Klasszikus

Hogy lehetett egyszerre fasiszta és kommunista himnusz az Örömóda? Egy filozófus válaszol

2018.06.10. 09:55
Ajánlom
Beethoven Kilencedik szimfóniájának zárótétele, bármily népszerű legyen is, nem könnyen fogyasztható zene. Miért változik vásári komédiává ez a fenséges muzsika? És hogy lehet, hogy az Örömódát minden politikai ideológia himnuszává tudta tenni? – teszi fel a kérdést szlovén sztárfilozófus, Slavoj Žižek.

Az Örömóda 1972 óta az Európai Unió hivatalos himnusza. Első pillantásra ártalmatlannak, sőt magától értetődőnek tűnik, hogy a Kilencedik szimfóniára esett a választás, amely 1824-ben, egy nacionalizmustól és a modernkori, épp kisarjadó ideológiákkal túlterhelt időszakban született, amikor Bécsben elnyomás uralkodott. De egész más kép tárul elénk, ha megvizsgáljuk közelebbről ezt az alkotást.

Nehéz elképzelni, hogy Beethoven nacionalista indíttatásból írta a Kilencedik szimfóniát – olyan indíttatásból, amelyre aztán az elmúlt két évszázadban folyamatosan felhasználták. Beethoven gyűlölt mindenféle tekintélyelvűséget, különösen az olyasféle imperializmust, mint Napóleon uralma. Tudatosan választotta Schiller Örömódáját, amelyben a költő egy uralkodók nélkül élő emberiséget vizionál, amely egyetemes testvériségben jut át a saját sötét periódusain. De Beethoven alkotása mégsem ilyen egyoldalú.

Új Beethoven-múzeum nyílik Bécsben

Beethoven mellszobra Wien Museumban (Fotó/Forrás: Wien Museum)

Nézzük meg közelebbről.

Žižek 2012-es, a The Pervert's Guide to Ideology című filmjében – illetve már egy korábbi, a New York Timesban publikált véleménycikkben – felteszi a kérdést, hogy

miként lehetséges az, hogy az Örömódát minden egyes ideológia emblematikus himnuszává tudta tenni?

A 20. század első évtizedeiben a Nobel-díjas Romain Rolland kijelentette, hogy az Örömóda a legnagyobb humanista óda a testvériségről, és a „a humanisták Marseillaise-ének” nevezte azt. Néhány évvel később, 1938-ban a IX. szimfónia előadása a Reichsmusiktage, a nácik zenei fesztiváljának csúcspontja volt, és ugyanezzel a zeneművel ünnepelték később Hitler születésnapját. Kínában a „kulturális forradalom” (azaz a pártállami kultúra kiépítésének) idején annak ellenére játszották az Örömódát pártrendezvényeken és kommunista ünnepeken, hogy az európai zenét alapvetően elvetették és tiltották – a kínai népi kultúra felvirágoztatásának érdekében.

A Szovjetunióban az Örömóda az osztályharcot sikeresen megvívó emberiségről szólt, amikor mindenki egyenlő (még ha néhányan még egyenlőbbek másoknál, természetesen). A világ másik felén a radikális baloldali Abimael Guzmán – Presidente Gonzalo –, a perui, maoista szellemiségű terrorista szervezet, a Fényes Ösvény vezetője, amikor megkérdezték, hogy melyik zenemű a kedvence, hezitálás nélkül Beethoven Kilencedikjét nevezte meg.

2341722526_4e37e53e25_o-111429.jpg

Slavoj Žižek szlovén filozófus (Fotó/Forrás: Andy Miah / Flick)

Az 1950-es és a 60-as években a nyugat- és a keletnémet olimpiai csapatoknak egyesülniük kellett a sportversenyek idejére, és amikor aranyérmet nyertek – igen, Beethoven zenéje szólt. Az Örömóda volt az 1965 és 1979 között fennálló, de nemzetközileg el sem ismert Rhodézia (későbbi Zimbabwe) himnusza, amelynek diktátora a fehér felsőbbrendűséget hirdető – és brutálisan érvényesítő – Ian Smith volt. „El lehet képzelni egy előadást, amelyen esküdt ellenségek – Hitler és Sztálin, Saddam Hussein és George W. Bush – egy pillanatra elfeledkeznek ellentéteikről, és együtt élik át az eksztatikus zenei testvériség varázslatos pillanatát” – ironizál Žižek.

Az Örömóda egy mindenfelé népszerű klasszikus zenedarab, amely – kiragadott formájában – már inkább klisé, mint tartalmas mű. Több mint egy évszázada olyasvalami, amit a nyelvészet és az irodalomtudomány „üres jelzésnek” nevez – egy szimbólum, ami bármit jelenthet.

Így működik minden ideológia is – állítja Žižek. Az ideológia, ahogy a szimbolikus kifejezésére kijelölt zenemű is, egy üres konténer. Amikor a kommunista országokban az ötvenes években, vagy a náci Németországban, esetleg az európai testvériségben bizakodó emberek meghallják Beethoven Örömódáját, minden bizonnyal azt érzik, hogy rendkívül megindítja őket valami. De hogy micsoda, az sohasem derül ki.

De ez nem Beethoven hibája. Beethoven zseniális módon az ideológia kritikáját is megfogalmazza a szimfónia negyedik tételében. Ez az a zenei szakasz, amelyet a magasztos himnusz után első – vagy sokadik hallgatásra sem nagyon tud hova tenni a zenehallgató.

cwo-night-111624.jpg

Alex hálószobája a Mechanikus narancs című filmben. A falon Beethoven portréja.

A kérdés megértéséhez érdemes felidéznünk Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjét, amely Anthony Burgess azonos című regényének feldolgozása. Miért imádja Beethoven IX. szimfóniáját a történet főhőse, ez a cinikus, kiábrándult, pszichopatikus vonásokat mutató fiatalember, Alex? Miért nyűgözi őt le így „a fenséges Ludwig van”?

„Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.”

Amikor egy ideológia azt hirdeti, hogy minden ember testvér lészen, mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy vannak-e olyan emberek, akiket ez az ideológia kizár. Schiller versében találunk erre utaló sort: „szolgálatnak hű fizetség, / s árulónak rút halál!” Beethoven pedig meg is jeleníti ezt a kizárást: a negyedik tétel ünnepélyessége egyszeriben groteszk karnevállá változik (a lenti videóban 11:10-től), amely szinte vulgáris hangvételű az előző szakaszhoz képest.

 „Úgy vélem, Alex, a Mechanikus narancs főhőse ragyogóan reprezentálja az ideológiából kizártakat” – mondta Žižek. Figyeljük meg azt a jelenetet, amikor Alex egy bazárban ténfereg, és elemében érzi magát, miközben Beethoven kifacsart, groteszk Örömódája szól. Mint hal a vízben, Alex otthon érzi magát. Nem véletlenül.

Beethoven nem olcsó ideológusa az emberi testvériségnek. A szimfónia negyedik tételének első szakasza csak az egyik fele az állításnak – „az ideológia” –, a második fele pedig az ideológia kritikája.

Borítókép: Csabai Máté (insta:@flaming_armchair)

Beethoven Kilencedikje annyira túlértékelt!

Kapcsolódó

Beethoven Kilencedikje annyira túlértékelt!

Ezt nem mi mondjuk, hanem Giuseppe Verdi. Egy zenetörténész azt a kérdést is felvetette, hogy vajon akkor is imádnánk-e ezt a szimfóniát, ha nem a bonni mester írja.

Polihisztor és kultúrsznob - Anthony Burgess 100

Polihisztor és kultúrsznob - Anthony Burgess 100

Ó testvéreim, ha szlúsáltatok már Anthony Burgessről, erről a sztárüj íróról, vígyeltétek a regényéből készült filmet, talán azt is tudjátok, hogy zeneszerző is volt a cselovek. Ha nem is olyan, mint az isteni Ludwig van, de azért prímán horrorsó. Tátjátok a rótotokat és meresztitek a glázotokat rendesen, mi?

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Egy legendás színészosztály titkai

Kit harapott meg Schell Judit? Ki mellett ült Anger Zsolt? És mire emlékszik mindebből Hajdú Steve? 12. osztálytársuk filmet forgatott az 1995-ben diplomázott színész osztályról.
Vizuál

A tévében is látható lesz Rófusz Ferenc legújabb animációja

Az Oscar-díjas alkotó negyven évig dédelgette filmtervét, amelyben Az utolsó vacsora című Leonardo-festmény elevenedik meg.
Zenés színház

Baráth Emőke, a jó hír vivője

A tehetséges és gyönyörű szoprán első nemzetközi sikerét egy nadrágszerepben aratta a Julius Caesar Sestójaként. Baráth Emőke a KULT50-ben megjelent portréja.
Vizuál

Bacon, Freud és a Londoni iskola festészete az MNG-ben

A Magyar Nemzeti Galériában 2018. október 9. és 2019. január 13. között látható tárlat a Londoni Iskola művészetének első hazai bemutatója.
Jazz/World

Élni tanítanak

Nagy titokba kaptunk beavatást október 7-én a Budapest Ritmo záróeseményén, a Roma Ritmo gálán: mindfulness másképp, avagy hogyan éljük meg a pillanatot a közös éneken és táncon keresztül.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.
Klasszikus ajánló

Szentpáli Roland és Binder Károly ősbemutatóra készül a Müpában

Ősbemutatóra készül a Feledi Project: Szentpáli Roland Orfeusz-balettjét mutatják be október 17-én a Müpában. Először csendül fel Binder Károly zongoraversenye is a szerző előadásában.
Klasszikus ajánló

Haydn és az idő

Vilde Frang hegedű- és Nicolas Altstaedt csellóművész hangversenyén hallgathatja meg a közönség a zeneszerző legnagyszerűbbnek tartott szimfonikus zárását az Esterházy-kastélyban.
Klasszikus videó

Így hangzik Mahler Feltámadás szimfóniája a kubai rumba ritmusában

Joachim Horsley vérbő átirataiból már korábban is megosztottunk néhányat. Mahler monumentális Feltámadás-szimfóniájához szentségtörés lenne máshogy nyúlni, csakis ezen a minőségi szinten.
Klasszikus ajánló

Szeretethimnusz a Pászti sorozat részeként

Október 18-án a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és az Angelica Leánykar ad hangversenyt Somos Csaba vezényletével az Olasz Kultúrintézetben.