Klasszikus

Honegger lánya

2004.02.03. 00:00
Ajánlom
Húsz éve, vagyis, attól tartok, már huszonöt, mindannyiunk kedvenc lemeze volt egy Supraphon-kiadvány. Jeanne d’Arc a máglyán. Az ember nem is értette, hogy a szigorúbban fogott Csehszlovákiában hogyan tudtak keresztülverni egy ilyen hanglemezt, a francia újkatolicizmus egyik jelentős művét, Claudelt és Honeggert, akik 1938-ban, sötét évben, szorongattatások között a hitről beszéltek, meg arról, hogy elég egyedül is odaállni.

Emlékeim szerint arra azért figyeltek, hogy a szöveg ne legyen benne a lemezalbumban, mert abból jó nem származik, míg ha valakik franciául szavalnak és énekelnek, az mégis: csak művészet. És ezt a lemezt vezényelte Serge Baudo.

Azóta sok minden változott. Sok maradt, mert Baudo most Prágában vezető karmester, és még most is szaktekintély a Jeanne d’Arcban, de hogy Honegger-ügyben is ő a bajnok és felelős személy, az csak akkor derült ki, amikor a Nemzeti Filharmonikusok próbáján valaki odasúgta, hogy az az ősz hajú asszony a Zeneakadémia nézőterén Honegger leánya, aki elkísérte Baudót, mivel jó barátságban vannak. Előkaparom a fényképezőgépet, megkérdem, hogy hozzájárul-e. Fáradtan elmosolyodik, ha nekem öröm egy ilyen öreg, elhasznált asszonyt fényképezni, hát legyen. Nekem persze öröm, egyrészt mert nagyon szép a hölgy, másrészt meg Bach lányát is szívesen lefényképeztem volna, ha éppen arra járok. Hogy szóljon is valamit, ne csak üljön, azt mondta közben Honegger lánya: nagyon jó a próba, régen hallotta már ilyennek az apja 5. szimfóniáját. Tényleg? Tényleg. Pedig hallotta már néhányszor a darabot életében. Hát igen. De most a zenekar igazán jó.

Meglepetés, amit mond, és meglepetés marad este is, mert a Filharmonikusok nem éppen legjobb formáját mutatja a Honegger-darabban. Maga a mű is talányos, Di tre re az alcíme, amit úgy is lehet érteni, hogy A háromkirályok szimfóniája, de persze nem erről van szó, hanem három D hangról. Hogy remekmű lenne, azt nem kockáztatnám meg, de hogy jobb, mint a kissé lötyögős, hangzásarányaiban kiegyensúlyozatlan előadás, az szinte biztos. De ne akarjon az ember okosabb lenni se Honegger lányánál, se a világ talán első számú Honegger-szakértőjénél, Serge Baudónál, aki láthatóan nemcsak elégedett, de hálás a zenekarnak, próbán is, koncerten is.

A második szám után én is hálás vagyok. Ravel Seherezádé-dalciklusa, ízléssel és biztos stílusismerettel, meg valami egészen-egészen tiszta és szép fuvolaszólóval Bálint János részéről. Ja, és persze mindehhez ott áll egy francia énekesnő, tiszta, természetes és erős hanggal: Sylvie Brunet. Végre igazán franciául énekel valaki, akcentus nélkül, minden szót értve és a jelentést éreztetve. A harmadik dalban egy kicsit korábban lép be az énekesnő, és ekkor látszik, hogy Baudo tapasztalt, vén róka. Lehet, hogy túlságosan elengedi a zenekart, jobban szereti a zenét magát, mint a munkát vele, de most bal keze mutatóujjával két másodperc alatt rendet tesz. Biztos vagyok benne, hogy a nézőtéren kevesen vették észre, hogy egyáltalán történt valami.

A szünet végén kiderül, hogy az előttem ülő, jó kis üres széken ül valaki. Az is kiderül, hogy kicsoda: Sylvie Brunet. Amíg a zenekar bejön, kihasználom a lehetőséget, és a fülébe sustorgok. Énekel, ugye, operában is. Persze, mindenütt a világon, Amnerist, Delilát. (Itt persze nem, de miért is jönnének el az Operaház illetékesei vendégénekest hallgatni, amikor nyilván egyéb fontos dolguk is akad. Frontalit és Scandiuzzit sem hallgatták meg Miskolcon, mert annyi, de annyi itt a jó énekes, hogy nem férnek el a házban.) Az ő hangjának egy kicsit kicsi ez a darab, túl nagy a természetes hangereje, nagyon vissza kell fognia magát. Nem mondom neki, de éppen ez adta az előadás erejét: volt miből visszafogni, a piano nem egyszerűen halkságot jelent, hanem a féken tartott erőt. De ha ott ül, akkor kevéssé tapintatosan azt is megkérdem tőle, hogy miért is rontotta el a belépést, ha ott volt előtte a kotta. Csak félreértette Baudo intését, azt hitte, neki szól, amit a hegedűsöknek mutatott, hát elindult, de aztán észbe kapott.

Sokáig nem lehet pusmogni, mert jön Serge Baudo, és Berlioz Fantasztikus szimfóniája. Elég jó az előadás. Kicsit el lehet bágyadni a Jelenet a mezőn című tétel közben, de aztán jól dübörög a zenekar, megvan a hatás, megjön a siker is, hogy a végén Baudo két kezére hajtva fejét, jelzi, hogy fáradt, nem lesz ráadás. Ki lehet bírni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát július 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.