Klasszikus

Honegger lánya

2004.02.03. 00:00
Ajánlom
Húsz éve, vagyis, attól tartok, már huszonöt, mindannyiunk kedvenc lemeze volt egy Supraphon-kiadvány. Jeanne d’Arc a máglyán. Az ember nem is értette, hogy a szigorúbban fogott Csehszlovákiában hogyan tudtak keresztülverni egy ilyen hanglemezt, a francia újkatolicizmus egyik jelentős művét, Claudelt és Honeggert, akik 1938-ban, sötét évben, szorongattatások között a hitről beszéltek, meg arról, hogy elég egyedül is odaállni.

Emlékeim szerint arra azért figyeltek, hogy a szöveg ne legyen benne a lemezalbumban, mert abból jó nem származik, míg ha valakik franciául szavalnak és énekelnek, az mégis: csak művészet. És ezt a lemezt vezényelte Serge Baudo.

Azóta sok minden változott. Sok maradt, mert Baudo most Prágában vezető karmester, és még most is szaktekintély a Jeanne d’Arcban, de hogy Honegger-ügyben is ő a bajnok és felelős személy, az csak akkor derült ki, amikor a Nemzeti Filharmonikusok próbáján valaki odasúgta, hogy az az ősz hajú asszony a Zeneakadémia nézőterén Honegger leánya, aki elkísérte Baudót, mivel jó barátságban vannak. Előkaparom a fényképezőgépet, megkérdem, hogy hozzájárul-e. Fáradtan elmosolyodik, ha nekem öröm egy ilyen öreg, elhasznált asszonyt fényképezni, hát legyen. Nekem persze öröm, egyrészt mert nagyon szép a hölgy, másrészt meg Bach lányát is szívesen lefényképeztem volna, ha éppen arra járok. Hogy szóljon is valamit, ne csak üljön, azt mondta közben Honegger lánya: nagyon jó a próba, régen hallotta már ilyennek az apja 5. szimfóniáját. Tényleg? Tényleg. Pedig hallotta már néhányszor a darabot életében. Hát igen. De most a zenekar igazán jó.

Meglepetés, amit mond, és meglepetés marad este is, mert a Filharmonikusok nem éppen legjobb formáját mutatja a Honegger-darabban. Maga a mű is talányos, Di tre re az alcíme, amit úgy is lehet érteni, hogy A háromkirályok szimfóniája, de persze nem erről van szó, hanem három D hangról. Hogy remekmű lenne, azt nem kockáztatnám meg, de hogy jobb, mint a kissé lötyögős, hangzásarányaiban kiegyensúlyozatlan előadás, az szinte biztos. De ne akarjon az ember okosabb lenni se Honegger lányánál, se a világ talán első számú Honegger-szakértőjénél, Serge Baudónál, aki láthatóan nemcsak elégedett, de hálás a zenekarnak, próbán is, koncerten is.

A második szám után én is hálás vagyok. Ravel Seherezádé-dalciklusa, ízléssel és biztos stílusismerettel, meg valami egészen-egészen tiszta és szép fuvolaszólóval Bálint János részéről. Ja, és persze mindehhez ott áll egy francia énekesnő, tiszta, természetes és erős hanggal: Sylvie Brunet. Végre igazán franciául énekel valaki, akcentus nélkül, minden szót értve és a jelentést éreztetve. A harmadik dalban egy kicsit korábban lép be az énekesnő, és ekkor látszik, hogy Baudo tapasztalt, vén róka. Lehet, hogy túlságosan elengedi a zenekart, jobban szereti a zenét magát, mint a munkát vele, de most bal keze mutatóujjával két másodperc alatt rendet tesz. Biztos vagyok benne, hogy a nézőtéren kevesen vették észre, hogy egyáltalán történt valami.

A szünet végén kiderül, hogy az előttem ülő, jó kis üres széken ül valaki. Az is kiderül, hogy kicsoda: Sylvie Brunet. Amíg a zenekar bejön, kihasználom a lehetőséget, és a fülébe sustorgok. Énekel, ugye, operában is. Persze, mindenütt a világon, Amnerist, Delilát. (Itt persze nem, de miért is jönnének el az Operaház illetékesei vendégénekest hallgatni, amikor nyilván egyéb fontos dolguk is akad. Frontalit és Scandiuzzit sem hallgatták meg Miskolcon, mert annyi, de annyi itt a jó énekes, hogy nem férnek el a házban.) Az ő hangjának egy kicsit kicsi ez a darab, túl nagy a természetes hangereje, nagyon vissza kell fognia magát. Nem mondom neki, de éppen ez adta az előadás erejét: volt miből visszafogni, a piano nem egyszerűen halkságot jelent, hanem a féken tartott erőt. De ha ott ül, akkor kevéssé tapintatosan azt is megkérdem tőle, hogy miért is rontotta el a belépést, ha ott volt előtte a kotta. Csak félreértette Baudo intését, azt hitte, neki szól, amit a hegedűsöknek mutatott, hát elindult, de aztán észbe kapott.

Sokáig nem lehet pusmogni, mert jön Serge Baudo, és Berlioz Fantasztikus szimfóniája. Elég jó az előadás. Kicsit el lehet bágyadni a Jelenet a mezőn című tétel közben, de aztán jól dübörög a zenekar, megvan a hatás, megjön a siker is, hogy a végén Baudo két kezére hajtva fejét, jelzi, hogy fáradt, nem lesz ráadás. Ki lehet bírni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Jazz/World

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.
Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Plusz

75 éve szabadult fel a pesti gettó 

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, majd koszorút helyeztek el a zsinagóga falánál állított emléktáblánál.
Vizuál

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus nyugdíj

Vladimir Ashkenazy visszavonul

A 82 éves zongoraművész-karmester visszavonulását ügynöksége, a HarrisonParrott jelentette be. Hiányozni fog!
Klasszikus videó

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!
Klasszikus ajánló

Februári kínálat az Óbudai Társaskörben

Dalest, hegedűest, gitármuzsika és kamarazenei koncertek is szerepelnek az Óbudai Társaskör februári programjai közt.
Klasszikus ajánló

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.