Klasszikus

Hosszú távra

2004.06.29. 00:00
Ajánlom
Ha belegondolok, hányszor emlegetik a világ igazságtalanságát hanglemezfronton… Na jó, annyira nem gondolok bele, de tényleg rengetegszer elmondták: kár, hogy az ötvenes években miért pont Tito Gobbi hangját rögzítették a legtöbbször az olasz baritonok között, mert voltak nála nagyobbak, voltak nála sokkal szebb hangúak is a színen. Lehet. Bár ha Tito Gobbi hangjának állítólagos csúnyaságáról hallok, mindig szégyenlősen csöndben maradok.

Csúnya? Szerintem nagyon szép, férfias bariton, van benne talán egy kis fűrészpor, de olyan sok hozzá foghatót én nem hallottam a világban. Hallom, hogy a csúcshangoknál veszít ebből a minőségéből, de ez csak azt jelenti, hogy egy szerepnek talán egy százaléka nem azon a színvonalon szólal meg, pedig ha minden más a világban, ami jó, kilencvenkilenc százalékos lenne, valószínűleg kellemesebb hely lenne a föld. Nem baj, a világ lehet olyan, amilyen, viszont Tito Gobbi többnyire tiszta, de fakó magasságait nem bocsátjuk meg.

Az értők persze a magyarázatot is tudják Gobbi sikereire: nagyon jó színész volt, óriási hatása volt a színpadon, és ez tévesztette meg a producereket és a közönséget, pedig ha kihúzzák alóla a színpadot, mindjárt kiderül az igazság. Gobbi csak színez, játszik a hangjával, de nem az az elementáris orgánum, nem akkora élmény. Dehogynem. Itt van a Gianni Schicchi, 1959-es felvétel, új borítóval, Gobbi tiszteletére A század nagy művészei sorozatban. Tényleg remek előadás, eleven, pergő, a karmester, Gabriele Santini nagyszerűen dolgozik, a tempók pontosak, fürgék és sodróak, a zenekarból meg lehet hallani Puccini összes játékát, amivel úgy tudja illusztrálni a szöveget, hogy közben nem esik ki a nagyobb egységből sem, vagyis minden gesztus megjelenik a zenében, de a zene mégsem egymásra következő gesztusok sorozata, hanem opera.

Eltelik így jó negyedóra a lemezjátszó előtt, és utána hirtelen minden magasabb talapzatra kerül, mert megjelenik Schicchi. Vagy ha lemezt hallgatva ez talán mégis túlzás, akkor maradjunk a tényeknél: megszólal Tito Gobbi. A megszólal ebben az esetben elég pontos kifejezés, Gobbi nem énekel, hanem dallamban beszél, belép a szobába és levonja a tanulságokat, bőgnek a rokonok, tehát a beteg jobban van.

Végig lehet elemezni a felvételt, hogy Gobbi mit miért csinál, miért változtatja a hangszínét attól függően, hogy mit kíván a helyzet, a diadalkiáltás hogyan válik nyitott, közönséges kurjantássá, a fenyegetőzés miért hátborzongatóbb, ha halkan és színtelenül hangzik el. Vannak eredeti meglátásai, amikor Lauretta bejön az erkélyről, hogy már nem eszik többet a kismadár, Gobbi-Schicchi nem a poén kedvéért mondja, hogy „akkor adj neki inni”, hanem igazi ingerültséggel, ne lábatlankodj itt édes lányom, mert ha bent maradsz, bűntárssá válsz. Egy mondatba beletenni az apai gyengédséget, a féltést, az igazi bosszúságot és a tréfamester szellemeskedését – ezt azért akárki nem csinálja utána.

Végig lehetne elemezni a felvételt, de nem érdemes. Tito Gobbi alakítása nem megoldások és ötletek sorozata, hanem egységes egész, egy alak, egyetlen figura színei, hangulatai, pillanatai. Gianni Schicchit ma is úgy kellene énekelni, ahogy ő. Mindenki öregesnek, idejétmúltnak hangzik Gobbi mellett, vagy legalábbis érezni, hogy negyvenöt éve volt az opera csillaga és közkatonája, pedig Laurettát Victoria de los Angeles énekli, Simonét Paolo Montarsolo, Zitát Anna Maria Canali. Nem rossz nevek. De Gobbi nem név, hanem eleven alak. Húsz évvel a halála után.

Amennyire én tudom, pontosan erre való a hanglemez. Nem arra, hogy emlékezzünk régiekről, hanem hogy ma üssön szíven valakinek a zsenialitása.

(Puccini: Gianni Schicchi – EMI, 1959 – 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.
Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Klasszikus ajánló

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus ajánló

Mélyreható érzések a Vajdahunyadvárban!

A Budapesti Vonósok idén is különleges műsorral készül a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválra. Július 25-án egy érzelemgazdag koncertet hallhatunk a világszínvonalú kamarazenekartól a Vajdahunyadvár reneszánsz kertjében.
Klasszikus magazin

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.