Ellentétben A magyar népdal című akkoriban kiadott könyvével, ami csak valamivel több mint 320 szemelvényt közölt, a szlovák anyagban minden benne lett volna, amit apám gyűjtött (több mint 1620 dallam). Ezenkívül még hozzátett máshonnan kivett dallamokat is, amelyeket a saját rendszere szerint illesztett bele a gyűjteménybe, ezzel együtt a teljes anyag nem csak Bartók-gyűjtésből állt volna.

Azokat a hengereket, amelyeken szlovák dallamokon kívül más is szerepelt, apám nem adta át. Egy idő után rájött, hogy a Matica Slovenskának juttatott zenét pontosabban is le lehetett volna jegyezni. A kiadó késedelmén kívül ez is lehetett az oka, hogy vissza szerette volna kapni az anyagot: hogy tökéletesítsen a rögzítéseken. Miután ez nem sikerült, csupán a nála lévő hengerek szlovák anyagát - körülbelül kétszáz dallamot - tudta újra, pontosabban lejegyezni. Apám című könyvemben közöltem egy ilyen dallam kétféle lejegyzését.

Amikor édesapám Amerikába utazott, magával hozott egy óriási ládában sok pótolhatatlan anyagot, köztük a szlovák népdalok eredeti lejegyzéseit és a precízebb változatokat, valamint a könyvhöz fogalmazott előszót. Ezt az anyagot 1985-ben az örökség részeként kaptam meg.

Az anyag kiadásáról Amerikában többször esett szó, még abban az időben is, amikor a Bartók-örökség ügyeit vagyonkezelő intézte. Nem sokkal apám halála után a New York-i közkönyvtár indítványára összejöttünk - barátok, munkatársak és én - azzal az céllal, hogy tegyünk valamit Bartók Béla emlékére. Megegyeztünk abban, hogy a leghelyesebb az volna, ha népzenei gyűjteményeinek kiadását szorgalmaznánk, annál is inkább, mert apám egyik fő tevékenysége a népzenegyűjtés volt, és éppen ennek az anyagnak a kiadására nem sok lehetőség adódott.

Először a New York-i Columbia Egyetemen volt kollégája, Herzog György vizsgálta apám népzenegyűjteményeit, köztük a szlovákot is, hogy megállapítsa, mennyi munka van hátra, mielőtt kiadásra kész lenne. Aztán a vagyonkezelő utasítására Svájcba került a szlovák anyag, egy ott élő magyar zenetudóshoz. Úgy látszik, a feladat meghaladta az erejét, mert évekig nem történt semmi, és a gyűjtemény visszakerült Amerikába.

Benjamin Suchoff muzikológus is javasolta a kiadást, amit akkor elleneztem, mert nem másodrendű, fénymásolt kiadásra gondoltam, hanem elegáns publikációra, metszett kottákkal.

Amikor 1985-ben a gyűjtemény hozzám került, engem is foglalkoztatott egy háromnyelvű (szlovák-magyar-angol) kiadás gondolata. Az előkészítéssel én is Benjamin Suchoffot bíztam meg, aki más kiadványokat is sajtó alá rendezett, és már jól ismerte az anyagot. A kiadáshoz szükséges dalszövegek magyar fordításával és a jegyzetek készítésével egy budapesti szlovák szakértőt bíztam meg, a szövegek angol fordításával pedig egy Budapesten élő angol nyelvtanárt.

Figyelembe kívántuk venni a Pozsonyban lévő másolatokat is. Bátyám, ifjabb Bartók Béla és én is próbáltuk felvenni a kapcsolatot az ottani érdekeltekkel - sikertelenül. Így a kiadás az én tulajdonomban lévő eredeti lejegyzések alapján készült volna. A kották kimetszésére budapesti szakértők vállalkoztak, akikkel azonban formai okok miatt nézeteltéréseink támadtak, és munkájuk nem indult el. A szövegek fordítása egy ideig még folyt, de végül bele kellett nyugodni, hogy ez a kiadás meghiúsult. További próbálkozásra sem időm, sem energiám nincs.

A Szlovákiába el nem küldött anyag mind nálam van Floridában, és a végrendeletem értelmében halálom után Budapestre kerül. Úgy vélem, hogy a most Magyarországra került szlovák népdalgyűjteményt érdemes és tanácsos lenne a nálam lévő eredeti lejegyzésekkel összevetni. Talán egyszer alkalom adódik rá, hogy a szlovák gyűjtés édesapám emlékéhez méltó kiadásban jelenjék meg. De ez már a következő nemzedék feladata.

(Homosassa, Florida)