A mítosz egy változata szerint erdők-mezők istennője, római nevén Diana, görögül Artemisz, nem sokkal azután, hogy anyja, Létó a világra hozta, végignézte ikertestvére, Apollón születését. A főisten, Zeusz lányaként már teljes tudatával rendelkező istennő elborzadt anyja kínjait szemlélve, így égi apjához fordulva azt kérte, soha ne kelljen férjhez mennie és gyermeket szülnie.

Ovidius Átváltozások című művében írja le, hogyan esett a balul sikerült vadászat, mely az ifjú szörnyű halálát okozta. Diana istennő nimfáival egy forrásban fürdőzött, hogy felfrissítse magát, mikor a szintén megpihenni vágyó Actaeon lépteit a végzet ugyanerre a helyre vezette.

A zavartól és dühtől elpiruló Diana vízzel hintette meg az ifjú vadász fejét, aki a forrás tükrében láthatta, mint veszíti el emberi vonásait, és változik szarvassá. Futni kezdett, ám ezzel csak magára vonta vadászkutyái figyelmét, akik végül a halálba űzték egykori gazdájukat.

Charpentier Actéon című operája nagyobb részben követi Ovidius leírását, bár a címszereplő tragikus halálát természetesen nem viszi színre, Juno (azaz Héra) istennő számol be a vadásztársaságnak uruk tragikus vesztéről.

François Colin de Blamont műveit kevésbé ismeri az utókor, habár a maga korában fontos szerepet játszott a francia udvarban, művet komponált XV. Lajos házassága alkalmából, a király pedig 1750-ben nemesi címet adományozott neki. Néhány darabját a kétezres években lemezre vették,

A darab cselekménye igen egyszerű, Périandre, Korinthosz türannosza és későbbi felesége, Mélisse, egy hosszú udvarlási jelenet végén talál egymásra. Kiderül, hogy igazából nincs is akkora ellentét Ámor és Diana között, így mindenki belevetheti magát az ünnep boldog táncforgatagába.

A két különleges operát a francia barokk zenéből készült felvételeivel már számos díjat nyert Purcell Kórus és Orfeo Zenekar adja elő, Vashegyi György vezényletével. A főszereplő szólisták Cyrille Dubois, Csereklyei Andrea, Eugénie Lefèvre és Szutrély Katalin lesznek.

Sajnos ahogyan Nero és Poppea, Périandre és Mélisse esetében is kegyetlenebb volt az élet a művészetnél, a házaspár ugyan néhány évet leélt együtt, és két fiuk született, ám később a férfi dührohamában egy kővel halálra sebezte feleségét, majd a holttesttel élt házaséletet. De a barokk operák idáig már nem szoktak eljutni.

Fejléckép: Purcell Kórus és Orfeo Zenekar (fotó: Raffay Zsófi)