Klasszikus

Hogyan vett részt Erkel Ferenc a dalármozgalomban?

2018.10.24. 11:30
Ajánlom
A 19. században a kóruséneklés összefonódott a nemzeti mozgalmakkal, az így létrejövő daláregyletek működésében pedig a kor legnagyobb becsű zeneszerzője, Erkel Ferenc is részt vett.

Gusztin Rudolf

Erkel Ferenc és a dalármozgalom

A kóruséneklés ugyan nem tekinthető új jelenségnek, ám nemzeti mozgalmakhoz való kapcsolódása már tipikusan 19. századi fenoménnek számít. Az 1809-es berlini Liedertafel mintájára sorra alakultak először a német városokban, majd Európa-szerte a férfikórusok, melyek viszonylag rövid idő leforgása alatt túllépték az egyszerű, önszerveződő éneklés kereteit, és így a 19. századi kórusmozgalom rövid idő alatt Európa egyik meghatározó zenei intézményévé nőtte ki magát.

Hazánkban a század közepén bontakozott ki a dalármozgalom. Az 1840–1850-es években alakultak az első dalárdák, többek között Pécsett, Sopronban, Pest-budán, és a bánsági Lugosban. (Megjegyzendő, hogy a kórusok ekkoriban, és még egy jó ideig főleg férfikarokat jelentettek. 1870-ben Vácott jött létre az első női kar, de csak a századforduló környékén kezdett általánossá válni, hogy női kórusok is alakulnak.) Eleinte a dalegyletek egymástól elszigetelve tevékenykedtek, ám 1862-ben Halász József felhívást tett közzé az országos magyar dalárünnepély megrendezésére, 1863-ban pedig a soproni dalárünnepélyre meghívást kaptak a hazai és osztrák dalegyletek. Ekkor már több mint 40 dalárda létezett országszerte. 1864-ben rendezték meg az első, hivatalosan is elismert országos dalárünnepélyt Pécsett. Ábrányi korabeli beszámolója szerint ugyanis a soproninak nem volt olyan nagy hatása a magyar dalárdákra nézve, inkább a környékbeli magyar, német és osztrák egyletek vettek részt, így ő azt a találkozót nem számította be, a későbbi történetírás az ő nézetet vette át. A pécsi találkozónak köszönhetően további dalárdák jöttek létre, 1865-ben pedig megrendezték a második országos dalárünnepélyt Pesten, összekötve a Nemzeti Zenede huszonöt éves fennállására rendezett ünnepséggel. A pesti dalárünnepély már Liszt Ferenc részvételével és Erkel Ferenc vezényletével zajlott – ekkor tehát már a vezető magyar zenészek is az ügy mellé álltak.

A dalármozgalom szempontjából különösen jelentős Erkel részvétele, hiszen a magyar zenei élet egyik kiemelkedő alakjáról van szó, akinek tekintélye folytán súlya van, számít, mihez adja a nevét. id. Ábrányi Kornél – aki maga az Országos Daláregyesület titkára volt, és könyvet is írt a mozgalom történetéről – úgy jellemzi Erkelt, mint aki a dalármozgalom történetében elsőrangú helyet foglal el. Erkel a Nemzeti Színház karnagyi feladatai és a komponálás mellett igen intenzíven foglalkozott a dalárdaüggyel: Ábrányi visszaemlékezése szerint az igazgató-választmány ülésein mindig jelen volt, és majd minden országos dalárünnepség élére állt.

1865dalarunnepely-125846.jpg

Keleti Gusztáv rajza az 1865-iki dalárünnepélyről a pesti Városligetben. A kép megjelent a Vasárnapi Ujság 1892. augusztus 14-i számában. (Fotó/Forrás: OSZK )

Erkel Ferenc 1864–1865-ben került kontaktusba a mozgalommal. Az 1864-es pécsi találkozón még nem volt személyesen jelen, de megkérte fiát, Gyulát, hogy képviselje. Hiányzása ellenére ebben az évben a pécsi és aradi dalárda tiszteletbeli tagjává választotta Erkelt. 1865-ben, a Nemzeti Zenede 25 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen állt először a dalárok élére, s maga is meglepődött, hogy a többségében amatőrökből álló kórusok milyen jól megtanulták a kitűzött nehéz darabot, Liszt Szent Erzsébet oratóriumát. Ebben az évben a közgyűlés nagy lépést tett előre, miszerint a megjelent 46 egylet egy héttagú bizottságot nevezett ki az országos daláregyesület alapszabályainak kidolgozására. A bizottság tagjai között volt id. Ábrányi Kornél és Reményi Ede mellett Erkel Ferenc is. Az alapszabályokat az 1867-es aradi közgyűlés fogadta el, és ekkor választották meg a központi igazgatói választmány tagjait is, melyben szintén helyet foglalt.

1867-ben Aradon nem volt ott személyesen Erkel, azonban 1868-ban már ő vezényelt a debreceni dal- és zeneegylet küldöttségének felkérésére. A Zenészeti Lapok 1868. augusztus 16-i száma így ad hírt erről:

A bizottmány, a díszhangverseny érdekében is mindent elkövet, hogy azt a lehető legérdekesebbé és vonzóbbá tegye. Liszt Fer. „Keresztes vitézek induló”-ja igazgatására Erkel Ferencet kérte fel, ki azt el is vállalni szíveskedett.

Ezen a negyedik debreceni dalártalálkozón választották meg országos karnagynak egyhangú lelkesedéssel, melyben egy 1868. október 26-i dátumozású levélben tájékoztatja az Országos Dalárközgyűlés elnöke Erkelt:

Tisztelt hazafi!

Az 1868 szeptember 21-én Debreczenben tartott országos dalárközgyűlés egyik kitűnőbb határozata az volt, mely szerint ön, tisztelt hazafi, mint a magyar zene egyik legszorgalmasabb mívelője – az e téren kivívott számos érdemei ’s a dalárünnepélyeken már több alkalommal tanúsított szíves és buzgó fáradozásaiért az összes hazai dalegyletek örökös főkarmesterévé egyhangúlag megválasztott; midőn ezt becses tudománására juttatni kedves kötelességünknek ismerjük, e’ fölötti örömérzettől áthatva engedje kifejeznünk amaz őszinte kívánatunkat, vajha a most tolmácsolt kitüntetés és megitszteltetés folytán Önnek e minőségben sikerdús működését minél tovább élvezhetnök, ’s annak eredménye a dalegyletek keletkezésének messze kiható czéljai elérésére vezethetne.

Kitűnő tisztelettel
Debreczen, 1868 okt. 26.
Zsivusika Ferencz jegyző, Komlóssy Imre, az orsz. dalárközgyűlés elnöke

[idézi: Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Budapest: Zeneműkiadó, 1973, 187. o.]

Erkel 14 évig volt ténylegesen országos karnagy, majd az 1884-es miskolci ünnepségen tiszteletbeli országos karnagynak választották. Emellett szinte mindig tagja volt az országos dalártalálkozók zsűrijeinek mint zsűrielnök, és oroszlánrészt vállalt az ünnepélyek megszervezésében is. Az 1880-as években a 70. életévét betöltő Erkel részvételi intenzivitása csökkent: 1880-ban (Kolozsvár) és 1882-ben (Debrecen) már csak mint díszvendég vett részt az országos ünnepségeken, bár saját szerzeményeit még ekkor is ő vezényelte. Az 1880-as évek végén már egészségi állapota miatt nem vett részt a dalármozgalom nyilvános tevékenységeiben. Az egyetlen kivétel az 1892-es budapesti negyedszázados jubileumi ünnepség, melyre felkérés nyomán írt egy új kart.

dalar-125846.jpg

Munkácsy Mihály grafikája az 1868-as debreceni dalárünnepélyről. A kép megjelent a Vasárnapi Ujság 1892. augusztus 14-i számában. (Fotó/Forrás: OSZK )

Önként adja magát a kérdés, hogy vajon miért tartotta fontosnak Erkel, hogy támogassa a dalármozgalmat. A kortárs Ábrányi – párhuzamba állítva a dalármozgalom és Erkel céljait – így ír róla:

A magyar nép nagy zömének szunnyadó érzékét felkölteni a magasabb nemzeti aspirációkkal szemben s azok támogatásába ténylegesen is belevinni: ez képezte ez orsz. egyesület kiindulásának az alapelvét. Hogyne csatlakozott volna hát ahhoz szívvel s lélekkel Erkel Ferenc, ki elévülhetetlen alkotásaival maga is hasonló életcélt tűzött maga elé? […] A 60-as években a parázs alatt lappangott zsarátnok már lobogó lánggá nőtt s a magyar dalegyletek rohamos megszaporodásuk s tisztán nemzeti irányu ténykedésükkel a legkihatóbb kulturális tényezővé emelkedtek […]. Erkel F. bennük a magyar dal- s zeneművészet generálizáló elemét ismerte fel, mely arra van hivatva, hogy széthordja a szikrákat az egész országban s mindenütt lángot gyújtson. Ettől fogva meg is alakult aztán a kapocs, mely Erkel Ferencet a magyar dalárvilággal egész élte fogytáig felbonthatatlanul összeköté.

Bár Ábrányi feljegyzéseit érdemes kritikusan kezelni, az 1860-as években már valóban erősebb többek között az igény a magyar férfikari irodalom megteremtésére, ami a magyar opera létrehozójának szimpatikus kezdeményezés lehetett.

Sokan lenézik a dalármozgalmat, és tagadják, hogy komoly művészi értéke volna, hiszen egy meglehetősen vegyes minőségű 19. század férfikari irodalmat hívott életre.

Emiatt érdemes hangsúlyozni, hogy Erkel a nemzetépítő jellege miatt támogatta a mozgalmat, de mellette még olyan szerzők is hozzájárultak a férfikari irodalom gyarapításához, mint Mosonyi Mihály, Reményi Ede, Ábrányi Kornél és Liszt Ferenc.

Ami a dalárdák repertoárját illeti, tudjuk, hogy többen adtak elő operából kórusrészleteket, mint pl. a Pozsonyi Dalárda a „Meghalt a cselszövő”-t a Hunyadi Lászlóból (1844-48), tehát nem csupán a dalárirodalomból merítettek, hanem műzenét is énekeltek. A zenés színházzal való további kapcsolatra példa, hogy az 1868-as ünnepélyre a debreceniek a nemzeti színház operaénekeseit és magát a zenekart elhívták, amihez Erkel is latba vetette befolyását. Bár nem tudott a teljes zenekar Debrecenbe utazni (nem tudták volna őket 3-4 napra nélkülözni), az intendáns a zenészek egy részét elengedte, így a „Kölcsey himnusz”, Mosonyi „Szentelt hangok” és Lachner „Harcos imája” közös előadásban hangzottak el.

Erkel mint elismert zenész, a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán valamint a Hymnusz szerzőjeként, a Nemzeti Színház és Filharmónia karmestereként állt a mozgalom élére, s karnagyi tevékenysége által tovább emelte a dalármozgalom nívóját és jelentőségét, amelyre jó példa, hogy olyan zenészek követték országos karnagyként mint Huber Károly és Hubay Jenő.

A szerző a Magyar Tudományos Akadémia BTK Zenetudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa.

A fenti tanulmány a MTA BTK Zenetudományi Intézetének Magyar Zenetörténeti Osztálya a Visegrad Grants projekt részeként keletkezett, amely keretében az osztály a „Musical Theatre Companies in the Multilingual East-Central Europe 1870-1920” témakörében cseh, lengyel és szlovák kutatókkal működik közre.

Diszkantisták, sipolák és daláregyletek, avagy hogy alakult ki a zenei szaknyelvünk?

Kapcsolódó

Diszkantisták, sipolák és daláregyletek, avagy hogy alakult ki a zenei szaknyelvünk?

Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, és ez a zene univerzális nyelvére is igaz. Az elmúlt 250 évben kialakult a szaknyelv, melynek nehézségét az is jelzi, hogy maga a "zene" szó is a nyelvújítással jött létre.

Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője

Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője

Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

A Kossuth-díjas karmester szeretné, hogy az Operaház órabérben foglalkoztatott korrepetitorai nagyobb megbecsülést kapjanak.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus portré

Egy orosz, aki zenét álmodott Seherezádé történeteihez

175 éve született Rimszkij-Korszakov, akinek ma szinte csak egyetlen művét ismerjük, a négytételes Seherezádét. Pedig írt mást is, és egy egész generáció tanára volt.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör áprilisi programjából

Áprilisban többek között Ádám Zsuzsanna és Banai Sára, Falusi Mariann és a Sárik Péter Trió, Szakcsi Lakatos Béla és Fáy Miklós mint szerkesztő lép a Társaskör színpadára.
Klasszikus ajánló

Elhúzza Casanova nótáját az Óbudai Danubia Zenekar

Március 22-én és 23-án a velencei szökevény, Giacomo Casanova kalandos életéből villant fel részleteket az Óbudai Danubia Zenekar, kiváló zeneművekkel tarkítva a történeteket. A pénteki koncert élőben követhető a Fidelio közösségi oldalán, de néhány jegy még akad azoknak, akik személyesen élnék át a hangversenyt.
Klasszikus lemez

Kodály-siratótól a Kurtág-árnyékig

A rohmanndittasághoz szükségeltetnek: érző csellóhang, tisztaság. Komolyság, gazdag zengés. Kíváncsiság. Új lemeze nemcsak portré, hanem igazi magyar történet.