Klasszikus

Hol kezdődik Észak-Európa?

2011.11.29. 15:25
Ajánlom
A Nordic Symphony Orchestra bizonyára kellemes emlékekkel távozott Budapestről, s úgy hiszem, sokak nevében mondhatom: mi is kellemes emléket őrzünk fellépésükről.

Hol kezdődik Észak-Európa? Gyanítom, valahol lent délen (édes éjen). Azt olvasom ugyanis az ismertető-füzetkében, hogy a kezdetben észtekből és finnekből álló Nordic-együttes manapság már 15 országból toborozza tagjait. Gyors pillantás a térképre: ha Dániát is ideszámítjuk (SAS légitársaság!) 4 állam Skandináviában, 3 balti köztársaság, ez összesen hét. Meddig haladjunk tovább? A Dunáig?

Tetszik, nem tetszik, ilyen a mai világ. Régen azt dalolták: "nemzetközivééé" válik, ma inkább úgy mondják: globalizálódik. Az "északi" jelleget a Nordicnak hovatovább az adja meg, hogy észt hölgy-ikerpár vezeti. Anu Tali a karmester, Kadri Tali a menedszer. Időről időre üzennek kiválasztott zenészeknek: gyertek. S ha mégegyszer azt üzenik, ezek a muzsikusok nyilván úgy érzik: mindnyájunknak el kell menni. A Nordic zenekar tehát létezik is, meg nem is. Összeáll egyes produkciókra, turnékra, majd szétszéled. Összeáll megint, részben más tagokkal, újra szétszéled. Azt gondolnánk: tervszerű csapat-építésről, sajátos zenekari stílus kialakításáról ilyen esetben szó sem lehet: jön a hakni-brigád, oszt' fújja-vonja, hol jobban, hol rosszabbul. A budapesti hangverseny tapasztalatai nem ezt igazolják. A november 27-én bemutatkozó Nordic-csapatot nem sorolnám Európa legrangosabb tíz, vagy tucat zenekara közé, de el kell ismernem vonósai bársonyos tónusát (aminek elvileg alapfeltétele volna az összeszokottság), rezesei - különösképp kürtösei - kiválóságát. Mindez nyilván nagy mértékben a karmesternek köszönhető. Anu Tali ugyan nem lehengerlően nagy egyéniség, s két kezét is gyakran csak szinkronban mozgatja, de kétségkívül tudja a szakmát, kényes indításoknál is megfelelő jelzéseket ad, no meg bizonyára nem haszontalan ostobaságok közlésére vesztegeti a próbák idejét. Röviden szólva: tehetséges. Van elképzelése, és ezt képes közvetíteni zenészeinek.

Három mű szerepelt ezúttal a hivatalos programban. Az első, bevallom, nem győzött meg maradéktalanul. Arvo Pärt valamikor nagy feltünést keltett váratlan új stílusával. Bátor szerzőnek tűnt a hajdani Szovjetunióban, még dodekafón-szeriális műveket is írt. Aztán még bátrabbá vált: feladta a számára immár túlbonyolítottnak tetsző stílust, új egyszerűséget hirdetett (nagyjából akkor, amikor elhagyta az "ördög birodalmát"). Visszatérést a tonalitáshoz, a régi harmóniavilághoz. Nem tagadható: különleges érzéke volt ehhez az új eufóniához. Jókor volt jó helyen: a világ szinte szomjazta a visszatérést. És az ex-észt komponista bámulatosan profi módon elégítette ki ezt a vágyat. Mára azonban elmúlt a varázs. Hogy is mondja a sláger? "Jajj, de jó a habos sütemény, mogyoró van az ő tetején".  A Cantus in memoriam Benjamin Britten címe szerint gyászdarab volna, tiszteletadás a nagy előd szellemének. Valójában dús vonós-hab, mindvégig a-eol hangsorban, mogyoró is van a tetején (periodikus harangütések, mindig "a" hangon). A sütemény-rész azonban hibádzik: a tepsiben felejtették. Kicsit mulatságosnak éreztem, amikor a karmester külön felállíttatta a harangjátékost, hogy a publikum megtapsolja a "virtuóz" szólóért...

Maradt az "a"-tonalitás a második számban: Grieg közkedvelt zongoraverseny hangzott el Mihkel Poll szólójával. A zenekar itt néha lötyögött, szerencsére nem nagyon feltűnően. A fiatal észt pianistában viszont remek muzsikust ismerhettünk meg. Biztos technika, szép színek, érzékeny dallamformálás - akinek ennyi jó kevés... A közönséget nem illetheti gáncs és megvetés, tapsolt rendesen, bár talán nem tombolva. Kapott érte kis Grieg-ráadást.

Sibelius zárta a hivatalos programot. A finnek elsőszámú nemzeti zeneszerzője rengeteget írt, aztán hatvan-valahány évesen elhallgatott (s élt 92 évet, sértett magányos nagy öregként). Sok szépet vetett papírra és legalább annyi jelentéktelent, unalmasat. A II. szimfónia szerény véleményem szerint legjobbjai közé tartozik. Első tételének minden témája hallatlanul eredeti. Teli van érdekes ritmusokkal, modális zamatokkal. Szerkezete kerül minden sablont: a Mester rendkívül találékonyan kombinálja benne különleges motívumait. Röviden szólva: remekmű a javából. És zseniális a scherzo is: félelmetes látomás. Északi erdő este, fekete tündérekkel. Finn tó, Savonlinna környékén: tökéletesen tiszta, átlátszó, de fekete: mert fekete kő (gránit?) van az alján.  A Nordic-zenekar a nyitótételt úgy szólaltatta meg, hogy szívesen eltenném odahaza etalonként az előadás felvételét. A harmadiknál kevesebb ritenuto és accelerando és egy árnyalatnyival kevésbé hajszolt tempó jobban esett volna. Úgy hiszem ez a zene félelmetesebb, ha a feszesebb, konokabb, ha egyenletesebb a ritmus. A picit terjengős lassú szép volt, megható, mély, bensőséges, a finale pedig... nos, az isteni sugallat itt mintha  cserbenhagyta volna a komponistát. Túl harsány és banális a kezdeti D-dúr diadal és túl sokszor megismétlődik. Anu Tali zenészei megtették, amit lehetett. Jöttek a ráadások, a finnugor barátság jegyében. Elsőként a Valse triste - alighanem a legborzongatóbb haláltánc, amit valaha írtak. Anu Tali kissé szédszedte, szokatlanul nagy szüneteket tartott: nem így szeretem, de meggyőzött arról, hogy így is lehet. Aztán Brahms V. Magyar tánca, amit külföldi zenekarok kötelező gyakorlatnak vélnek budapesti koncertjeiken. És igazuk van. Ezúttal sem maradt el a fergeteges ováció... 

Mikor hazafelé tartottam, már kanyarodott a két fehér magyar rendszámú Mercedes luxusbusz  a művészbejáró felé (nota bene: Helsinkiben és Tallinban még ma is járnak Ikarusok, hej, hova lett a régi dicsőség?). Nordicék bizonyára kellemes emlékekkel távozhattak Budapestről. Úgy hiszem, sokak nevében mondhatom: mi is kellemes emléket őrzünk fellépésükről.

Nordic Symphony Orchestra

2011. november 27. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Mihkel Poll (zongora)
Vez.: Anu Tali

Arvo Pärt: Cantus in memoriam Benjamin Britten
Grieg: a-moll zongoraverseny, op. 16
Sibelius: II., D-dúr szimfónia, op. 43

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A muzsika hangja szigorú valósága

Talán nem meglepő, hogy számos musicalhez hasonlóan a Broadway színpadáról vászonra álmodott, öt Oscar-díjjal jutalmazott és minden idők ötödik legjövedelmezőbb filmjeként számon tartott A muzsika hangját is valós események ihlették, arról viszont már kevés szó esik, hogy a szereplők olyannyira az életből csöppentek a képernyőre, illetve a színpadra, hogy a szerzők még a neveket sem változtatták meg.
Színház

Az SZFE szerint szabályt szegve zárhatták ki őket az Európai Színházi Iskolák és Akadémiák Uniójából

Az E:UTSE márciusban úgy határozott, hogy kizárja tagjai közül a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Döntésüket azzal indokolták, hogy a vezetőtestületben történt jelentős változások miatt az egyetem már nem tekinthető ugyanannak az intézménynek, melyet korábban felvettek. Az SZFE szerint a kizárás szabályellenes.
Vizuál

Ingyenesen látható Szomjas György kultikus filmje

Szerda éjfélig ingyenesen elérhető a FILMIO-n Szomjas György 1976-os filmje, a Talpuk alatt fütyül a szél. A Nemzeti Filmintézet ezzel az alkotással tiszteleg az április 7-én elhunyt rendezőlegenda előtt.
Klasszikus

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Jazz/World

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus Film

Film készült a Szózat regényes történetéről – Nézze meg online, itt!

A Szózat és a zene kapcsolatáról beszélget Juhász Anna irodalmár és Becze Szilvia, a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője a Budapesti Filharmóniai Társaság legújabb dokumentumfilmjében.
Klasszikus nekrológ

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.
Klasszikus ajánló

Online koncertvetítés keretében hallhatók John Williams legismertebb dallamai

A Los Angeles-i Filharmonikusok egy korábbi évadnyitó koncertjén filmzenei gálaesttel tisztelgett az ötszörös Oscar-díjas John Williams előtt, ahol olyan művek csendültek fel nagyzenekari hangszerelésben, mint a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág vagy a Schindler listája zenéje. A koncertfilm április 10-11-ig között online megtekinthető.