Klasszikus

Ho(o)ly Manila

2004.05.07. 00:00
Ajánlom
Tegyük a szívünkre a kezünket: a „Manila” szó hallatán emberi testekben puszta kézzel vájkáló csodadoktorokon és önkéntes keresztre feszítetteken kívül túl sok minden nem jut eszünkbe. Pedig a Fülöp-szigetek fővárosa dicsekedhet Ázsia legrégibb, majd’ négyszáz éves katolikus egyetemével, az University of Santo Tomas-szal is, melynek jó harminc főből álló kórusa Európa és Amerika számos városát érintő turnéja során Budapestet is útba ejtve a Szent Anna templomban adott koncertet május 5-én.

A citromsárga estélyiket, ezüstflitteres öltönyöket és széles mosolyt viselő, kotta nélkül felvonuló fiatalok igen elegáns benyomást keltettek, amit csak tetézett az egyik kórustag angol nyelvű beköszöntője, melyben messzezengő hangon sorolta fel a Santo Tomas Singers 1992-es alapítása óta elért eredményeit, évek szerint csoportosítva a világ minden tájáról begyűjtött rengeteg díjat, valamint a dallamos nevű karnagy, Fidel C. Calalang Jr. érdemeit. Így egy, a számoktól, címektől és rangoktól kellőképpen megilletődött közönség várta az első mű felhangzását. Talán helyénvalóbb lett volna a „feldübörgés” szót használni: Mendelssohn Frohlocket ihr Völker auf Erden kezdetű kompozíciója ugyanis olyan hangerővel robbant be a templomba, hogy a dobhártyám szinte elzsibbadt, és jó darabig képtelen voltam szólamokká, motívumokká bontani azt a hiperintenzív, artikulálatlan hangmasszát, ami a szentélyből rám zúdult; a hangzás inkább emlékeztetett egy pravoszláv kóruséra, mint egy ifjúsági vegyeskaréra. Az első sokkból felocsúdva gyorsan listába szedtem azokat a kérdéseket, melyek nagyjából a „Hangerőn kívül mi van még?” fedőnév alá tartoztak, de hamarosan rá kellett jönnöm, hogy egy sokoldalú elemzéshez tartozó „egyrészt-másrészt”, „ugyanakkor”, „ha”, „ellenben” szavak nem fognak hemzsegni ebben a cikkben – ahhoz ugyanis egy összetett és főleg igényes műsor lett volna szükséges. Sajnos azonban a kórus vezetője mintha szinte kizárólag a lassú tempókat, a nagy hangzás-tömböket, a falrengető csúcspontokat és az érzelgősség határát nem hogy súroló, de bőven átlépő műveket kedvelné: a másfél órás koncert során annyi filmzene-gyanús opuszt hallgattam végig, ami még Hoolywoodban is túlzás lett volna.

Sajnos már a nyitóblokkban felhangzó Pearsall: Lay the Garland és Thompson (rongyosra énekelt) Alleluia című művének előadása során kiderült, hogy a hangképzés mellett a fülek kiművelésére és az önkontroll kialakítására nem maradt elég energia. Ez egyrészt az Alleluia refrénként vissza-visszatérő dallamának alig mozduló, szinte deklamáló szakaszainak állandó csúszásából volt érzékelhető, másrészt abból az óriási szín-különbségből, mely a piano és forte területek között volt. Mintha két kórus állt volna előttünk: egy halk és olykor megkapóan bensőséges, egységesen szóló és egy erőszakoltan vibráló, szinte koravén hangzású társaság, melynek fortissimoiban a felismerhetetlenségig torzultak el a harmóniák.

Amikor Lauridsen O magnum misteriuma után kezdtem úgy érezni, nehezen bírnék ki még egy közepes hatótávolságú meditációs zenét, nem tudtam, hogy jó dolgomban sopánkodok. A műsor második felét kitevő szirupáradat ugyanis csak most következett – az egyetlen üdítő kivételt Kostiainen Sons of Jacob című, leginkább Rautawaara hangzásvilágához kapcsolható kompozíciója jelentette, bár tartok tőle, hogy a mű inkább környezete miatt értékelődött fel a szememben. A program ezután szinte követhetetlenné vált, nem csak a kiadott műsortól való eltérések révén, hanem az egymásba mosódó, jellegzetesen jellegtelen slágerek miatt is. A keresztény tematika mindvégig megmaradt, jöttek az obligát spirituálék (Ain’t that Good News, Down by the Riverside) és a könnyfakasztó andalgások, úgy is, mint Love is the Answer és He’s Got the Whole World in His Hands. (Ha valakinek most nem ugrana be ez a hangzáskép, gondoljon csak a We are the world-re, még aránylag jól fog járni.) Lélektani hadviselésből kitűnőre vizsgáztak a szerzők és a feldolgozók: a megfelelő helyekre telepített késleltetések, moll-szubdominánsok, aránytalanul kiszélesített zárlatok, hatásos koronák milliókat hoztak már a filmzene- és papírzsebkendő-forgalmazók konyhájára. Az eszköztár azonban nem merült ki ennyivel. Assisi Szent Ferenc Tégy engem békéd eszközévé kezdetű imádságát a teljes kórus a siketnéma ábécére emlékeztető jelekkel kísérte végig, ami ugyan kifejezetten esztétikus látvány volt, de a fenti eszközökkel operáló zenével kombinálva annyira nem illett a szöveg tökéletes egyszerűségéhez, hogy a három összetevő közül kettőtől folyamatosan el kellett vonatkoztatnom ahhoz, hogy valamennyi élvezetet találjak a produkcióban.

Azt hiszem, a kórushangverseny fogalma és főleg célja egyszerűen mást jelent a Santo Tomas Singersnek, mint – általában – nekünk: talán egyfajta missziós szolgálatnak tekintik ezt a turnét, ami egy katolikus egyetem énekkara esetében érthető gondolat. Más kérdés, milyen minőségű művekkel szeretnék megérinteni a közönséget. De nemzetközi sikereiket igazoló díjaikon, helyezéseiken végignézve miért is éreznék szükségét, hogy – honlapjuk tanúsága szerint – hat darabból álló „klasszikus” repertoárjukat bővítsék? Lehet, hogy ez az egész fanyalgás csak valami magyar kórusöntudattal súlyosbított (európai) sznobizmusból fakad? Mindenesetre most különösen jó visszagondolni az EuFónia 2004-re. Aki nem hiszi, járjon utána itt, a Fidelion.

(Santo Tomas Singers (Fülöp-szigetek), Szent Anna templom, 2004. május 5.)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

„Ha sztrájkolunk, ha lejjebb kapcsolunk, nem lesz magyar operaéneklés” – interjú Ókovács Szilveszterrel

Új évadról, sztrájkról, szereposztásokról és az Eiffel Műhelyházról is kérdeztük Ókovács Szilveszter főigazgatót, aki azt is elárulta, mit gondol az elmúlt időszak néhány olyan kínos ügyéről, amit felkapott a sajtó.
Klasszikus

Elhunyt Fekete Győr István

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára 88 éves volt.
Jazz/World

Fedél nélkül – Simon Kornél zenekara ad koncertet a 6SZÍN-ben

Simon Kornél és Tótváradi Zsolt szerzőpáros együttese, a Boughris május 30-án tartja meg bemutatkozó estjét a terézvárosi játszóhelyen. A zenekar átmenetet képez a Pink Floyd és John Mayer stílusa között. 
Plusz

Ugorjon fejest a szabadtéri szezonba a júniusi Fidelióval!

Részletes programbontásokkal, hírekkel, ajánlókkal és interjúkkal megjelent a 2024. júniusi Fidelio. Az ingyenes magazin megtalálható országszerte, az ismert terjesztési pontokon, és az online verzió is elérhető!
Színház

Nemzetközi fesztiválok a Karinthy Színházban

Június 4-én és 5-én a Nemzetközi Történetmesélő Fesztiválon, június 8-án pedig az I. Karinthy New Wave Festivalon találkozhat a közönség nemzetközileg elismert művészekkel.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Fekete Győr István

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára 88 éves volt.
Klasszikus ajánló

Martha Argerich, Mischa Maisky és Fazil Say is fellép a 10. Cziffra Fesztiválon

A 2025-ben 10. jubileumát ünneplő Cziffra Fesztivál különösen gazdag programkínálattal várja az érdeklődőket. A mintegy 40 eseményt számláló ünnepi hangversenysorozat ősszel, Cziffra György születésnapjához kapcsolódóan indul Oslóban, Budapesten és Londonban.
Klasszikus hír

Idén is tíz fiatal kapott Junior Prima Díjat a klasszikus, a könnyűzene és a jazz területéről

A május 15-én a Magyar Zene Házában tartott ünnepélyes díjátadón tíz harminc év alatti kiemelkedő művészt díjaztak, akik az elismerés mellett hárommillió forint támogatásban is részesülnek.
Klasszikus hír

Rangos elismerést kapott egy francia magazintól a Budapesti Fesztiválzenekar Eroica-lemeze

„Igazi mérföldkőhöz értünk a mű lemezfelvételeinek történetében” – fogalmazott a Diapason magazin kritikusa indoklásában. A BFZ lemezéről korábban a nemzetközi kritikai visszhang is elismerően szólt.
Klasszikus ajánló

Schiff András is fellép május végén Kismartonban

A bécsi klasszika és Joseph Haydn kompozícióinak bölcsője, az Esterházy-kastély 2024-ben, az Esterházy alapítványok megalapírásának 30., jubileumi évében az évfordulóhoz méltó programokkal és kitárt kapukkal várja a klasszikus zene szerelmeseit. Így lesz ez májusban és júniusban is.