott ki az együttes a fesztiválra?

- Tóth László: Még a tavalyi rendezvényen vett részt zenekarunk egyik tagja, Szentpáli Roland tubás, aki jó tapasztalatokkal tért haza, így jött az ötlet, hogy az idén a Pro Art Quartettel megyünk. A meghívás szimpátia és szakmai szempontok alapján történt. A szervezőknek megtetszett az idei koncertműsorunk ötlete is, hiszen az egyik felében a historikus barokk zenéé volt a főszerep, a második felében viszont kortárs darabokat, Romhányi Áron és Szentpáli Roland szerzeményeit játszottunk.

- Milyen felállásban zenéltek?

- T. L.: A zenekar állandó tagjain, azaz Szentpáli Rolandon (tuba), Gyivicsán Györgyön (harsona) és Boštjan Lipovseken (kürt) kívül vendégeink voltak Romhányi Áron zongorista és Borsodi László trombitaművész, aki a barokk zene és hangszerek szakértője, ezért magától értetődő volt, hogy csatlakozik hozzánk. Romhányi Áron pedig az egyik legjobb magyar jazz-zongorista, aki tudásával és stílusával színesítette az együttest. Ő a koncertet követően improvizációs mesterkurzust tartott, mely újszerű megközelítései miatt nagyon tetszett a közönségnek. 

- Szentpáli Roland: A hallgatók szívesen és érdeklődve fogadták az együttes játékát, különösen a hangverseny első felében elhangzott Michel-Richard de Lalande Fanfares du Roy című darabja vagy Antonio Bertali 4. szonátája kapcsán, de a koncertünk második felében alhagzott Romhányi Áron Dilemma és Collision Course című szerzeménye vagy az én darabom is kedvező fogadtatásra talált. A siker titka lehet, hogy ezek a több tételes művek modern hangvételük ellenére mégsem túl elrugaszkodottak.

- Különleges barokk hangszereket is vittek ki a fesztiválra?

- Sz. R.: Igen, szoprán cinket, mely leggyakrabban fából készült, hanglyukakkal ellátott kürtféle, de vittünk barokk trombitát is, melyen billentyűk helyett lyukak vannak. Velünk volt még a barokk harsonánk, a barokk kürtünk, az orgonapozitív és a szerpent is. A historikus előadásmód is egy különleges, önálló nyelvezet ugyanúgy, mint a jazz vagy bármely más zenei irányzat. 

- Romhányi Áronon kívül a zenekar többi tagja is tartott kurzust a koncert utáni időszakban. Milyen benyomások érték Önöket ennek kapcsán?

- T. L.: A brazil emberekre általában elmondható, hogy a szegénység ellenére életüket mégsem a hétköznapi problémák határozzák meg. Ez a felszabadultság a zenészek játékán is érezhető volt. Leköti őket a zene, és inkább erre figyelnek, minthogy a tökéletességre törekedjenek.

- Hogyan fogadták a barokk muzsikát?

- T. L.: Az európai klasszikus művek játszásakor csak apróbb helyreigazításra volt szükség a gyakorlás során, de a barokk zenéhez való hozzáállásuk jóval bizonytalanabb volt. Brazíliában még nem ütötte fel a fejét a historikus játékmód és az autentikus, barokk hangszerek használata, de a fiatal zenészek hozzáállásából arra következtettünk, hogy nagyon szeretnék elsajátítani. Rendkívül jó adottságokkal rendelkeznek, így percek alatt magukba szippantották az információkat, ehhez persze rásegítenek az európai, portugál és spanyol gyökerek is. A mi munkánk szerves része volt a technikai képzés, melynek köszönhetően számos zenei stílusból ízelítőt kaptak a diákok, beleértve a kortárs zenét is. Az kurzus légköre egyébként más volt, mint Európában: más a diákok hozzáállása a zenéhez, a művészethez, ami leginkább a motivációban, a temperametumukban és a felkészültségben mutatkozott meg.

- Mit jelent ez pontosan?

- T. L.: Az általam tartott egyhetes kurzus alatt általuk még nem tanult darabokat is vettünk, melyek eljátszásához két hét felkészülési időre lenne szükség. Ennek ellenére egy-két nap alatt nyolcvan százalékos pontossággal már el tudtak játszani egy nehezebb szimfóniát is.

- Sz. R.: Nagyon meglepett, hogy mennyire motiváltak a fiatal zenészek Brazíliában. Az egyhetes kurzus tulajdonképpen egy zenekari anyag elsajátítását jelentette és felkészülést a kurzuszáró koncertre. A tanulók minden nap felkészülten jöttek az órákra, függetlenül attól, hogy meddig zenéltek vagy gyakoroltak előző este. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot az öt tubás növendékemmel, aki mindegyike rendkívül tehetséges volt. Az órákon sok klasszikus és kortárs zenét hallgattunk. Meglepő volt számomra, Ligeti György műveire ugyanolyan nyitottak voltak, mint Mozat darabjaira.

- Tervezik a visszatérést jövőre is?

- T. L.: 2012-ben a helyi Sao Paolo-i szimfonikus zenekar tagjai fogják tartani a hangszeres kurzusokat, mert a fesztivál jövő évi költségvetése nem teszi lehetővé, hogy európai vezető zenekarokat és szólistákat hívjanak meg játszani illetve tanítani. Ennek ellenére minket visszahívtak, hogy folytassuk a barokk hangszeres képzést, sőt, sok diák kurzuson kívül is szívesen jönne Magyarországra zenét tanulni.

Részlet a koncertből: