Munka, lázas izgalom, önmegtartóztatás és soha véget nem érő küldetés, ez volt az élete. Nem is vette észre, nekem ez mibe kerül. Végletesen és természetszerűleg maga körül forgott a világa
– így ír Alma Mahler férjéről, Gustavról. A mindenséget magába foglaló, grandiózus szimfóniák alkotója 1907-ben rózsahimlőben és torokgyíkban elveszítette kislányát, Maria Annát, és a haláleset rendkívül megviselte.
Alma 1910-ben találkozott Walter Gropiusszal, a fiatal építészmérnökkel, akit a kor egyik legnagyobb tehetségének tartott a saját szakmája. Az okos férfiakhoz vonzódó Alma hamar viszonyt kezdett a fiatalemberrel, akinek egyik szerelmes levele Mahler kezébe került. A zeneszerzőt nem érte váratlanul a hűtlenség bizonyítéka, bánatot és bűntudatot érzett, mély depresszióba zuhant. Alma nem hagyta el őt, de a viszonyt fenntartotta.
Épp elég komplikált volt a helyzet, hogy Mahler felkeresse a Bécsben híres és hírhedt Sigmund Freudot, akinek új gyógyítási módszere, a pszichoanalízis még vitatott metódus volt.
A freudi pszichoanalízis, amelyet később Jung tökéletesített, az interperszonális kapcsolatra helyezte a hangsúlyt terapeuta és páciens között, és pszichopatologikus tünetek alapján tett állításokat. Freud ekkor vetette papírra két nevezetes esetének leiratát, A Patkányembert, illetve a kis Hans esetét. Mindkét tanulmány tárgya az obszesszív neurózis volt, amelyet Freud később Mahlernél is felfedezett.
Miután Mahler az első három időpontot lemondta, Freud ultimátumot adott a zeneszerzőnek, figyelmeztetve, hogy hamarosan Szicíliába utazik tanítványához, Ferenczi Sándorhoz, így a két férfi 1910 augusztusának végén végre találkozott a dél-holland Leiden városában.
Noha Mahler korábban nem sokat tudott Freud pszichoanalíziséről, az utóbbi azt nyilatkozta, soha senkivel nem találkozott, aki ilyen hamar megértette volna a módszer lényegét.
Közös sétájukon Mahler elmesélte az életét, és Freud hamar észrevette, hogy milyen mély nyomot hagyott a zeneszerzőben az anyjával való kapcsolata. Mahler második gyerek volt tizenhárom testvére mellett, akik közül nyolc korán meghalt, egy, a zenében is roppant tehetséges bátyja pedig később öngyilkosságot követett el. Apja és anyja különböző természetű emberek voltak. Az apa egészséges ambícióval rendelkező, kemény üzletember volt, akit a gyermek zsarnokként látott. Anyja viszont, ez az álmodozó asszony, gyakran betegeskedett, baja volt a szívével és az egyik lábával. Mahler úgy beszélt róla, mint gyökereit vesztett személyről, csehről az osztrákok között, osztrákról a németek között, és zsidóról minden nemzetiség között. Gustav nem érzett biztonságot maga körül gyerekkorában, sok félelmét magával vitte felnőttségébe is.
Nem csoda, hogy a zenében találta meg, amit az életben nem. A komponálás a szó szoros értelmében létszükséglet volt számára.
Mahler a kanapén c. film
Mahler pszichéjét rabul ejtette, hogy anyjától nem kapta meg a vágyott szeretetet. A nő hol betegeskedett, hol terhes volt, hol valamelyik gyerekét gyászolta. Gustav neurózisának talajt biztosított, hogy folyamatosan tragédiákat élt meg, és semmi kontrollja nem volt az események felett.
Ilyen férfiként találta meg Almát, aki viszont inkább a femme fatale archetípusának felelt meg, mintsem az anyáénak. Könnyű észrevenni, hogy Mahler egy gyerekkori mintát ismételt meg: olyan nőt szeretett, akitől nem kapta volna meg soha, amire szüksége van.
Gustav és anyja, Maria kapcsolatában volt még egy csavar. A fiú vágyott az anyjára, szerette őt, az élet és a halál fogalmaival kötötte össze a személyét. Ugyanakkor a viszonzatlan szerelem miatt gyűlölte is, ez pedig frusztrációhoz, bűntudathoz vezetett. Haragját kényszeres tevékenységekbe fojtotta. Türannosz volt a karmesteri pulpituson, aki a legapróbb részletekre is figyelt. Szabálytalan szívverésével összhangban bizonytalanul járt, nem lehetett nyugodtan sétálni vele, mert hol előrehaladt, hol hátramaradt. Alpesi nyaralójukban csak a hegyeket bámulva tudta végezni a dolgát a kerti mellékhelyiségben. Betegesen rettegett a beethoveni „kilencedik szimfónia átkától”.
Mahler és Freud négyórás sétája után a zeneszerző úgy írt Almának, hogy a beszélgetés nagy segítségére volt. A múltbéli traumákat már nem volt ideje feldolgozni, egy év múlva szívbetegségben elhunyt. Mégis elérte azt, amit élete küldetésének tartott: halhatatlanságot nyert a zenéje által. Szimfóniái a traumák nélkül nem lennének ilyen vizionárius erejű, magukba szippantó mesterművek. Almának később több neves művésszel is kapcsolata volt, Walter Gropius után Oskar Kokoschkával és Franz Werfellel egyaránt romantikus viszonyt kezdett. De bárhol is ért, mindig volt hely a szívében Mahler zenéjének. Beszámolók szerint minden nap gondolt Gustavra – ez volt az ő hűsége.
Mahler a kanapén c. film
Mahler halála után Freud benyújtotta a számlát, háromszáz koronát kért a terápiás alkalomért. Kettejük találkozását a Mahler a kanapén című 2010-es film, illetve Martin van Amerongen elbeszélése, a Mahler's Mater Dolorosa is megörökítette.
A cikk a Koktélparti sorozat része. Böngésszen érdekes írásaink között!
hírlevél
