Klasszikus

Idő-szerű elmélkedések

2009.08.25. 12:24
Ajánlom
Ritka az olyan fesztivál (különösen Magyarországon), amely ahelyett, hogy széleskörű programkavalkáddal csalogatná a közönséget, egy-egy neves kortárs komponista sokoldalú bemutatását tűzi ki céljául. Már csak ezért is igen figyelemre méltó eseménye a hazai koncertéletnek a gyönyörű környezetben megrendezett pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál, amely idén minden korábbinál tágabbra feszítette azt a bizonyos Időívet.

Haydn-Gubajdulina, Mozart-Sciarrino, Schubert-Silvestrov, Csajkovszkij-Sørensen. Aki az utóbbi években megfordult augusztus idusán (illetve egy héttel később) a Pannonhalmi Bencés Apátság környékén, rendre egy sajátos időutazásnak lehetett részese. Beszállás valahol a 18-19. század fordulóján, megérkezés a 21. századba, majd vissza; az utat egy hosszú hétvége alatt napjában többször is megteheti az idelátogató.

Nevéhez híven, az Arcus Temporum fesztivál két, időben egymástól meglehetősen távoli életmű közé igyekszik ívet rajzolni. Mesterséges és némileg mesterkélt ív ez, nem is vitás, a fesztiválozó emiatt évről évre kérdően pillantgat a műsorfüzetbe, hogy olyan életrajzi, esztétikai, avagy kompozíciós eljárásokat érintő összefüggések után kutasson, amelyek feltételezhetően összekapcsolják a múlt jobban és a jelen jobbára kevésbé ismert, néhány napig "egy lapon" emlegetett mestereit.

Az efféle kutakodást a történelem makacs törvényei miatt rendre a jelen felől tudjuk elvégezni, tehát kézenfekvőnek tűnik, hogy elsősorban arra kaphatunk a választ: a fesztivál kortárs főhősének művészete milyen hasonlóságokat mutat a párjául választott nagy elődével, hogy miként reflektál a ma zeneszerzője a múltra.

Fájó, vagy sem, e hasonlóságok: a párosítások mögött megbúvó koncepciók azonban valahogy minden alkalommal rejtve maradnak, de mégsem érezheti magát a néző csalódottnak. A "nosztalgia" és az ismeretlennel szembeni kíváncsiság érzésének szimultán jelenléte ugyanis rendszerint tartogat izgalmakat számára, s mivel a sztármuzsikusokkal kiegészített előadói gárda többnyire remekül aknázza ki a pompázatos kápolna és bazilika akusztikai sajátságait, nem múlik el év néhány emlékezetes pannonhalmi koncert nélkül.   

Az újrahallgatás és a felfedezés együttes öröme jellemezte jelen beszámoló tárgyát, nevezetesen a fesztivál első, Bazilikában megtartott hangversenyét is. Hogy aztán a 2009-es év meghívottja, a grúz származású Giya Kancheli mennyiben örököse az időív másik oldalát ezúttal képviselő Johann Sebastian Bach zenéjének, nos, ennek megválaszolásától jelen sorok írója ezúttal eltekintene. Ezt egyetlen koncert alapján, főleg úgy, hogy valaki csak ismerkedik Kancheli muzsikájával, nehéz is lenne megválaszolni. Maradjunk annyiban, hogy az Arcus Temporum által felvetett legfontosabb, fentebb már feszegetett kérdések most is (ezen az estén legalább is) nyitva maradtak.

Pedig az összevetésre egy - a néző számára váratlan - meglepő műsorváltozás következtében már a koncert elején lehetőség nyílt. Történt ugyanis, hogy miután Fassang László tolmácsolásában, a művésztől megszokottól talán némileg enerváltabb előadásban elhangzott Bach Esz-dúr Prelúdium és Fúgája, a várakozásokkal ellentétben nem a barokk mester d-moll Kettős hegedűversenye következett, hanem Kancheli titokzatos című (Abii ne viderem), 1992-ben szóló brácsára és vonóskarra komponált szerzeménye.

A bachi mű első tételének meglehetősen mozgalmas, vivace hangütése helyett egy egyetlen hangból kibontakozó, lassú, komor vonósmotívum nehezedett a teremre, amely kezdeti visszafogottsága ellenére is kalapácsütésként érte a hallgatót.

Alig néhány perc telhetett el a műből, és Kancheli zenei nyelvének máris megannyi, a későbbiekben is gyakorta visszaköszönő elemével megismerkedhettek a templomtér padsorai közt helyet foglalók: a rendkívül töredezett formai építkezéssel, melyben egymástól többnyire élesen elszeparált és sokszor függetlennek tetsző epizódok, témacsoportok váltják egymást, gyakorta az elvarratlanság, befejezetlenség érzetét keltve; a szélsőségesen romantikus, a nagy érzelmeket mégis "idő előtt" visszafojtó hangvétellel; konvencionális, mondhatni közhelyes fordulatokból építkező melodikus anyaggal, és iskolás összhangzattan-példákra emlékeztető, s mégis mintegy a semmibe tartó akkordmenetekkel.

A mindehhez társuló, rendkívüli szín- és dinamikai gazdagság meglehetősen egyedi atmoszférát kölcsönzött a darabnak, amely nyelvbéli sajátosságai okán egy nagy színes zenei idézetgyűjtemény képét idézte fel hallgatójában. Kancheli főként a 19. századi szimfonikus irodalom képkockáit helyezte különös kaleidoszkópjába, így gyakorta tűnhetett úgy, hogy valamelyik Mahler-, vagy Bruckner-mű morzsáit hallhatjuk, vagy hogy egy Wagner-opera részletei csendülnek fel töredékes formájukban. De a grúz szerző ennél régebbre is visszanyúlt, és néhány pillanatra a Bachhoz való viszonya iránt kíváncsiskodókat is megnyugtatta: egyik témáját mintha csak a Musikalisches Opferből és a d-moll Kétszólamú invencióból húzta volna elő.

A fragmentális szerkesztésmód, és az olykor túlcsordulóan érzelmes epizódok miatt többekben okkal vetődhetett fel Kancheli művészetének a filmzenével való szoros rokonsága. Az így gondolkodók nem is jártak messze az igazságtól, hiszen a jelenleg Belgiumban élő komponista több mint két évtizede elismert filmzene-szerző - munkásságának ezen oldalát a magyar közönség talán A medve csókja című alkotáson keresztül ismerheti közelebbről.

Amilyen nagy hatást gyakorolt az Abii ne viderem a közönség jelentős részére (a szünetben szokásos eszmecserék kereteiben többen verbálisan is hangot adtak tetszésüknek), a Silent Prayer (Csendes ima) című, koncert-záró Kancheli-mű annál csendesebb fogadtatásban részesült (Persze nem a taps hangerejének tekintetében).

A sokak által nagyon várt, és Keller Andrással a Bach-concertóban, különösen a szélső tételekben remek kettőst alkotó Gidon Kremer kristálytiszta hegedűjátéka sem változtatott az egyszerű tényen, hogy ami elsőre szokatlannak és izgalmasnak tűnt, az másodszorra nagyon is ismerőssé vált, s mintha a darab maga is elfáradt volna a hatásvadász fordulatok már-már unalomig történő ismételgetésétől.

Ennek ellenére sem gondolhatjuk, hogy a fesztiválozóknak kedvét szegte volna az ismerkedés az idős szerzővel, hiszen másnap és harmadnap tovább követhették az idős szerző múlttal - értsük ez alatt akár Bachot, a romantikát, avagy az avantgárdot - való szakadatlan, számos értelmezést kínáló, elmélyült párbeszédét.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Klasszikus

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Jazz/World

Jön Juan Diego Flórez – Íme a 17. VeszprémFest teljes programja

Az öt napos zenei fesztiválon duplázik a Jazz+Az, érkezik a Postmodern Jukebox és közönség elé lép a világ egyik legnépszerűbb opera csillaga, Juan Diego Flórez.
Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Vizuál

A Netflix hozza Sophia Loren új filmjét

A Netflix vásárolta meg az Előttem az élet című világhírű regényből, Sophia Loren főszereplésével készülő új produkció forgalmazási jogait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.
Klasszikus hír

A Pető Intézetben tartja 350. ifjúsági előadását a Filharmóniai Társaság

A Budapesti Filharmóniai Társaság kilencvenezer fiatalhoz viszi el a zene és a kultúra üzenetét a Lázár Ervin Programban.
Klasszikus beszámoló

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Klasszikus gyász

Elhunyt Sulyok Tamás karmester

Életének 90. évében elhunyt Sulyok Tamás magyar karmester, tanár. A Győri Filharmonikus Zenekar egykori igazgatóját otthonában érte utol a halál február 4-én – tudatta a szomorú hírt a társulat vezetőségével a karmester lánya, Sulyok Márta.
Klasszikus videó

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.