Hsin-Ni Liu: „Szívesebben játszom élő zeneszerzőktől”

Mi a különbség Amerika, Európa és Ázsia zenéjében, mit szeretnél bemutatni ezeken a koncerteken?

Ez a koncertsorozat a menedzsmentem ötlete volt, nekem pedig határozott elképzelésem volt, hogy olyan zeneszerzőktől játsszak, akik még életben vannak (nevet). Az első estén Beethovent játszottam Philippe de Chalendar csellistával, aki nagyon jó barátom, itt ismerkedtünk meg. Mindketten rendkívül tiszteljük Beethovent, neki álma volt, hogy a cselló-zongora szonátákat eljátsszhassa egy koncerten, én pedig imádom a gyönyörű, szenvedélyes Appassionatát. Így az első koncertben benne volt minden, Európával kapcsolatos érzésem.

Hsin-Ni Liu (Fotó/Forrás: Éder Vera)

Az Amerika című estén Joe Hallman műveit mutatom be, akit az Egyesült Államokban, főiskolásként ismertem meg. A Carnegie Hallban is bemutattam egy művét, és tartjuk a kapcsolatot. Szóval írtam neki, hogy küldjön valamit, ő pedig küldött is, mégpedig egy halom kottát, hogy válasszak.

Konzultálsz a zeneszerzőkkel ezekről a művekről?

Igen, beszéltünk már több alkalommal, kérdeztem őket az ő elképzelésükről és a véleményüket az enyémről. Joe, és a harmadik koncert zeneszerzője, Chen Mao Shuen is csupán annyit mondott, hogy játsszam úgy a darabokat, ahogy szeretném. Jól esik, hogy bíznak bennem, és szabad kezet adnak.

Hsin-Ni Liu (Fotó/Forrás: Éder Vera)

Jobban szeretsz kortársaktól játszani?

Annyi sok interpretációban él Beethoven, én pedig élvezem azokat a műveket előadni, amelyeket máshol nem lehetne hallani.

A harmadik koncerted az Ázsia címet viseli.

Chen Mao Shuen egy rendkívül elismert zeneszerző Tajvanon, Európában tanult fiatalkorában, ennek köszönhetően érdekes irányba fejlődött a zeneszerzői nyelve. Visszatérve Tajvanra, tanára lett a legrangosabb egyetemnek az országban, engem is tanított. Rengeteget komponált a klasszikus műfajokban – szonátákat, balladákat írt –, ez általában jellemző a tajvani zenére. A forma nyugati, de a tartalom keleti, például pentaton dallamokat szerepeltet. Chen Mao Shuen-nek markáns, egyéni stílusa van, nem mondhatnám azt rá, hogy ő a „tajvani Rahmanyinov”, vagy a „keleti Schumann”. De nem is kell szavakkal leírni, amúgy sem menne, ezt a zenét hallani kell.

Mióta élsz Magyarországon? Hogy érzed itt magad?

2009-ben költöztem ide, és az évek alatt azt tapasztaltam, hogy

a magyarok nagyon érzelmes emberek. Nagyon könnyen a szívükre vesznek dolgokat, de meg is érinti őket a szép.

Egyébként három gyerekem van, és a férjem magyar, fontos dolgok kötnek ide. A nyelvet viszont még nem tanultam meg. A legidősebb gyerekem már panaszkodik: „Anya, olyan rosszul beszélsz magyarul!” Így most már muszáj lesz!