Klasszikus

Húsevők

2004.09.29. 00:00
Ajánlom
Sokan elsősorban a Bartók miatt voltak kíváncsiak a Budapesti Zenei Hetek (egyik) nyitókoncertjére a Zeneakadémián, ahol a Nemzeti Filharmonikusok Ránki Dezső közreműködésével a 2. zongoraversenyt adták elő. Engem, bevallom, Schubert Nagy C-dúr szimfóniája talán még ennél is jobban érdekelt, mert Kocsist eddig főként 20. századi repertoárt hallottam vezényelni. És nagyon valószínű, hogy kevesen mentek e hangversenyre elsősorban Dohnányi Szimfonikus percei miatt.

Igazuk volt. Dohnányi műve ahhoz hosszú, hogy feledhessük, mennyire üres, klisészerű – még a zárótétel (szokásos) tánca se hozza a jópofa felszabadultságot, amit pl. a Ruralia Hungaricából kedvelhet, aki szereti a műfajt. És mielőtt az előadásban keresnénk az okot, meg kell említenem: a zenekar már itt is remekül szólt. Nem csak az angolkürt édesbús hangja gyönyörködtetett, hanem a tuttik tömött, mégis kiegyensúlyozott hangzása is. És a jókora lendület, mely aztán az egész koncertre jellemző maradt. Kocsis talán még önmagához képest is vehemens napot foghatott ki, és ennek mi, hallgatók csak örülhettünk.

Bartók 2. zongoraversenye talán a legkevésbé versenyműszerű e három közül („...nem zenekarral kísért zongorára, hanem zongorára és zenekarra írtam; szólistának és együttesnek teljesen egyenrangú szerepet szántam” – írja Bartók az 1-2. zongoraversenyről). A zenekarnak az első és második tételben egy-egy része szólal meg, az egésze csak a harmadik tételben. A zongora legalább annyira a zenekar része (hol dallam-, hol ütőhangszer), mint szólóhangszer. Ha valaki tehát úgy érzi, Ránki Dezső nem hallatszott eléggé, se őt, se a zenekart ne hibáztassa – Bartók intenciója valósult meg. Kocsis és Ránki mindvégig jól láthatóan figyelt egymásra, közös produkciójuk igazi együttműködés volt.

Kiemelendő, hogy a zenekari fortissimók nem hosszas őrjöngésként, hanem csúcspontra futtatott építkezésként hatottak (sokszor a csúcspont után a visszavonulást is megélhettük; ritka erény!) –, ettől még világosabbá vált a mű tengelyesen szimmetrikus szerkezete, kiviláglottak a tételek közötti tematikus összefüggések – rendkívül analitikus felfogásban hallhattuk a az attacca előadott három tételt, mely így igazi mű-egésszé állt össze, az említett lendületet megtartva. Nehéz egy-egy részletet kiemelni, talán a második tétel varázslatos kezdése, a scherzo utáni visszatérés, vagy – másrészt – a tételek befejezése nyújtotta a legnagyobb élményt.

Ránki Dezső nagyszerűen, felszabadultan zongorázott szinte végig, csak a harmadik tétel elején vált játéka darabossá, de a tétel hátralévő részében ismét rendkívüli muzikalitása tért vissza. A zenekar nagyon szépen szólt, s bár el tudok képzelni ennél szublimáltabb előadást is, nem baj, ha olykor nem csak a szikár, hanem az életigenlő, helyenként játékos, finom humorú Bartókot is megismerhetjük.

Szünet után következett Schubert Nagy C-dúr szimfóniája, melyet mostanában 8.-ként emlegetnek, az egy évtizeddel ezelőtti 9. és a kettővel ezelőtti 7. helyett. Holott a szimfóniák számozása nem olyan, mint a világranglista, hogy csúszkálni lehetne rajta, s lassan le kéne szokni az örökös átszámozásról. Mozart pl. hatvan szimfóniát írt, vagy ha másképp tetszik, mondjuk tizenhármat (tudom, most önkényes voltam). Ezek közül az utolsó a konszenzusos szerint a 41., viszont nincs 37., az ugyanis mindössze bevezetés M. Haydn egyik szimfóniájához. Ettől még az egész világ tudja, hogy a 36. szimfónia a Linzi, a 38. pedig a Prágai, csak mi, magyarok nem. Hasonlóképp: kinek jut eszébe átszámozni Mendelssohn szimfóniáit? Összesen 18-at írt, ezek közül az úgynevezett Első a tizennegyedik; a számozott szimfóniák időbeli sorrendje pedig 1.-5.-4.-2.-3., ahogy minden épeszű zenehallgató hallja is. Nem örülnék, ha holnap valaki hirtelen elkezdené leötödikezni a Skótot, 3.-nak (vagy 16.-nak!) nevezve az Olaszt. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a lemezvásárló nem vette meg a Nagy C-dúr szimfóniát, mely a lemezen más számot viselt, mint a koncerten. Azt meg ne várja senki, hogy a nagyközönség megtanulja a teljes Deutsch-jegyzéket addig is, míg valaki ki nem süti, hogy ez is elavult, és nem ír helyette még hosszabbat és tudományosabbat.

Maradjunk tehát annyiban, hogy Schubert 7. szimfóniáját hallhatta a Nagyérdemű. A lassú (és eleinte kissé bizonytalan) bevezetés után kibontakozott az első tétel alapkaraktere, mely az egész szimfóniát jellemezte. És azt kell mondanom: helyes volt a megérzésem, hogy erre a műre voltam a legkíváncsibb, ugyanis ez tért el leginkább a megszokottól: jókedvű, világos, határozott, megállíthatatlan Schubertet ismerhettünk meg hétfő este. Vannak sztereotípiáink, az aszketikus Bartókról, az éhező és tüdőbajos Schubertről, akit még az ág is húz. Ami kissé ellentmond a képnek, melyen inkább egy joviális, kövérkés, mosolygós embert láthatunk, és tudjuk, a tüdőbaj se igazán az, ami. És ellentmond Schubert aszkézise olykor a zenének is. Nem hiszem, hogy néhány mondatban meg lehetne fogalmazni Schubert zenéjének lényegét, szerintem Orbán Ottó verse is egyoldalú. Illetve bizony a halál van Kosztolányi összes versében, novellájában és regényében is, mégis elfogadjuk a rímjátékokat, karcolatokat vagy Esti Kornél tréfáit. És helyes, ha így viszonyulunk Schuberthez is, így megóvjuk magunkat a sztereotípiáktól, Schubert (vagy Bartók) zenéjét meg attól, hogy pusztán muzeális értékké váljék. Schubert zenéje élő, az utolsó befejezett szimfónia (ide értve a Befejezetlent is) igenis hedonista, húsevő zene. Erről győzött meg Kocsis előadása.

Más kérdés, hogy mondjuk én a gulyáslevesbe feltétlenül rakok köménymagot és lestyánt, más meg esetleg kockacukrot. Egyikünk lassan, másikunk gyorsan szeret enni (ld. erről és a zenéről Knappertsbusch bon mot-ját), de ezek részletkérdések. Kocsis olvasata, tehát nem érvényteleníti Furtwänglerét, Mengelbergét, Knappertsbusch-ét vagy Böhmét (a drezdait), hogy kedvenc előadásaimat említsem itt, de feltétlenül közelebb áll Toscaniniéhez.

A második tételt soha ilyen tempóban nem hallottam, még Toscanininél sem. Ettől talán még kegyetlenebb lett a fortissimo csúcspont, mely után a pizzicato pianissimo döbbenete, illetve a csellók sírása megmutatta, hogy ilyen tempó mellett is van idő igazi érzelmekre, a mű mélysége cseppet sem sikkad el.

Nincs olyan szólam, melyet ne lehetne kiemelni, talán a scherzo triójában a klarinét trombitaszerű hangja kevésbé tetszett, mint a többi kitűnő fafúvós, de ez lehet pillanatnyi diszpozíció kérdése (pl. a nádé). Időnként teljesen új színeket kaptunk, pl. a Haydnt idéző dudabasszust az első tételben – de hosszú lenne sorolni a részleteket. Amikor azt mondanám, a fafúvók voltak a legjobbak (pl. az oboaszóló vagy a belső feleselgetés, az elcsúsztatott hangsúlyok a 3-4. tételben), akkor eszembe jutnak a rezek, aztán a hegedűk, brácsák, a precíz üstdob, és érzem, igazságtalan vagyok, ha bárkit kiemelek. Nem, a zenekar volt jó, egészében, illetve nem jó, hanem nagyszerű.

Csak az a kérdés, hogy ha ilyen étvággyal esünk neki a szezonnak, mit kapunk a folytatásban.

(2004. szeptember 27. 19.30. Zeneakadémia Nagyterem – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; Dohnányi: Szimfonikus percek, op. 36; Bartók: II. zongoraverseny; Schubert: „Nagy” C-dúr szimfónia, D 944; km.: Ránki Dezső (zongora); vez.: Kocsis Zoltán)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.