Klasszikus

Hömpölygő zenei folyam

2021.12.15. 17:40
Ajánlom
Daniel Harding és a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara adott koncertet november 29-én a hamburgi Laeiszhalléban. A Dvořák és Brahms műveit felvonultató program énekes szólistája Christian Gerhaher volt.

Elég volt egy pillantást vetni a hamburgi Laeiszhalle november 29-i koncertjének műsorára, hogy az ember szinte azonnal érezni kezdje a romantikus zene áradását. Dvořák és Brahms muzsikája a zsigerekre ható, érzéki élményt ígért. A Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara és Daniel Harding munkakapcsolata hosszú időre nyúlik vissza, a csodagyerekként induló angol karmester neves elődök után 2007-ben lett az együttes művészeti vezetője. Ez alapján a zene lényegét feltáró, értő interpretációt várhattunk tőlük. Abban, hogy ennél is több történt, mind a konkrét műsorválasztásnak, mind pedig a közreműködők speciális adottságainak szerepe volt.

Az első rész Dvořák Othello-koncertnyitányával kezdődött. Ez a mű nem túl gyakran szerepel műsoron, habár mindaz a szépség megtalálható benne, amit a zeneszerző alkotásaiban szeretünk, lírai bevezetőtől jut el a végletes szenvedélyek világába. Nem először állapíthattuk meg – gondolva itt a dirigens hazai, elsősorban Brahms és Mahler műveire összpontosító koncertjeire is –, hogy a Hardinggal dolgozó zenekarok milyen ragyogóan fényes és gazdag vonóshangzást produkálnak. A közfelfogás hajlamos a karmesterekről azt feltételezni, hogy elsősorban a saját, eredeti hangszerükre és annak csoportjára fordítanak különös figyelmet, a fiatalabb korában trombitán játszó Harding újabb cáfolata ennek a vélekedésnek. Miközben a pompás karaktereket és a rendkívül egységes zenekari hangzást csodáltam, azon tűnődtem, vajon mi lehet az oka ezeknek a tökéletesen felépített zenei folyamatoknak. Még aki alaposabban is odafigyel a karmester mozdulataira, az sem tudja megfejteni a titkot, mert bár

Harding precízen, átláthatóan, tisztán vezényel, tehát rendelkezik mindazzal a mesterségbeli tudással, ami a hatékony munkához szükséges, pusztán a vezénylés technikai részéből nem derül ki, miben áll művészetének rendkívülisége.

Bizonyára vannak a zenének olyan tartományai, amelyek racionálisan nem érthetőek meg, annyira sok tényezőből épülnek fel. Csak hasonlattal lehet leírni a vonóskar egyik crescendójának gyönyörűségét is: a darab közepe tájékán nem csupán egy erőteljes fokozást hajtottak végre, közben a dallam mint egy virág bomlott ki.

211129_Daniel_Harding_Christian_Gerharer_Swedish_Radio_Symphony_Orchestra_LHGS_c_Daniel_Dittus_08-152958.jpg

Daniel Harding és Christian Gerhaher koncertje a hamburgi Laeiszhalléban (Fotó/Forrás: Daniel Dittus / Elbphilharmonie)

Christian Gerhaher, a kiváló német bariton elsősorban nem hatásos megoldásairól ismert, ő inkább az a miniatúrakészítő-típus, akinek mikroszkóppal kell vizsgálni a produkcióját. Dvořák Bibliai dalai a koncertrepertoárnak szintén nem túl gyakori darabjai, így nagy öröm, amikor ilyen alapos és mélyreható interpretációban szólalnak meg. A dalciklus zsoltárrészletek szövegére íródott, olyan ismert darabok is szerepelnek köztük, mint a 23. („ Az Úr az én pásztorom ”) és a 137. („ Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk ”). A cseh nyelvű kompozíciók finom tónusokkal festik a zsoltárok jellemző érzelmi megnyilvánulásait, a hálát, az örömöt, a hitet vagy épp a fájdalmat.

A zene óvatosan egyensúlyoz a közösségi és a személyes érzések között, miközben a zsoltárok egyértelműen mások nevében szólalnak meg, a dalok olyan érzékeny árnyalatokat vonultatnak fel, amelyek csak az egyénnek lehetnek sajátjai.

Gerhaher rendkívül magabiztosan bánt a cseh nyelvvel, ami a dalok hitelességéhez nagyban hozzájárult. Bár baritonja elsősorban nem a szépségével, hanem kifejezőerején keresztül nyújtott élményt (helyenként kicsit talán még száraznak is hatott), a stílusismeret és a produkció élettel teliségét nem csorbító művészi tudatosság, amivel az énekes a dalokat előadta, így is kivételes értékű interpretációt eredményezett. Közben a zenekar és a karmester visszafogottan, figyelmesen működött együtt vele, ahol kellett, párbeszédbe léptek, ahol a zene úgy kívánta, a háttérbe vonulva kísérték.

211129_Daniel_Harding_Christian_Gerharer_Swedish_Radio_Symphony_Orchestra_LHGS_c_Daniel_Dittus_01-152955.jpg

Daniel Harding és Christian Gerhaher koncertje a hamburgi Laeiszhalléban (Fotó/Forrás: Daniel Dittus / Elbphilharmonie)

Az első rész kevésbé ismert darabjai után a koncert második felében egy igazi sláger, Brahms 4. szimfóniája hangzott fel. Újra a zenekaré volt a főszerep, és a közönség megcsodálhatta, milyen hihetetlen összhangban szólalnak meg, tökéletesen felépített frázisokat megformálva. Az egységesség a produkció minden részletére kiterjedt, ezért ismét óriási elismerés illeti Daniel Hardingot, hiszen ilyen hangzást csak egy értő, külső fül alapján lehet beállítani.

Az első tétel végi hatalmas fokozást követő, az utolsó pillanatban visszafogott, lekerekített lezárás olyan hátborzongató hatást keltett, hogy az egyébként roppant fegyelmezett német közönség egy tagjából önkéntelen sóhaj szakadt ki.

Ez a végtelen precizitással, mégis kirobbanó energiával végigvitt, tudatos építkezés a szimfónia egészében megmaradt. Karaktertől, tempótól, hangszercsoporttól függetlenül is mindvégig gondosan kimunkált, pontosan kivitelezett, tisztán kirajzolódó zenei formák valósultak meg, mind a tűnődőbb hangvételű második, mind az energikus harmadik tételben.

Éppen azért volt olyan nagyszerű a koncert, mert minden és mindenki a helyén volt, a zenészek mintha egyetlen testet alkottak volna.

Természetesen ne hagyjuk említés nélkül a zárótételt sem, aminek szaggatott felépítéséről talán azt gondolhatnánk, hogy kevésbé tud benne érvényesülni ez a folyamatosság, ám éppen az ilyen műveknél a legfontosabb a zenei áramlatok minél átláthatóbb közvetítése, hogy – amennyiben a darab nem arra törekszik – a szaggatottság ne váljon töredezettséggé.

Jelentős koncerthelyszíneken az ember nem is vár mást, mint hogy nagyszerű előadók nagyszerű interpretációjában hallja a klasszikus zenei repertoár legnagyobb vagy épp megismerésre méltó darabjait. Mikor ennél is több történik, és a produkció olyan elementáris erővel hat, hogy az ember a sejtjeiben érzi a muzsika lüktetését, akkor a koncert nem csupán az elvárásainknak felelt meg, hanem beírhatjuk a művészi élményeink aranykönyvébe.

Fejléckép: Daniel Harding és Christian Gerhaher koncertje a hamburgi Laeiszhalléban (fotó/forrás: Daniel Dittus / Elbphilharmonie)

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Kapcsolódó

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.
Színház

Szabálytalan utak szabadsága – beszélgetés Pelsőczy Rékával és Vajdai Vilmossal

Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos pályájuk kezdete óta, megszakítás nélkül a Katona József Színház tagjai, akiket rendezőként és színművészként is, egyaránt jegyez a szakma és a nagyközönség. A két művésszel a Katona első évtizede kapcsán beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Dekonstruált dalok

Két egymás utáni napon, január 20-án és 21-én is olyan koncertre került sor a BMC Könyvtárában, amely a dal műfajának modern-kortárs utóéletével, feldolgozásaival foglalkozott.
Klasszikus gyász

Elhunyt Kertész Lajos zongoraművész

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének tanárát, Kertész Lajos zongoraművészt, református teológust életének 98. évében érte a halál.
Klasszikus hír

Visszavon egy zeneelméleti könyvet az MMA Kiadó a fordítási hibák miatt

Roger Scruton A zenéről című kötetének fordításáról Tornyai Péter zeneszerző közölt kritikát, az észrevételek hatására a kiadó visszavonja és felülvizsgálja a kötetet.
Klasszikus magazin

A játéktól az áhítatig – Francis Poulencre emlékezünk

Hatvan éve hunyt el Francis Poulenc zeneszerző, a Hatok csoport tagja, aki sokáig vidám, szellemes vagy éppen frivol műveivel hívta fel magára a figyelmet, ám pályája második szakaszában a vallási témájú alkotások váltak uralkodóvá.
Klasszikus ajánló

Túlvilági utazás a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával

Három 19. századi zenemű szerepel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és vezető karmesterüknek, Riccardo Frizzának február 8-i koncertműsorán, melyek mindegyike gyönyörű dallamokkal szól az elmúlásról.