- Éppen tíz évvel ezelőtt léptél fel először Gödöllőn, amikor Mozart Don Giovanniját vezényelted a Művelődési Házban egy alkalmi együttes élén - amiben történetesen konzis harsonásként magam is játszottam. Gondoltad volna, hogy egyszer "gödöllői" leszel?
- Biztosan nem! De természetesen nagyon örültem, amikor felkérést kaptam a Gödöllői Szimfonikus Zenekartól, hogy 2010 januárjától legyek az együttes vezető karmestere, ugyanis korábban már kétszer jártam náluk vendégkarmesterként, és pozitív benyomásom alakult ki a zenekarról. Ezek szerint nekik is rólam (nevet).
- Hol helyezkedik el a gödöllői együttes a hazai szimfonikus zenekari palettán?
- A gödöllői zenekar hivatalosan II. kategóriába sorolt szimfonikus együttes, azaz a tagok profi zenészek. Fennállása három évtizede alatt óriási utat járt be az együttes, és éppen abban látom a zenekar legnagyobb erényét, hogy a tagság az elért magas zenei nívó és igényesség mellett hozzáállásban megőrizte az amatőrök lelkesedését. Ez a szerencsés kettősség a karmester számára is inspiráló, hiszen a koncerteken ott és akkor születő zenei megoldásokat, spontán pillanatokat enged meg. Alapvetően a gödöllőieknek játszunk, de persze szívesen örömmel mennénk vendégszerepelni a környező falvakba-kisvárosokba vagy Budapestre, például a Müpa vidéki zenekarokat (is) bemutató Szimfonikus Felfedezések sorozata keretében.
- A zenekar hosszú évek óta rendez közös koncerteket a szintén gödöllői Talamba Ütőegyüttessel, illetve a Királyi Kastéllyal. Mint művészeti vezető mennyire kaptál szabad kezet a zenekar évadjának tervezése terén?
- A helyi viszonyokat megismerve hamar átláttam, hogy érdemes a korábbinál is jobban összefogni a gödöllői erőket - azaz a Talamba Ütőegyüttest, a Városi Vegyeskart, több táncegyüttest vagy a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületét, akikkel 2012 augusztusában két Figaro-előadásra készülünk operaházi szólisták közreműködésével. Továbbviszünk olyan, több éve bejáratott koncerteket is, mint a felváltva megrendezett augusztus 20-i, illetve újévi hangversenyek, valamint az évi egy-két ifjúsági koncert és a Kastélyban tartott hangversenyek a Kastélynapokhoz vagy más rendezvényekhez kapcsolódva. Amit újdonságként meghonosítottam, az a más zenekaroknál már jól bevált bérleti rendszer, mivel úgy találtam, hogy Gödöllőn is hatékonyabb, ha több hangversenyt egyeztetünk, hirdetünk és értékesítünk egyszerre. A 2011 tavaszán meghirdetett első bérletünk java része már nyárra elkelt, és ha valamelyik koncerten nem volt teltház, annak csak az lehetett az oka, hogy egy-egy bérlettulajdonos nem jött el. Ez a zenekarnak nemcsak anyagi biztonságot jelent, de művészileg is bátrabban tervezhet az ember. Így állt össze az az évi tizenegynéhány koncert, amennyit a költségvetésünk megenged - második kategóriás zenekarként ráadásul nemcsak a koncertek számát illetően, hanem egyéb kritériumoknak is meg kell felelni, például a fizető nézők tekintetében.
- A bérletsorozat sikere alapján úgy tűnik, sikerült tökéletesen kiszolgálni a gödöllői közönség igényeit.
- Az évadjaink és a koncertek is nagyon változatosak, hiszen mint minden vidéki zenekarra, a Gödöllői Szimfonikusokra is jellemző a sokoldalúság. Operaelőadásokon, operettgálákon, ifjúsági koncerteken és a klasszikus műsorokon át a kortárs ősbemutatókig gyakorlatilag minden stílusban helyt áll a zenekar, és törekszem is rá, hogy ez a műfaji sokszínűség megmaradjon. Ami a közönségszervezést illeti, Ferenczi Anna a Gödöllői Zeneiskola volt igazgatójaként évtizedek óta szervezi az együttes ügyeit (sokáig a zeneiskola intézményi keretei között működött a zenekar - a szerk.), a törzsközönségünk magját az ő minden plakátnál és szórólapnál többet érő személyes kapcsolatai révén sikerült felépíteni. A zenekar másik motorja Kecskés József, aki a Művelődési Ház élén szerzett évtizedes intézményvezetői és rendezvényszervezői tapasztalattal a háta mögött segíti a munkánkat. Nagy hálával tartozom Kovács Balázsnak, a Gödöllői Művészetek Háza igazgatójának is, aki pártfogásával és kiváló ötleteivel ad otthont az együttes bérletének és számos bérleten kívüli koncertjének. Természetesen igyekszünk a közreműködőknél a fiatal korosztályt is bevonni, ezért is kezdeményeztem, hogy a bérleti sorozatba emeljük be a Premontrei Gimnázium Vegyeskarát.
- A Gödöllői Zenekar nem az egyetlen együttesed, hiszen csaknem húsz éve vezeted a Szent István Király Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola keretein belül működő különböző zenekarokat. Mi az, amit a fiatalokkal való munkából kamatoztatni tudsz profi együttesek élén?
- A legfontosabb dolog az életemben mindig is ifjúsággal való munka volt. Azt vallom, hogy az ember gyerekekkel dolgozva tanulja meg igazán a szakmát, sajátítja el a próbálás, a fegyelmezés rejtelmeit. Egyetlen veszélye azért van, ha az ember csak iskolai zenekarokat dirigál. A gondos, mindent beintő, "tanárbácsis" vezénylés egy profi zenekar előtt fölösleges, sőt, művészileg csorbíthatja a végeredményt.
- Gödöllő és az "istvános" elfoglaltságaid mellett - amellett, hogy a zeneiskola zenekarát vezeted és kamarazenét tanítasz, a Szent István Király Szimfonikus Zenekar másodkarmestere vagy - a Zeneakadémián is tanítasz, méghozzá karvezetés szakon, ott, ahol első diplomádat szerezted. Nem két külön szakma a karvezetés és a karmesterség?
- Hogy miért tanítok immár 12. éve vezényléstechnikát a karvezetés szakon annak ellenére, hogy soha nem vezettem kórust? Hadd kezdjem a választ messzebbről. Gyerekként hat évet énekeltem az Operaház és a Magyar Rádió kórusaiban, a konzi után pedig - ahová hegedű szakra jártam - azért mentem karvezetés szakra, mert állítólag jó hangom volt, érdekelt a vezénylés meg a pedagógia, és a melléktárgyak is jól mentek. Csak negyedév végén felvételiztem a karmester szakra, így tanultam egy év átfedéssel összesen kilenc évig a Zeneakadémián. Így tehát láttam mindkét kultúrát, és ez nem két különböző aspektust jelentett számomra, hanem mindig csak az adott darabot, annak zeneiségét. Ennek a kettősségnek azóta is nagy hasznát látom: oratorikus daraboknál csodálkozni szoktak a kórusok, amikor előéneklek valamit vagy hangképzési kérdésekhez szólok hozzá, hiszen sok karmester nem érzi otthon magát ezeken a területeken. A problémák mások, de az nem igaz, hogy - vigyázat, sarkítok! - a karvezető csak lágy mozdulatokkal lelki életet élhet, a karmesternek pedig minden vokalitást mellőzve mindig feszesen kellene ütnie a pálcába kapaszkodva. Mindkét oldal sokat kellene hogy tanuljon a másiktól, de nem gondolom, hogy gyökeresen másképp kellene vezényelni egy kórust és egy zenekart.
- Nem merült fel benned, hogy a zenés színház felé fordulj? Hiszen az árokból mindig egyszerre vezényelhetnél zenekart, énekeseket és kórust, nem csak egy-egy oratorikus műsorszám erejéig...
- Már hogyne merült volna fel! Életem legszebb négy éve volt, amit a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusának tagjaként az operaszínpadon töltöttem. Már akkor rajongásig megszerettem a színpadi műfajt, és ez azóta csak fokozódott. Szerencsére a Zuglói Szent István Zeneházban minden évben elvezényelhetek egy opera-keresztmetszetet, amelyet színpadi változatban adunk elő természetesen. Ezenkívül óriási iskola volt számomra, mikor 2004-ben Jurij Szimonov személyes felkérésére asszisztens karmester lehettem a Magyar Állami Operaház Lohengrin-produkciójában. Megtanultam hátsó színpadi zenét vezényelni, és egy csomó olyan dolgot figyelhettem meg a mestertől, amit megpróbálok azóta hasznosítani saját opera-betanításaimnál. Sajnos azóta ilyen irányú felkérést nem kaptam máshonnan.
- Ha jól tudom, a doktori disszertációdat is zenekart és énekkart is foglalkoztató műből írod...
- Valóban, Leonard Bernstein Miséjének elemzése során karvezetői és karmesteri ismereteimnek is igyekszem hasznát venni. A darab egyébként minden szempontból rendkívül komplex, hiszen mindenfajta zenei stílus megtalálható benne.
- Ezek szerint a stílusok között is otthonosan mozogsz?
- Bár közhelyszerűen hangzik, de tényleg mindenevőnek érzem magam. Nyilván megvan a néhány "szívem csücske", de nagyon kevés olyan mű van, aminek nem találom meg azt az oldalát, ami nekem kedves. A barokkal kapcsolatban óvatosabb vagyok: vannak elképzeléseim, hogy miként nyúljak a régizenéhez, de olyan szinten nem mélyedtem el benne, mint a korszak specialistái. Ugyanakkor az is sokszor eszembe jut, hogy korábban, amikor jóval elszigeteltebben működtek a zenekarok, úgy alakulhatott ki egy-egy városban az együttesekre jellemző egyéni hangzás, hogy a karmesterek a legjobb tudásuk szerint, de a saját elképzeléseik mentén építkeztek.
- Szintén tíz éve, alig néhány hónappal a beszélgetésünk elején említett Don Giovanni előtt az MTV X. Nemzetközi Ferencsik János Karmesterversenyén is minden oldaladat meg kellett mutatnod - a második helyezésből ítélve nem is sikertelenül. Hogyan befolyásolta a pályádat a versenyeredmény?
- Kicsit jobban megismertek, és kaptam négy-öt koncertet, amiket nagy örömmel megcsináltam. De ha valaki diadalmenetet képzelt el, abszolút téved. A verseny nagyon fontos állomása volt a pályámnak, de az utána következő években ugyanúgy meg kellett küzdenem minden koncertért, mint szinte az összes fiatal karmesternek.
- Most viszont te hívsz meg Gödöllőre fiatal kollégákat, például Meskó Ilonát vagy Werner Gábort, akik a zenekar soron következő koncertjeit vezénylik majd.
- Már amikor elvállaltam a Gödöllői Zenekar vezetését, jeleztem, hogy nem szeretném, ha csak Horváth Gáborról szólna az évad. Próbálok olyan karmestereket meghívni, akik vagy a magyar zenei élet vezető egyéniségei - az elmúlt évben Kovács János és Medveczky Ádám fogadták el a felkérésünket - vagy szakmailag rendkívül felkészült, tehetséges fiatalok - mint Ilona vagy Gábor.
- A távolabbi jövőbe tekintve: a Gödöllői Zenekar napokban meghirdetett 2012/13-as bérleti koncertjein a széles paletta milyen színeire számíthat a gödöllői közönség?
- Az október 13-i első koncerten Vashegyi György vezényli egy Bach- és egy Haydn-mű mellett Kovács Zoltán erre az alkalomra komponált II. fagottversenyét ifj. Duffek Mihály szólójával. Meghívtuk Izaki Masahirót, a MTV VIII. karmesterversenyének győztesét, egyben a Szolnoki Szimfonikus Zenekar vezető karmesterét is, aki többek között Debussy és Britten egy-egy darabját dirigálja majd. November 24-én pedig egy egészen különleges koncert keretében eljön hozzánk Baráti Kristóf és Várdai István, akik egymást fogják "kísérni": Beethoven Hegedűversenyét Várdai István vezényli, Sosztakovics Csellóversenyét pedig Baráti Kristóf dirigálja majd, úgyhogy bízunk benne, hogy nem csak a gödöllőiek találják figyelemre méltónak a Gödöllői Szimfonikus Zenekar koncertjeit!