Klasszikus

Hol(d) fény, hol(d) árnyék

2004.07.29. 00:00
Ajánlom
Három éve a Budapesti Kórusverseny vegyeskari kategóriájának fellépőit hallgatva szívből sajnáltam a reménytelenül unalmasnak tűnő kötelező művel hősiesen küzdő énekkarokat. A sokadik hervasztó próbálkozás után a Cantemus Vegyeskar állt a színpadra. A fiatal karnagy, Szabó Soma keze alatt hihetetlen metamorfózison esett át Csemiczky Pater Nostere: az addig céltalan, tartalmatlan hangfoszlányok élettel és értelemmel teltek meg, világossá váltak az összefüggések – röviden: egy rossznak hitt darabról bebizonyosodott, hogy jó. Kevés ennél nagyobb szolgálat van, melyet előadó szerzőnek és közönségnek tehet.

A nyíregyházi együttes legutóbb július 26-án, a Holdfény-estek keretében lépett fel a Pesti Vármegyeházán. Az eső miatt az udvarról a díszterembe szorultunk, ahol különösen szembeötlő volt kórus és közönség létszámának kínos és érthetetlen aránytalansága (előbbi kevéssel maradt alul utóbbinál, és még ennyien sem lettünk volna, ha a publikum kb. hatvan százalékát kitevő, kockacukornyi fényképezőgépekkel felszerelt japán vendégek meg nem jelennek egyik közreműködő honfitársuk kedvéért). A sajátságos terepviszonyoknak (is) köszönhetően az énekesek időnként fél-, időnként teljes kör alakban állták körbe a hallgatóságot, Szabó Soma pedig eleinte a nézőtér második sorából, majd a publikum háta mögött állva irányította énekeseit.

A koncertet indító Praetorius- és Tallis-mű után három Orbán György-darab következett. A blokkot nyitó Pange lingua a jól bevált Orbán-recept (osztinátó plusz oktávban szóló, széles dallam plusz csipetnyi jazz) szerint készült, és az oltáriszentséget dicsőítő szövege ellenére meglehetősen profán hangulatú: a „pange” szóra épített gyors repetíciók miatt bennem inkább egy pingpongmeccs, mint az áhítat perceit idézte fel. A másodikként felhangzó Ave regina coelorum motetta lírai világától magába szállt hallgatóságot a settenkedő ördögről szóló Daemon irrepit callidus rázta fel. Az erős dinamikai és sebesség-kontrasztokra épített interpretáció hajmeresztő alaptempója és a „quid-quid” szakasz gunyoros vartyogása révén olyan volt, mint a termen végigörvénylő, kénköves forgószél.

A következő bő fél órában alkalmam nyílt elgondolkodni azon, mit is takarhat egy műsorban a „km.” rövidítés. Közreműködni, azaz belesimulni egy nagyobb műsoregységbe, újabb árnyalattal gazdagítani az est palettájának színeit? Szóvirágokból van elég, baj csak akkor van, ha az a bizonyos újabb árnyalat sem jellegében, sem minőségében nem illik a gyönyörűen felrakott alapszínekhez. Ez történt az első félidő második szakaszában fellépő Fujimoto–Both Duó esetében. Pedig a Fujimoto Mami és Both Lehel alkotta japán-magyar zongoristapáros műsora kimondottan érdekes lett volna: a múlt század egyik legnevesebb zongoravirtuóza, Cziffra György három, felvételről leírt rögtönzését szólaltatták meg Both négykezes átiratában. Lehet róla vitatkozni, érdemes-e hangról hangra, ráadásul négy kézre rekonstruálni egy hajdani szóló-improvizációt. Az viszont biztos, hogy ha igen, akkor vagy az eredetit ténylegesen megközelítő színvonalon, vagy sehogy. A kettő közötti, óvatosan lavírozó középút ezúttal nem volt aranyból. A Tritsch-Tratsch polka- és a Kék Duna keringő-improvizáció, valamint Cziffra Román fantáziája egyetlen zavaros zsongássá olvadt össze a fejemben. Eleinte igyekeztem lekötni magam Cziffra lisztes megoldásaival, a különleges harmóniákkal, de mikor már nem tudtam elválasztani a melléütésből született és az eredeti „színezéseket”, és kiderült, hogy a két fél nem csak kommunikációs problémákkal küzd, de hangképzésük is nagyon különböző (lásd Both homályos-puha színeit és Fujimoto jégeső-futamait), valamint világossá vált, hogy a tempót inkább a próbalehetőségek száma, mint a művészi ízlés határozta meg, feladtam a hiábavaló küzdelmet. A biztatónak nem nevezhető taps ellenére még két ráadás következett, és ha Hegedűs Endre nem szabja szűkre a szünetet, az est Nyíregyházáról érkezett főhősei még azt a fél órát sem tölthették volna a színpadon, ami a házigazdának köszönhetően így megmaradt nekik (és nekünk).

A koncert második felében négy magyar, egy orosz és egy baszk szerző műveit hallottuk a Cantemus Vegyeskartól. Kocsár Miklós Hálog, hasadj meg című művében a kórus a „kedve megkülönödött, szent szíve meghervadott” szakasz bámulatosan érzékeny harmóniaváltásaival, valamint a „szent anya” és a „szent fiú” egymást szólongató párbeszédének bensőségességével varázsolta el a közönséget. Farkas Ferenc Pensieri notti című alkotását hallgatva megállapíthattuk, hogy a Cantemus nem csak a Kocsár-mű archaikus mondataiban, hanem Michelangelo olasz nyelvű szonettjeiben is képes a világos, gördülékeny és egységes deklamációra. Huszár Lajos szenvedélyes unisono dallamra alapozott Agnus Dei-je után Gyöngyösi Levente Te lucis ante terminum kezdetű kompozíciója következett, mely a karnagyi kommentár szerint a Cantemus egyik legkedvesebb darabja. A mű egyszerre nyújtott különleges akusztikai és vizuális élményt: a közönséget gyűrűként körbefogó énekkart Szabó Soma saját tengelye körül forogva vezényelte, hogy szemével a sokszorosan osztott szólamok sűrűjében is megtalálja azt a csoportot, amely számára épp mondanivalója volt. S ez a gondosság, a mindkét félből áradó, szinte fanatikus figyelem csodálatosan cizellált hangzásfelületet eredményezett. A maximálisnál is több intenzitást kívánó záró-csúcspont után Rahmanyinov lassú tempója ellenére is nagy és feszült ívekben megszólaló Bogorogyice gyevo-ja jóleső kontrasztot képezett Gyöngyösi művével. A baszk származású Javier Busto Ego sum pastor bonus című darabja impresszionista foltjaival, ál-gregorián dallamaival és bőségesen adagolt jazz-harmóniáival nekem kissé eklektikusnak tűnt, de lendületessége, játékossága révén jó zárószámnak bizonyult. A – mindeddig kissé álmosnak tűnő – publikum mind a Busto-művet, mind a meglökött dominó-sor lapocskáiként egymásra boruló Alleluja-elemekből épített ráadásszámot vastapssal fogadta.

A Cantemus honlapján az olvasható, hogy ez a kórus alapítóinak belső igényéből született. Remélem, a jövő évi Holdfény-esteken – a budapesti közönség részéről – külső is lesz hozzá.

(2004. július 26. 20:00 Pesti Vármegyeháza – A nyíregyházi Cantemus Vegyeskar koncertje; Praetorius, Tallis, Orbán, Kocsár, Huszár, Farkas, Rahmanyinov és Busto művei; km.: Fujimoto–Both Duó; vez.: Szabó Soma)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.
Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Klasszikus ajánló

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus ajánló

Mélyreható érzések a Vajdahunyadvárban!

A Budapesti Vonósok idén is különleges műsorral készül a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválra. Július 25-án egy érzelemgazdag koncertet hallhatunk a világszínvonalú kamarazenekartól a Vajdahunyadvár reneszánsz kertjében.
Klasszikus magazin

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.