Klasszikus

Hősies kaland

2012.04.28. 11:07
Ajánlom
A MÁV Szimfonikusok április 25-i hangversenyének műsora egyértelműen ilyesmit ígért. Strauss Don Juanját (op. 20), Rahmanyinov 2. zongoraversenyét (c-moll, op. 18) és Beethoven 5. szimfóniáját (c-moll, op. 67), csupa heroikus és merész szerkesztésű alkotásból összefűzött, nagyszabású, ugyanakkor rafináltan rétegzett, változatos értelmi és érzelmi reakciókat ébresztő programot. Ami azt illeti, a hősies kaland voltaképpen meg is valósult az este folyamán, jóllehet nem egészen az előzetes várakozásoknak megfelelő értelemben.

A Don Juan nagyvonalú impertinenciájától Rahmanyinov melankolikus drámaiságán át Beethoven híres megváltás-szerkezetéig emelkedő koncert íve, sajnos, nemhogy nem emelkedett, de hol stagnált, hol süllyedt az egyes művek előadása során. Pedig a zenekarban rejlő lehetőségek sokkal meggyőzőbb produkciót is eredményezhettek volna, amennyiben olyan karmesterrel lépnek pódiumra, aki következetesen és szigorú figyelemmel ügyel a játék technikai részleteire. Irwin Hoffman személyében azonban az együttesnek éppen ezt a személyt kellett a legfájóbban nélkülöznie. Hoffmannak ugyanis nem sikerült valódi, működőképes kommunikációs viszonyt kialakítania a zenészeivel. Pálca nélküli mozdulatainak nehezen kiszámítható ideje rendre pontatlan (szerencsés esetben csak duplán, máskor sokszorosan elcsúszott) belépéseket eredményezett, és miközben engedte, hogy az első emeletről lenéző koncertlátogató valósággal tengeribeteggé váljon az időnként igencsak szeszélyes egyediséggel hullámzó vonások láttán, a kompozíciókról alkotott interpretációs elképzeléseiről jószerével semmit nem árult el. Noha a zenekar ennek ellenére is erőteljesen és szép fénnyel szólt a Bartók-terem kidolgozott akusztikai viszonyai között (néhány rézfúvós gikszertől és a vonóskar időről időre jelentkező, enyhe sápadtságától eltekintve), az előadásról egyéb pozitívumot aligha lehetett elmondani.

Strauss színgazdag ötletektől nyüzsgő, kirobbanóan életteli szimfonikus költeményét Irwin lendülettelenül, lényegében kizárólag hosszú rutinjára támaszkodva vezényelte végig, anélkül, hogy akár egyetlen fricskának is megkísérelt volna egyedi, valódi karaktert adni. Az energikus, szemtelenül professzionálisan megtervezett, fantasztikus zenei szövet kényszerű, kissé lusta feszengésbe fulladt, épp csak egy árnyalattal mutatva több élénkséget, mint Beethoven ötödikje, amelynek merész szerkezeti koncepcióját, egykori meghökkentően hatásos és friss bátorságát a dirigens meg sem próbálta újrateremteni. Hagyta, hogy a korán szimbólummá nemesedett szimfóniát a megszokás merevsége bénítsa le, míg az unalomig ismert paneleket végképp be nem fedi a jólnevelt jellegtelenség vastag pora.

A legnehezebb pillanatokat mégis a zongoraverseny tartogatta a művészek és a közönség számára egyaránt. Egyrészt azért, mert a szólista, az Egyesült Államokban végzett kínai Xiayin Wang a komoly állóképességet igénylő Rahmanyinov-koncert elvárásainak messze nem tudott maradéktalanul megfelelni. Bár néhány alkalommal éppen játékának pregnánsan hangsúlyozott ritmikussága mentette meg a művet a végső széthullástól, legkésőbb a harmadik tételre tagadhatatlanná vált, hogy vesztésre áll a szólam anyagával való küzdelemben. Míg azonban ő maga éppen eléggé izmosan iskolázott volt ahhoz, hogy hidegvérrel tegye túl magát a kimaradt részleteken, a zenekari szólamok, amelyeket a másik két kompozíciót fejből, a versenyművet azonban a partitúra védelméből irányító, illetve jószerével inkább csak ütemező Hoffman jószerével teljesen magukra hagyott, ha lehet, még ingatagabb lábakon álltak. Így, mivel a figyelemre méltó szimfonikus apparátus jelenléte csak a zongora hangjának elnyomására volt elég tuttik esetén, arra azonban a legkevésbé sem, hogy dús melódiáinak remélt magabiztosságával leplezze a szólóhangszer botladozásait, a kompozíció olyan nehézkesen, bizonytalanul, csapongva és darabosan haladt előre, hogy annak követéséhez egy kalandtúra teljes túlélőfelszerelésére szükség lett volna.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Kihirdették a színikritikusok a legjobb színészi alakítás díjazottját

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján Béres Márta kapja a legjobb színészi alakítás díját, az Anna Karenina című előadás címszerepéért.
Vizuál

5+1 filmújdonság könnyű nyári estékre

Régen volt ilyen bőséges kínálat nyáron a mozikban, sőt őszre is számos filmbemutatót ígérnek a forgalmazók. Könnyű, nyári estékhez gyűjtöttünk össze néhány új filmet, amelyeket a kertmozik műsorán is érdemes keresgetni.
Zenés színház

Szirtes Tamás újra pályázik a Madách Színház igazgatói posztjára

Továbbra is a Madách Színház élén maradna a teátrum jelenlegi igazgatója, Szirtes Tamás, ezért beadta a pályázatát a posztra - adta hírül az Index.
Klasszikus

Összművészeti esttel emlékeznek a legendás bűvészre

Rodolfo születésének 110. évfordulója alkalmából, augusztus 8-án Zene+Bűvölet címmel rendeznek összművészeti estet a Várkert Bazárban, ahol fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Junior Prima Díjas zongoraművész, Vida Monika Ruth.
Könyv

A könyvek lapjain elevenedik meg Dante alakja

Az itáliai mester halálának évfordulója alkalmából Dante 700 címmel nyílik régi, muzeális könyveket is bemutató kiállítás július 30-án a szegedi Somogyi könyvtárban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Ismeretlen ismerősök: Mexikó klasszikus zeneszerzői

María Granillo Reflejos-Tükröződések című művét hallgatva úgy érzékeltem, hogy ez az alkotás számos kulturális utalást vet fel. Jó példája ez a mexikói zeneszerzők tradícióból inspirálódó, de szüntelen az új hangzásokat kereső alkotói szemléletének.
Klasszikus ajánló

Összművészeti esttel emlékeznek a legendás bűvészre

Rodolfo születésének 110. évfordulója alkalmából, augusztus 8-án Zene+Bűvölet címmel rendeznek összművészeti estet a Várkert Bazárban, ahol fellép a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Junior Prima Díjas zongoraművész, Vida Monika Ruth.
Klasszikus interjú

A szaxofon ismeretlen hangja – interjú Szepesi Bencével

A Budapest Saxophone Quartet alapítója úgy véli, van a szaxofonnak egy klasszikus hangja, amelyet alig ismerünk, de szépséggel kecsegtet. Beszélgetésünkben annak eredetéről és komolyzenei szerepéről mesélt, aztán kiderült, hogy még a szaxofonnál is jobban szereti másik hangszerét.
Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.