Klasszikus

Hőemelkedés

2016.08.17. 09:59
Ajánlom
A Kaposfest harmadik napjának esti koncertjén három, érdekes módon egymás mellé helyezett darabot hallhattunk, noha hangnemi, stiláris vagy éppen hangszerelési hasonlóságok nem nagyon akadtak közöttük.

Első számként Mendelssohn 1838-ban íródott F-dúr hegedű-zongora szonátáját adta elő Kirill Troussov hegedűn és Julien Quentin zongorán. A szonáta keletkezési éve megegyezik a közismert e-moll hegedűverseny komponálásával, s az első tétel három témájának megjelenése, azok struktúrája, hangulata magán is hordozta a testvérdarab formai jegyeit. A nagy ámbitusú, lépkedő főtéma elegánsan kanyarodott a magasba és Troussov láthatóan nem az aprólékossággal, hanem inkább a témák hangulati kontrasztjával foglalkozott, ezt domborította ki, Quentin pedig a zongoraszólamban próbálta létrehozni a mendelssohni könnyedséget, játékosságot. Troussov, bár pontossága vitathatatlan, játékát azonban áthatotta bizonyos nyerseség, talán szenvtelenség is, a második tétel dallamvilága ugyan szépre sikerült, de nem igazán lett éneklő, az utolsó tétel gyöngyöző futamai, játékossága pedig etűdgyorsasággal rohantak el a teremben a fülünk mellett, miközben éreztük a hegedűs technikai felkészültségét és erőteljes jelenlétét. Szép volt, de valami benne maradt ebben az előadásban az igazán elementárishoz.

Kirill Troussov és Julien Quentin

Kirill Troussov és Julien Quentin (Fotó/Forrás: Mozsi Gábor)

Haydn: D-dúr (“A béka”) vonósnégyesét (op. 50, No. 6) a Gringolts kvartett játszotta el a következő darabként (Ilya Gringolts hegedű – Anahit Kurtikyan hegedű – Silvia Simionescu brácsa – Claudius Herrmann - gordonka). A humor a legnehezebb műfaj nemcsak a dráma területén, hanem a zenében is, és közhely, hogy Haydn ebben a témában az egyik legmagasabb szintre tette föl a lécet. A darab kottájában ugyanis annyi, de annyi szarkasztikus, csipkelődő pillanatot lehet találni, hogy el sem hiszi az ember, ám a legnehezebb ezt meg is mutatni a színpadon. Nos, a Gringolts kvartettnek ez több mint fényesen sikerült. Nemcsak a kvartettvezető és –névadó Ilya Gringolts fekete szereléséhez felvett piros zoknija mutatta, hogy itt most valami ravasz dolog van készülőben, hanem az első ütemekből is kihallatszó könnyedség és hihetetlen precizitás, a kotta legmélyére lelátás, a szinte valószerűtlenül egyszerre való moccanások Ezek és a haydni sziporkák apró csattanói öltöztették megint ünnepi díszbe a termet.

Többször is finom derültség hullámzott végig a sorokon, pedig nem bohóckodtak, maníroztak a zenészek semmit.

Csak többek között alig hallottunk ebben a műben olyan dallamot, amely abban a hangnemben végződött volna, amelyben elkezdték. Aztán hirtelen vége lett a műnek, mintha eltépték volna a kottafüzetet. Fenomenális, lenyűgöző játék volt, kérünk még belőle!

Gringolts Kvartett

Gringolts Kvartett (Fotó/Forrás: Mozsi Gábor)

És igen, a szünet utáni mű, a nagy A-dúr szonáta César Franck tollából, a romantikus szonátairodalom egyik csúcsa, itt a szerző átiratában csellón és zongorán szólalt meg. Várdai István egyszerűen egybeforrott a hangszerével, és harminc percen keresztül lázban tartotta a közönséget. A forró dallamvilág, a pokolian nehéz zongorakíséret és a fülledt kromatikus hangzatok egymásra hatásából valóban csoda született ezen az estén, a ritka nagy pillanatok egyikeként. Nem is lehet kiemelni ebből az előadásból momentumként szinte semmit, hiszen az első néhány ütemtől kezdve, amikor is néhány borongós, lefátyolozott akkord kitisztul a fényes A-dúrrá, tényleg elveszett az idő valahol.

A folyamatos dalolás végigsodort bennünket ebben a gyönyörű világban.

Csak az utolsó nagy akkord után üvöltött fel egy emberként a publikum, mert beleizzadt ebbe a félórába, Várdai Istvánnal és fantasztikus partnerével, Nelson Goernerrel együtt. Kint esett az eső, a napfény most ezen az estén a nagyterembe szorult, láttuk mindannyian.

És mindezek fokozásaképpen a kvartett másnap délelőtt Bartók egyik legkomplexebb kamarazenei alkotását, a III. vonósnégyest játszotta el. A darab rövidsége és harmóniai merészségei okán is óriási feladat elé állítja a játékosokat, mert a négy tétel megszakítás nélkül következik egymás után, valamint mindössze negyed óra alatt véget is ér. A szerző, aki amúgy sem bőbeszédűségéről ismert, ebben a műben hallatlan koncentrációt, kifejezést és maximális hangszertudást vár el a játékosoktól. Hogy a hangszertudás és a koncentráció megvan a Gringolts-kvartettben, azt előző este több százan hallhattuk.

A hetedik év

Kapcsolódó

A hetedik év

A kamarazene különös műfaj: sokan nem is gondolják, hogy a fesztiválok pezsgő-sodró vonulatában helye volna. Neve is arra utal, hogy néhány zeneszerető ember találkozik, és közös örömzeneként előadnak egy (vagy több) olyan darabot, amelyben mindegyikük megtalálja az egyéniségéhez illő arculatot, vagy éppen kihívásokkal találja szemben magát. Közös azonban mindegyikben az intim atmoszféra, a kevés hangszer használata miatt a korlátozott hangerő, viszont adott az áttört hangzás, a szólisztikus szerepvállalás, a finom összjáték, a gondolatok spontán randevúja a kottafejek mögött. Augusztus 13-án elindult a második éve új köntösbe öltöztetett Kaposfest.

Ám a kifejezés, az expresszivitás, Bartók egyre népszerűbb, de rendkívül sajátos világa sem okozott leküzdhetetlen gondot az együttesnek. A születés és a növekedés pillanatai a darab elején teljesen hitelesek voltak, áradtak a színek a precízen kimunkált hangzásból, Bartók sul ponticello és glissando-színeiből. A gordonkán játszó Claudius Herrmann a végletekig kihasználta hangszerének minden sajátságát, hangterjedelmét és Gringoltsszal együtt motorja volt az előadásnak. A Moderato-tétel bolyongása, a brácsa hangja, a cselló válaszai nagyon pontosak voltak és végül, a különös ritmikájú zárásra még mindig maradt elég tűz a kvartettben. Fantasztikus, lenyűgöző előadás volt, a közönség vastapsa ismét nem ismert határokat.

A fesztivál tehát újra és újra veszi magának a bátorságot, hogy nálunk eddig nem hallott művészekkel-együttesekkel ismertesse meg a koncertlátogató közönséget. Igen, ehhez bátorság is kell, hiszen nem mindig és nem mindenki találkozik a hazai izléssel, vagy fog ki jó napot szüntelenül. Azonban a vérfrissítés, a fiatalos vagy éppen szokatlan felfogások, ötletek, bátor kezdeményezések felrázólag, néha provokatívan is hatnak, ami csak jó – hiszen

ha soha nem támadnak kérdőjeleink a már megszokott interpretációkat és iskolákat tekintve, akkor nem jönnek létre új és újabb találkozások előadók és hallgatóság között.

Példa erre a Gringolts-kvartett, amely egészen sajátos hangzásvilággal, nagyon finoman adagolt szarkazmussal és a végletekig precíz összmunkával, a kelet- és nyugat-európai világok színkeverésével berobbant a köztudatba. Sok zenét szeretnék hallani még tőlük.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

11+1 filmzene, amit hallanod kell Ennio Morriconétól

91 évesen elhunyt Ennio Morricone, aki nélkül nem lenne hős Clint Eastwood, nem lenne mit játszania az óceánjáró zongoristának és nem lenne mennyei a mozi sem. Összeszedtük a legjobb filmzenéit.
Jazz/World

Meghalt Ennio Morricone olasz zeneszerző

Hétfőn, 91 éves korában elhunyt Ennio Morricone olasz zeneszerző - közölte családja az ANSA hírügynökséggel.
Vizuál

Hét film premier előtt a Cirko Film országos fesztiválján

A Vissza a moziba! című, július 17. és 19. között rendezett fesztivállal arra emlékeztetnek, hogy filmet nagy vásznon, közösségi élményként érdemes nézni. A programhoz a főváros hat mozija mellett 16 vidéki város filmszínháza csatlakozik.
Zenés színház

Világsztárokkal indul a nyár a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon

A színház vezetése a már megtervezett programokból, valamint új eseményekből, koncertekből és előadásokból egy újraépített nyári repertoárral kívánja megszólítani és beinvitálni a közönséget.
Klasszikus

Arany Vonót kapott Roby Lakatos

A hegedűművész a Meiringeni Zenei Fesztivál nyitókoncertjén vehette át a Der Goldene Bogen (Arany Vonó) elnevezésű elismerést.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.
Klasszikus hír

Ennio Morriconénak szentelte a járvány utáni első koncertjét a milánói Scala

A 91 évesen elhunyt olasz zeneszerzőnek, karmesternek szentelte az újranyitás utáni első, közönség előtt tartott koncertjét a milánói Scala operaház hétfő este.
Klasszikus hír

Balogh Máté különdíjas lett a CESQ Nemzetközi Zeneszerzőversenyén

22 ország 53 pályaműve közül választotta ki a zsűri a nyerteseket a Central European String Quartet II. Nemzetközi Zeneszerzőversenyén.
Klasszikus hír

Arany Vonót kapott Roby Lakatos

A hegedűművész a Meiringeni Zenei Fesztivál nyitókoncertjén vehette át a Der Goldene Bogen (Arany Vonó) elnevezésű elismerést.
Klasszikus ajánló

Vasárnap kezdődik a 7. Budavári Bach-fesztivál

A Budavári Evangélikus Templomban rendezik meg július 5-17. között Magyarország első Bach-fesztiválját, kizárólag historikus, barokk hangszerek megszólalásával.