Aki kicsit otthonosan mozog Budapesten és a kultúrember szemével néz szét a fővárosban, az tudja, hogy hol iszogattak egykor a híres művészek. Karinthy székhelye a Hadik volt a Bartók Béla úton, Rejtő Jenőé a Japán (a mai Írók Boltja), Ady Endre pedig a Három Hollóban ivott rendületlenül. Ha kitekintünk a nagyvilágba, akadnak kocsmák és bárok, ahová érdemes benéznünk. A párizsi La Rotonde T.S. Eliot és F. Scott Fitzgerald törzshelye volt, a dublini Kennedy's Joyce, Beckett és Wilde kedvelt úticélja. Ernest Hemingway a Fiesta (A nap is felkel) című regényében a madiridi Cerveceria Alemana nevű sörcsarnokot méltatja.

Kapcsolódó
Így söröztek ők
A nyári sörözések ideje elérkezett, nézzük hát végig, mit és hogyan ittak a nagy zeneszerzők, Smetana, Wagner, Brahms és a többiek!
Ha vigyázó szemünket Prágára vetjük, néhány művész neve azonnal felbukkan a városhoz kapcsolódva. Köztudott, hogy Franz Kafka a Café Louvre-ban időzött szívesen. A Prague Post pedig összegyűjtötte azokat a helyeket, ahol a szájhagyomány szerint Mozart elfogyasztott ezt-azt.
első ízben a Prágai szimfóniát (K 504) mutatta be itt, halálának évében pedig La Clemenza di Tito című operáját, melyet II. Lipót császár koronázására írt. A zeneszerzőt nagyra becsülték a városban, sőt ha lehet ilyet mondani, zenéje jobban megfelelt az ottani közönség ízlésének, mint a bécsieknek. Mozart egyik levelében el is dicsekszik egy kollégának, hogy Prágában nem hall mást, csak a Figaro házasságát, ezt fütyülik az utcán és ezt látogatják a legtöbben az operaházban.
Lorenzo da Ponte librettista, Mozart munkatársa így írt:
Azokat a szépségeket, amelyeket más népek csak sok-sok előadás után ismertek fel ennek a zseninek a zenéjében, már első hallásra értékelték a csehek.
Amikor a Don Giovannit bemutatták, a helyi újság azt írta, hogy „soha ehhez foghatót még nem hallott a város”, és amikor Mozart meghalt, kilenc nappal később ezrek emlékeztek a zeneszerzőre – ilyen tisztelet pedig még Bécsben sem övezte a személyét.
Nem mindegyik hely működik már, ahol Mozart annak idején megfordult, de az emlékük még él, és ha sorra vesszük őket, hamar nyilvánvalóvá válik, micsoda mozgalmas társasági életet élt a zeneszerző. Ennek a hiperaktivitásnak az egyik oka a folyamatos munkával járó stressz lehetett, erről maga Mozart ír a leveleiben.
Prága óvárosában többször is megivott ezt-azt a zeneszerző, a Templova és a Štupartsků utca polgárai legalábbis dicsekednek ilyesmivel. De egyik vendéglátóhely sem működik ma már, így hiába keresnék Mozart lábnyomát az itteni kávézók padlóján.
Az U krále Brabantského (Brabant királyhoz) címzett, 14. században alapított pub a Thunovskán megért egyet s mást, viszont alig élte túl Mozartot. A zeneszerző 1787 első hónapjaiban volt a pub vendége, ezt ma egy emléktábla hirdeti, cáfolhatatlan bizonyítékként pedig az szolgál, hogy Mozart küldeményeket is címeztetett ide magának. Az 1790-es években a hely leégett, és a később újjáépült házban a brit nagykövetség is helyet kapott. A Brabant azonban ma is nyitva áll, egykori előkelő vendégének emlékét pedig egy tábla őrzi a kirakatban.
Ezek a legendák annyira egybeforrtak Prága várostörténetével, hogy ma már lehetetlen megkülönböztetni a tényeket és a mendemondákat. Mozartot imádták a csehek, és van Prágában egy kávézó, ahol a zeneszerző soha nem járt ugyan, de az előzőeknél is jobban őrzik itt az emlékét. A Mozart Café minden zenerajongó számára kötelező célpont. A barokkos stílusú helyen minden nap a Mozart Vonósnégyes szolgál zenével, és a kávéházzal szemben a prágai Orloj (asztronómiai óra) látható az Óváros téren.