Klasszikus

Hullócsillag

2014.09.02. 11:14
Ajánlom
Fricsay Ferenc különleges helyet foglal el a hazai zenerajongók szívében - míg sokan minden idők legtehetségesebb magyar dirigensének tartják, a büszkeség mellett egy kicsit ott van a szomorúság, a "mi lett volna, ha" érzése is. OPERA MAGAZIN

A 20. század olyan sok kiváló, magyar karmestert emelt világhírre, hogyha a dirigensekre is vonatkoznának a piacvédelmi intézkedések, Magyarország már régóta exporttilalom alatt állna. Reiner Frigyes (1888-1963) Pittsburgh, majd Chicago szimfonikus zenekarait hozta világszínvonalra, s eközben a Metropolitanben is meghatározó karmester volt. Az 1897-es születésű Széll György Cleveland, a két évvel később született Ormándy Jenő pedig a Philadelphia Orchestra legendás zeneigazgatójaként írta fel magát a zenetörténet lapjaira. (És hogy mennyire más ritmusban forgatták azokat a lapokat: Széll huszonöt éven, Ormándy pedig negyvennégy (!) éven át vezette megszakítás nélkül ezeket az együtteseket.) A karmesterek termelési mutatója később sem esett vissza, elég csak Doráti Antal (1906) vagy Solti György (1912) nevét említeni. S a következő név már Fricsay Ferencé, 1914-ből.

Egy karmester pályájának életciklusa pontosan ellentétes a színpadon általa dirigált balett-táncoséval: míg az utóbbi negyvenéves korára jó eséllyel már csak koreográfusként alkothat maradandót, előbbi - kevés kivétellel - ekkor kezd igazán érett dirigenssé válni. Reiner és Széll a hetvenes éveikben, Ormándy, Doráti és Solti pedig nyolcvan felett hunytak el - valamennyien egy teljes, sikerekben és előadott opuszokban gazdag, jól dokumentált karmesteri életút végén. Fricsay viszont nem érte meg az ötvenet sem. A két évvel fiatalabb Soltival párhuzamba állítva lehet igazán megérteni, hogy ez mit jelent: ő Fricsay halálával egyidősen kapta az első olyan lehetőségét a Covent Gardenben, amellyel maradandót alkothatott. Ha Solti Fricsayval egyidősen tette volna le a pálcát, akkor a zenetörténet szegényebb lenne a Covent Garden élén töltött tizenegy és a chicagóiaknál töltött huszonkét esztendő produkcióival - azaz csaknem a teljes Solti-életművel. A hatvanas-hetvenes évek a lemezfelvételek és a nagy európai zenei fesztiválok kivirágzásának az időszaka: a gazdasági fellendülés, a technika fejlődése, a határok átjárhatósága és egy a klasszikus zenéhez a jelenlegihez képest nagyságrendekkel erősebben, a mindennapi rutin természetességével kötődő társadalom ideális közegnek bizonyult a háború utáni előadóművészek kiválóságai számára.

A Fricsay-pálya megvalósult része éppen elég impresszív ahhoz, hogy joggal gondolhassuk: a század egyik legnagyobb karmestergéniuszának a pályája tört ketté éppen akkor, amikor a legnagyobb lendületet vehette volna. A Magyar Királyi Honvédség zeneigazgatója, Fricsay Richárd (1867-1945), aki csak 1925-ben magyarosította nevét a morva Frycay-ról, a kor elismert és igen aktív muzsikusa volt, több mint ezer rádióhangversenyt vezényelt, az utolsót egy 1944-es légitámadás miatt kellett félbeszakítani. Lengyel Bertával kötött második házasságából született Ferenc fiát már korán elcsábította a zene: tizenhat évesen átvette apja diákzenekarát, három évvel később, 1933-ban már a Szegedi Filharmonikusok és a helyi katonazenekar vezetőjévé nevezték ki. Tízéves ottléte alatt olyan művészek léptek fel a városban, mint Dobrowen, Mengelberg, Dohnányi, Thibaud, Cortot, Szigeti, Kleiber vagy Bartók. A sikeres szegedi éveknek német megszállás vetett véget.

"Már egy héttel az oroszok bejövetele után jelentkeztek barátaim, és három nap múlva sor kerülhetett az első hangversenyre, amelyet az egyik színházban tartottunk meg, mialatt tőlünk néhány száz méterre még folytak a harcok."

 A fegyverzaj elcsendesedtével Fricsay vezényelte az első pesti koncertet a háború után, majd az Opera vezető karmestere lett. A nemzetközi kiugrást - ahogy Bernsteinnél is - egy beugrás hozta el számára: Gottfried von Einem Danton halála című operájának ősbemutatóját az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokra tűzték ki, Klemperer pedig Fricsayt kérte fel asszisztensének. Klemperer betegsége miatt viszont a nagy kihívást jelentő produkció feladata teljes egészében a magyar dirigensre hárult - az elsöprő sikert követően már a nagyvilág várja: 1948-tól négy éven át a berlini városi opera és a RIAS Szimfonikus Zenekar vezetője, utóbbit ebben az időben a nagy helyi riválissal, a Filharmonikusokkal egy szinten tartják számon. 1954-től Houstonba szerződött, dolgozott, számos amerikai városban dirigált, 1956-ban visszatért Európába, a müncheni Staatsoper élére - de ekkor már súlyosan beteg, 1958-ban valamennyi fellépését le kellett mondania. 1959-tól haláláig ismét szeretett zenekarához, az időközben Radio-Symphonie-Orchester Berlin névre átkeresztelt együtteshez szerződött. Amikor egészsége engedte, elképesztő intenzitással dolgozott: az 1961-es évbe belefért egy turné Menuhinnal, egy Idomeneo az Ünnepi Játékok nyitó előadásaként, a Luzerni Fesztiválon Kodály Szimfóniájának ősbemutatója, majd szeptemberben az újjáépített Deutsche Oper Berlin megnyitása Mozart Don Giovannijával.

Sohasem tudjuk meg, mi lett volna, ha Fricsay mégis felépült volna a betegségéből, elfogadhatta volna a Bécsi Filharmonikusok felkérését és még sok-sok évtizedig meghatározó alakja marad a zeneművészetnek - de sokan vagyunk, akik úgy érezzük, hogy a hullócsillag volt a legfényesebb mind közül.

"Én csak felismertem, hogy tehetségemnek tartozom azzal, hogy a nagyobb lehetőséget nyújtó nagy világot választottam. Én ma már Svájcban vagyok »otthon«, de nem felejtem el, hogy honnan származom és nem felejtem anyanyelvemet sem.

Csak a félművelt emberek tulajdonsága »külföldit« játszani, ha elkerül hazájából, vagy »vad magyaroskodni«, ha nem ismeri Nyugatot...

Én jobban szerethetek egy kis részét a világnak, amit Hazámnak nevezek, mert ott születtem, vagy ott élek, de szeretni az egész világot kell, minden országot és minden embert, akit Isten alkotott."

(Fricsay Ferenc levele 1962-ből)

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Jazz/World

„Fúvom az énekem” - a Hajdu Klára Quartet új lemezre készül

A következő év elején jelenik meg a Hajdu Klára jazz díva legújabb lemeze, amelynek zenei világa az énekesnő gyerekkori zenei élményeiből és a magyar népdalkincsből építkezik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

A zene fölszabadít – jótékonysági koncert neves fellépőkkel a Zeneakadémián

Október 3-án délután neves zenészek adnak jótékonysági koncertet a Zeneakadémia Nagytermében. Olyan muzsikusok, mint Vásáry Tamás, Sümegi Eszter, Rajk Judit, Rolla János és a művésszé érett „csodagyerek”, Gertler Teo. A jegybevételt az EKC Szent János Kórház I. Belgyógyászati-Gasztroenterológiai osztálya kapja. Az eseményről, valamint a zene és a gyógyítás kapcsolatáról az osztályvezető főorvossal, egyben a rendezvény házigazdájával, dr. Székely Györggyel beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Klasszikus ajánló

Hátrányos helyzetű fiatalok a Zeneakadémia színpadán

Szeptember 23-án debütál az Óbudai Danubia Zenekar és Hámori Máté új kezdeményezése, a Közös Hang projekt, amelynek célja, hogy elősegítse a nehezebb sorsú zenét tanuló gyerekek integrációját.
Klasszikus gyász

68 éves korában elhunyt Ligeti András

A Kossuth-díjas karmester, hegedűművész súlyos betegség következtében, váratlanul hunyt el, tudatta családja.
Klasszikus interjú

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.