A Kitara Hangversenytermet Simon Rattle a világ legjobb koncerttermének nevezte. Igaza van?
Sir Rattle 1998-ban valóban a világ legjobb modern koncerttermének nevezte a Kitarát. Kisebb költői túlzásnak tűnik tőle, de biztos, hogy nem alaptalan. Az akusztikája nem csak a szimfonikus zenekar, de az orgona számára is egyaránt kiváló, ami nagy ritkaság. A Párizsi Filharmóniában tapasztaltam még hasonlót. Amellett, hogy minden szögből nagyon impozáns és egyedi képet mutat a terem, számomra az egyik kedvenc vonása, hogy a nagyon ízlésesen elbújtatott lépcsőhálózaton keresztül az egész koncertterem bejárható az orgonakarzattól a színpadig, a legalsó szinttől a legfelsőig anélkül, hogy kilépnénk a teremből. Ez valahogy egészen bensőségessé teszi ezt az egyébként hatalmas, 2000 férőhelyes hangversenytermet. Az idei sok koncertlemondás miatt az eddigi 21 rezidens orgonista közül biztos, hogy nekem jutott a legtöbb gyakorlási lehetőség a hangversenyteremben.
Nem is tudok elfogulatlan maradni a kérdésben, de az talán biztos, hogy még 2020-ban is a világ egyik legjobb modern koncertterme a Kitara.
Lehet egyáltalán újat mutatni valakinek, aki a Notre-Dame Székegyházban volt orgonista gyakornok? Úgy sejtem, egész más világ a nagymúltú francia székesegyház, mint a modernizált, nyugatias japán koncertterem. Mik a tapasztalataid?
Az a legszebb az orgonista szakmában, hogy ha az ember találkozik egy olyan hangszerrel, amin addig még nem játszott, máris mutattak neki valami egészen újat. A Kitara és a Notre-Dame orgonái sokban különböznek, de legalább annyi közös vonásuk is van. Mindkét hangszer markánsan illeszkedik a francia orgonaépítészeti tradícióba. A Notre-Dame orgonájában mély történelmi gyökerek találkoznak a legmodernebb technológiával. A ma is a karzaton álló nagyorgonán gyakorlatilag elemenként végigkövethetők az elmúlt évszázadok stílusváltozásai. Ezzel szemben a Kitara orgonája egy kb. 20 éves hangszer, melyben ezen történelmi irányzatok eklektikus kópiáival találkozhatunk. A legegyértelműbb különbség a két hangszer között talán magában a játékélményben mutatkozik. A Notre-Dame orgonája egészen egyedülálló hangzásokra volt képes, ám a katedrális hatalmas akusztikájában a fürge, ellenállás nélküli elektromos billentyűzeten komoly kihívás volt kontroll alá vonni a hangzást. Ezzel ellentétben a Kitara koncerttermi akusztikájában az orgona mechanikus vezérlésének köszönhetően a legapróbb szelepnyitást is az orgonista irányítja, minden kristálytisztán hallatszik, ami nagy felelősséget ró a játékosra. Két teljesen különböző játékélmény a maguk egyedi kihívásaival.
Múlt időben fogalmazol, mivel tavaly áprilisban a francia katedrális tűzvész áldozata lett. Hogy fogadtad a Notre Dame tragédiájának hírét? Tudsz-e valamit az orgonáról?
Rettenetes élmény volt végigkövetni ezt az egészet. Végignézni ahogy fáklyaként ég a katedrális, több tíz méteres lángokkal... Biztos voltam benne, hogy nem fogja túlélni a nagyorgona sem, elvégre fölötte is lángokban állt minden. Ahogy megtudtam, hatalmas szerencse, vagy inkább gondviselés, hogy ez nem történt meg. A lehulló romok könnyedén beomlaszthatták volna a nagyorgona fölötti boltívszakaszt, mint ahogy ez megtörtént a kereszthajónál is. A huszártorony beomlása és az oltási munkálatok a szentélyorgonát sajnos teljesen tönkretették.
Szerencsére a nagyorgona mind a nyolcezer sípjával együtt gyakorlatilag sértetlenül megúszta a tűzvészt, habár jelentős mennyiségű szennyeződés került rá, melynek egy része mérgező ólompor.
Idén augusztus elején kezdetét vette a nagyorgona teljes tisztítása, amely előreláthatólag négy évet fog igénybe venni. Bár a hangszer maga nem égett meg, komoly károkat szenvedett az idei nyár rekord-kánikulái és a hőmérséklet ingadozás miatt, amelynek a leégett tetőszerkezet miatt több mint egy éve ki van téve. Jean-Louis Georgelin, a katedrális vezető restaurátorának nyilatkozata szerint az orgona 2024. április 16-án fog újra megszólalni.
Amikor tavaly hírt adtunk arról, hogy Japánban lettél rezidens orgonista, akkor egy lemezfelvételt is ígértek neked. Ez megvalósult?
Hogyne! Komoly, hosszan tartó dilemma volt, hogy mi legyen a lemez koncepciója. Az éppen készülő Táncszvit átiratomat mindenképpen szerettem volna felvenni, ez volt az első irányadó tényező. Végignéztem azt a húsz lemezt, amelyeket az előttem kint tartózkodó rezidens orgonisták rögzítettek feltűnt, hogy hiánypótló lehet egy tisztán átiratokat bemutató program. Az elmúlt időszakban különösen is elkezdett érdekelni más hangszerek és apparátusok irodalma, így ez a koncepció összhangban állt az érdeklődésemmel. Maga a felvétel egészen kivételes élmény volt. Japánban egy tökéletesen olajozott gépezet működésébe kapcsolódhattam be. A Kitara csapata az elmúlt két évtized alatt abszolút kiismerte az igényeinket és nagyszerűen ráérzett az orgonista lelkialkatra. A felvett programban az átiratokon belül az eredetileg zenekari művekből készült feldolgozásokra került a hangsúly. A darabokkal egy Bachtól Bartókig terjedő idővonal mentén igyekeztem szemléltetni a zenekar különböző korszakokra jellemző változásait. A CD-mellékletben mindezt részletesebben is kifejtettem, amelyhez éppen most készül magyar fordítás. Nagy megtiszteltetés, hogy a lemez európai debütálására a brüsszeli BOZAR hangversenytermében kerülhet sor a jövő év elején, január 17-én.
Bartók Táncszvitjéből, amelyet saját átiratodban játszol, videofelvételt is készítettél. Miért ezt a művet választottad, mi volt az, amiért megfelelőnek tartottad orgonára?
Hat éve rajongok a Táncszvitért, többször eszembe jutott, hogy milyen klasszul szólna orgonán. Aztán egyszer rászántam magam, hosszabban elmerültem a partitúrában és rájöttem, hogy tényleg működhet. Ezután már csak az volt a kérdés, hogy mikor tudok hozzálátni egy ilyen volumenű projekthez. Két-három éven keresztül csak fejben készült az átirat, amíg 2019 tavaszán elkezdtem lejegyezni az első három tételt, végül Japánban, idén februárban nyerte el a végleges formáját. Nagyon boldog voltam, amikor a biztonságot adó kitarai műhelymunkát követően először vittem terepre a Kiotó Koncertterembe, ahol az új környezetben is megállta a helyét. Maga az átiratkészítés kifejezetten hálás feladat volt, ugyanis amellett, hogy rendkívül áttetsző a zenekari faktúra, hatalmas segítséget jelentett a Bartók által készített zongoraátirat. Nagyon kevés olyan szituáció volt, amikor komoly kompromisszumokat kellett hoznom, hogy vajon melyik fontos zenekari szólamot hagyjam ki. Annak nagyon örültem, hogy a zongoraverzióhoz képest sokkal több izgalmas ellenszólam megszólaltatható orgonán.
Ami a mű iránti szoros személyes kötődést illeti, nagyon is tudok azonosulni a Táncszvit hitvallás-szerű gondolatiságával. Talán ez hajtott igazán a művel való munka során.