Klasszikus

Hommage à Ligeti – kilencedszer

2014.06.13. 10:33
Ajánlom
"Az utolsóítélet-idea sok-sok éve állandóan foglalkoztatott, minden vallástól függetlenül. Lényege a félelem, a halálfélelem, szörnyű események elképzelése s ezeknek a túlzó expresszivitás révén való elidegenítése, kihűtése". MÜPA MAGAZIN

A hetvenes évek vége felé Várnai Péterrel folytatott, könyv alakban publikált beszélgetések során mondta e szavakat Ligeti György. Ugyancsak ebből a könyvből tudható, hogy Celanói Tamás híres 13. századi sequentia-költeményét, a Dies irae-t Ligeti gimnazista korában ismerte meg, s hogy többször épp e költemény megzenésítésének kedvéért fogott bele halotti mise alkotásába (a Dies irae egyébként 1571-ben lett a katolikus halotti mise kötelező része). E korai kísérletek nem hoztak maradandó eredményt: az 1963-tól 1965-ig alkotott Requiem azonban Ligeti legismertebb műveihez, s tegyük mindjárt hozzá, a huszadik század második felének kiemelkedő alkotásaihoz tartozik. Nem teljes halotti mise: csak az Introitust, a Kyriét és az említett Dies irae-t tartalmazza, az utóbbit két tételre bontva (a Lacrimosa strófái különálló záró duettként, negyedik tételként szólalnak meg).  Az Introitus a mélyből emelkedik egyre magasabb hangzásrégióba, hangzása alapvetően félelmetes, komor, a zenei apparátusban olyan különleges hangszerek is szerepelnek, mint a kontrabasszus-klarinét. A Kyrie sajátos fúga. Öt szólamnyalábból áll, ezek mindegyike önmagában véve négyszólamú, igen szűk szövésű (Ligeti kifejezésével: "mikorpolifon") kánon.  Mindezt a mű hallgatója aligha képes követni: zsongó, vibráló hangszőttest érzékelünk, amely mintha elektromos feszültséggel volna feltöltve.

A Dies irae teljesen más. Ligeti maga nevezte egy rövid ismertetőjében hiperdramatikusnak, hisztérikusnak. "A sequentiát én hallatlanul színes képeskönyvként fogom fel, minden pillanatban, minden három sorban más, új képpel. A Dies irae-ben egészen tudatosan törekedtem a közvetlen képszerűségre, majdhogynem a vizuális megelevenítésre" - mondta Várnai Péternek, s ihlető forrásként egyebek közt Brueghel, Bosch illetve Dürer-képekre hivatkozott. A már-már parodisztikusan szélsőséges, s éppen ez által "elidegenített", "hűtött" muzsika után a jóval kevesebb közreműködőt (kórust például nem foglalkoztató) Lacrimosa amolyan záró kommentár, csendes elmélkedés, belenyugvás a változtathatatlanba.

A Hamburg Concerto a huszadik-21. század fordulóján keletkezett, ajánlása Marie Luise Neunecker hamburgi kürtművésznek szól. Hangszer-apparátusa merőben szokatlan. A szóló kürthöz ugyanis olyan együttes csatlakozik kíséretként, amelyben négy további kürt is szerepel. A kísérő kürtök azonban úgynevezett natúrkürtök, historikus, 18. századi hangszerek, amelyek egy-egy adott alaphang felhangjait tudják megszólaltatni. Ezek a felhangok nem feltétlenül egyeznek a modern, temperált hangolás hangjaival. A különbségek aprók, de annál feltűnőbbek. Ligeti számára ezúttal éppen ez volt a lényeg: teljesen eredeti hangzásvilágot tudott így létrehozni, csípős, fűszeres disszonanciákkal, mikro-hangközökkel.

A kompozíció hét rövid tételből áll. 1. Praeludium, 2. Signale, Tanz, Choral, 3. Aria, Aksak, Hoketus, 4. Solo, Intermezzo, Mixtur, Kanon, 5. Spectra, 6. Capriccio, 7. Hymnus. A legtöbb felirat nem igényel különösebb magyarázatot. Talán kevésbé ismert ugyanakkor, hogy a török eredetű „aksak" szó balkáni „sánta" ritmust jelent, a hoketus (hoquetus) középkori műfaj, a spectra pedig az újszerű hangzás-spektrumra utal: elsősorban francia muzsikusok (Gérard Grisey, Tristan Murail) kísérleteztek a huszadik század vége felé a spektrál-zenével, amely a hangok fizikai természetének minden korábbinál mélyebbre ható tudományos kutatásából indult ki. Ligeti nem vált ugyan az irányzat hívévé, de tudott eredményeiről, s a maga módján válaszolt a kihívásra.

A Síppal, dobbal, nádi hegedűvel ugyancsak kései - 2000-ben alkotott - mű, s ugyancsak hét rövid tételből áll. Dalsorozat - valóban síppal, dobbal kísérve (a nádi hegedűt sokféle ütős helyettesíti). Ligeti Weöres Sándor költeményeiből válogatta a szöveget. Weöres, akit Ligeti annak idején személyesen is megismerhetett, a magyar nyelvű költészet minden bizonnyal legvirtuózabb mestere volt. Ligeti zenéje elsősorban a versek humorát, játékosságát ragadja meg és mélyíti el. A ciklust Károlyi Katalin és az Amadinda együttes négy tagja mutatta be, az első CD-felvétel is velük készült.

Ligeti nem volt ugyan koncertező zongoraművész, de odahaza vagy tanítási órákon szívesen és jól zongorázott. Az 1980-as évtized közepén támadt az a gondolata, hogy zongoraetűdöket komponál: gyakorlatokat, amelyek felelevenítik a huszadik század közepén feledésbe merült tradíciót, a Chopin-, Liszt-, Debussy-etűdök hagyományát. Olyan etűdökét tehát, amelyek nem csupán technikai elemeket gyakoroltatnak a pianistákkal (mint valaha Carl Czerny darabjai), hanem egyszersmind költői alkotások is. Az első kötetet - hat darabot - 1985-ben publikálta, francia címekkel. A következő sorozat nyolc darabbal 1994-ig készült: a címek itt többféle nyelvűek (mint Liszt etűdjeinél), francia mellett akad német, román, illetve két magyar. Végül az utolsó sorozat 2001-ben zárult le. Négy darabból áll, mind a négyben kánon a szerkesztés alapja. A White on white (ez az egyedüli angol cím) lassú tempóban, s kizárólag a zongora fehér billentyűin kezdődik. Technikailag eleinte nem tűnik nehéznek (a gyors rész aztán rácáfol erre az elsietett vélekedésre). A Pour Irina (Irina Katajeva a címzett) négy részből áll, a lassú kánonkezdet után a tempó egyre fokozódik. Az À bout de souffle (fordítása talán Kifulladásig lehetne) alapja nyolcadeltolással (vagyis igen kis ritmustávolsággal) belépő oktávkánon. A záró kompozíció (címe: Canon) négyszólamú kánonszerkezet, amely nyugodt oktávkánonnal, tizenegy lassú akkorddal zárul.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Színház

Kállai Ferenc, az egyik legsokoldalúbb magyar színész

Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze. 
Vizuál

Elárverezik Katharine Hepburn Howard Hughesnak írott szerelmesleveleit

Hughes és Hepburn romantikus kapcsolata másfél évig tartott. Nem házasodtak össze, de szerelmi történetük nagy port kavart annak idején Hollywoodban, és a 2004-ben bemutatott Aviátor című filmben is megörökítették.
Jazz/World

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ismét lesz OrgonaPont koncertsorozat és Orgonák éjszakája

Augusztusban tizenkét városban rendezi meg a Filharmónia Magyarország az OrgonaPont koncertsorozatot, augusztus 8-án pedig második alkalommal tartják meg az Orgonák éjszakáját.
Klasszikus galéria

Koncertek erdőben és tavon

A hétvégén több szabadtéri koncertet is adtak. Gyönyörű képeket mutatunk az eseményekről készült galériánkban.
Klasszikus rácz ödön

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.