Klasszikus

Hűsítő fuvallatok északi tájakról

2004.07.03. 00:00
Ajánlom
Már vagy egy hete tárolom lemezjátszómban a Warner Classics nemrég megjelent CD-jét, amelyen Edvard Grieg és Jean Sibelius zenekar-kíséretes dalai hallhatók. Többször végighallgattam egyvégtében és részleteiben is a lemezt – ez épp nem volt kellemetlen. Mégis: egészében véve mégsem sikerült megkedvelnem a felvételt. Miért?

Először is: miért kerül egy korongra Grieg és Sibelius? Látszólag több tényező is indokolja ezt. Mindketten olyan zeneszerzők, akik nem csak származásuk szerint északiak, de – ha lehet így mondani – a zenéjük is sajátosan északi, ráadásul kortársak. Itt van azonban az első bökkenő: igaz, hogy kettejük születése között csak 22 év telt el, de ebben az esetben ez a 22 év túlságosan erős választóvonalnak bizonyul ahhoz, hogy igazán kortársaknak tekinthessük őket. Sibelius kifejezetten későromantikus zeneszerző (egy évvel fiatalabb Richard Straussnál), míg Grieg – aki pontosan tíz évvel fiatalabb Brahmsnál – egy korábbi nemzedéket és ízlésvilágot képvisel. Némileg sarkítva olyan ez, mintha Brahms- és Strauss-dalok szerepelnének egy korongon: valahogy nem illenek össze. Az analógia annyiban (is) sántít persze, hogy míg Brahmsot és Strausst egyaránt a legnagyobbak között tartjuk számon, addig Grieg és Sibelius „nem egy súlycsoportba” tartozik.

A képzeletbeli meccs ezen a lemezen egyértelműen Grieg javára dől el. Dalai jóval érdekesebbek, érzékenyebbek és – nem utolsósorban – eredetibbek, mint a finn mesteréi. Talán nem túlzás azt állítani: Grieg dalaiban van valami schuberti. Rendkívül egyszerű a faktúrájuk, épp ezért tud olyan szívfacsaró lenni egy-egy kromatikus elszínezés, fájdalmas mollba fordulás vagy modális fordulat. Sibelius is él ezekkel az eszközökkel, az ő kezében azonban mégsem működnek ilyen hatóerővel. De ez nyilván a két szerző alkati különbségéből is adódik: Grieg inkább lírai, Sibelius inkább drámai alkat. A finn komponista akkor van igazán elemében, amikor nagylevegőjű drámai folyamatként képes megformálni a dalt. Ilyen a lemez talán legérdekesebb száma, a Luonnotar is. Luonnotar, az ég leánya megelégeli magányos sorsát és leszáll a tenger mélyére. Egy kacsa jelenik meg, aki fészket rakna, de nem talál biztonságos helyet. Luonnotar kidugja a térdét a tengerből, hogy a madár arra építhessen fészket, de a tojások egyre forrósodnak, ezért a leány bedobja a fészket a vízbe. A tojások széttörnek – így keletkezik az égbolt, a hold és a csillagok. A Kalevalából származó történetet egy közel tízperces, nagyszabású tételben dolgozza fel Sibelius – s ez már nem is dal, inkább talán úgy lehetne meghatározni (ha lenne ilyen műfaj): szimfonikus költemény szopránszólóval.

A lemezen az operai sikereiről ismert, pályája zenitjén járó finn szoprán, Karita Mattila énekel. Mattila kiváló énekesnő, hangjának csillogását, erejét és szépségét szokták dicsérni. Mindezek a pozitívumok ezen a lemezen is érzékelhetők, ám előadása számomra mégsem tűnik meggyőzőnek. Ez csak részint köszönhető a kisebb pontatlanságoknak, a kevéssé artikulált szövegmondásnak és a helyenként igencsak zavaró hamisságoknak – sokkal inkább annak, hogy a finn énekesnő igazán az operaszínpadon érzi otthon magát. A dal műfaja – még ha zenekar-kíséretes dalokról van is szó – intimebb, finomabb, ha nem is árnyaltabb, de másféleképpen árnyalt vokális jelenlétet igényel, mint Mattiláé. A szintén finn karmester, Sakari Oramo saját együttese, a Birminghami Szimfonikus Zenekar élén hajlékonyan és érzékenyen kísér.
Összegezve: egy tisztességes színvonalú, hallgatható lemezt jelentetett meg a Warner. Ha most talán nem is annyira aktuálisak a sokszor melankolikus, hóborította északi dalok, azért még télire jól jöhetnek…

(Grieg and Sibelius Songs – Karita Mattila, City of Birmingham Symphony Orchestra; vez.: Sakari Oramo – Warner Classics 8573 80243-2)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.
Klasszikus hír

Bársony László brácsaművész kapta idén a Weiner Leó-emlékdíjat

Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi-tanári munkásságukat.
Klasszikus ütőhangszer

Ütőhangszeres szakmai nap és konferencia Szegeden

2019. október 5-én hiánypótló és nagyszabású ütőhangszeres rendezvénynek ad otthont Szeged.
Klasszikus hír

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.
Klasszikus ajánló

Grúzia egy estére Budapestre költözik

Az Ignis Fatuus Kamaraegyüttes előadásában egy nem túl távoli, de itthon kevéssé ismert ország zenéje szólal meg április 26-án az Ádám Jenő Zeneiskola Kamaratermében este héttől.