Klasszikus

Idő-szerű elmélkedések

2010.08.26. 09:01
Ajánlom
Miután a fesztiválvezetőség tavaly húzott egy merészet, s olyan mesterek (Johann Sebastian Bach és Giya Kancheli) közé igyekezett ívet rajzolni, akiket több mint két évszázad választ el egymástól, várható volt, hogy a programfelelősök előbb-utóbb ennek az ellenkezőjét is megkísérlik.

Azaz két olyan komponista egymás mellé helyezését, akiknek munkássága "kronologikus nézőpontból" csaknem teljesen összeér, mondanivalójuk, s eszköztáruk tekintetében mégis úgy különböznek egymástól, mintha más (zenetörténeti) korok szülöttei lennének. És ahogy ugyancsak várható volt: a Dmitrij Sosztakovics-Beat Furrer párosítás ugyan nem rúgta fel az Arcus Temporum jól ismert "játékszabályait", s az orosz valamint a svájci születésű osztrák muzsikus személyében ezúttal is egy, a tonális idiómán belül megmaradó, közismert, illetve egy, a zeneművészet új útjait, irányait fürkésző, kortárs zeneszerző került kiválasztásra, s e döntés mégis új kérdésekre és töprengésre sarkallta a fesztivál kedvéért Pannonhalmára látogatókat.

Az apátságot évről évre felkeresők ugyanis eddig aligha kerülhettek abba a helyzetbe, hogy ne a hallgatóság számára jobbára ismeretlen, felfedezésre váró, valóban a legújabb kompozíciós problémafelvetésekről tudósító kortárs komponista megítélése, zenetörténeti gyökereinek kitapogatása, s "helymeghatározása" jelentse számukra a legfőbb kihívást. Bach, Haydn, Mozart vagy éppen Schubert esetében más volt a helyzet: a zenetörténeti kánon e kiemelkedő jelentőségű, stílus- és iskolateremtő nagyjainak kompozíciói úgyszólván érintetlenül és érinthetetlenül magasodtak a pannonhalmi közönség felé, s a szervezők szándéka ellenére sem egyfajta kiindulási és viszonyítási, s pláne nem összehasonlítási alapként szolgáltak a mai művek megértéséhez, értő befogadásához. Sosztakovics - különösen utolsó alkotói periódusával - viszont sok szempontból idegen testként ékelődik az 1945 utáni zenei fejlődésbe, s mert munkássága csaknem a múlt század utolsó negyedéig (1975) ér, zenéje mindenféleképpen párbeszédet folytat a jelen, vagy a közelmúlt irányzataival is. Így előfordulhat, hogy hontalanságuk, idegenségük okán, e párbeszéd közben éppen a nyugati avantgárd fő nyomvonalaitól javarészt távolmaradó Sosztakovics-alkotások hatnak újszerűen, s kínálják magukat felfedezésre, megismerésre.

A fesztivál második esti koncertjén jelen sorok írója ekképpen érzett. Ehhez persze szükség arra is, hogy Beat Furrer személyében Pannonhalma idén egy olyan muzsikust lásson vendégül, kinek művészetében rövid hallgatás után felismerhetővé válnak az előképek, vagy legalábbis az új zene immáron egy évszázados történetének olyan különböző fő- és oldalhajtásai, melyek itt kétségtelenül sajátos, de nem feltétlenül izgalmas egésszé állnak össze.

Az Ausztria vezető komponistáinak egyikeként számon tartott, a méltán jó hírű bécsi Klangforum Wien vezetőjeként karmesteri és zeneigazgatói minőségben is jeleskedő Furrer minden kétséget kizáróan jó ismerője a 20. századi európai zenei fejlődésnek. Az ezen az estén épp a Klangforum által megszólaltatott, Furrer érett alkotásai közé számító két mű (Still és Aria) hallatán joggal támadhatott az embernek az a benyomása, mintha az anyagkezelésében meglehetősen homogénnek és korlátozottnak tetsző furreri stílus valóban egy egész évszázad levegőjét kívánná magába szívni, s a tanulóévek során megszerzett élményeken és tapasztalatokon túl bizonyos tradíciókhoz is csatlakozni kíván. A zörejek, neszek, a "még nem"- és a "már" zenei hangok kapcsolatát, valamint a csaknem a csendig visszafojtott kifejezés lehetőségeit firtató Still (de az Aria nem kevésbé) legalábbis olykor Anton Webern első miniatűrjeit, s így a korai bécsi expresszionizmust idézte. Csak éppen pont az a "takarékosság" és "mértékletesség" hiányzott belőle, amit Arnold Schönberg például tanítványa vonósnégyesre írott bagatelljeivel kapcsolatban oly nagyra értékelt, mondván, azok egy regénnyi történést "egyetlen gesztussal, a boldogságot egyetlen levegővétellel" képesek kifejezni. Szó sincs persze arról, hogy Furrer zenéje a pátosz vagy monumentalitás jegyében fogant volna. Épp ellenkezőleg: a Still és az Aria világa tudatosan kietlen, sivár, szenvtelen, néhol motorikus világ, ami ugyanakkor ezernyi elemből épül fel és időben meglehetősen hosszú lefutást követel magának. A teret folyamatosan egymástól eloldott, látszólag mindenfajta gravitációt nélkülöző hangok egész tömege tölti ki, valódi feszültségről és mozgalmasságról mégsem beszélhetünk - az egyetlen történés egy hang megszületése vagy elhalása lehet. Az Aria című kompozíció e születési folyamatot egyszersmind tartalmává is teszi: a beszédhang énekhanggá történő transzformációját követhetjük a műben nyomon.

Furrer szóban forgó művei (az előadók létszámát és a hangszerelés sajátosságait illetően egyaránt) kamaradarabok, s ezen az estén leginkább ebben a minőségükben találkoztak Sosztakovics csaknem egy időben keletkezett (1967-68) két alkotásával, az Alekszandr Blok verseire komponált op. 127-es Hét románccal, valamint az op. 134-es, hegedűre és zongorára írott Szonátával.

Az orosz mester egyik imént megnevezett alkotása sem tartozik a hazánkban sűrűn játszott kompozíciók közé, egy zenei, s főleg kortárs zenei fesztiválon mégsem ezért kelhetnek feltűnést. Hanem éppen azzal, hogy azt bizonyítják: a hagyományos műfajok és kifejezésformák még a 20. század utolsó harmadában is életben maradtak, mint ahogyan a tonalitás sem vált teljeséggel talajvesztetté. Sőt, a 14. szimfóniát megelőlegező románcok esetében kifejezetten üdén hatott. Amennyiben Furrer zenéjének céljaként a hang születését neveztük meg, úgy Sosztakovics héttételes ciklusa egy zenekar megszületésének a története: az ének és a hangszerek előbb külön-külön szólalnak meg, s csak az utolsó, Zene című tételben egyesülnek. Köszönhetően Csalog Gábor rendkívül szuggesztív zongorajátékának is, a koncert legizgalmasabb perceit a hányatatott sorsú komponista e kései remekműve szolgáltatta.

2010. augusztus 22. 20:00 - Arcus Temporum fesztivál

Furrer: Still

Km.: Klangforum Wien (vez.: Beat Furrer)

Sosztakovics: Hét románc

Km.: Szabóki Tünde (ének), Dóczi Áron (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor (zongora)

Sosztakovics: Szonáta hegedűre és zongorára

Km.: Ágoston András (hegedű), Csalog Gábor (zongora)

Furrer: Aria

Klangforum Wien, Angelika Luz (szoprán); vez.: Beat Furrer

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Klasszikus

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Könyv

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Klasszikus

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.
Zenés színház

A milánói Scala is bezár a koronavírus miatt

Pánikhangulat van Olaszországban, miután száz fölé emelkedett a koronavírussal fertőzöttek száma. Operaházak is bezárnak, a velencei karnevált félbeszakították.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

A mi Kodályunk – Zenés ismeretterjesztő film a mozikban

Március 6-a Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és népzenekutató halálának évfordulója. A 20. század korszakalkotó zenetudósa előtt tisztelegve, március 11-től érkezik a mozikba A mi Kodályunk című rendhagyó dokumentumfilm, amely Kodály kevéssé ismert fiatalkorát dolgozza fel két kimagaslóan tehetséges ifjú muzsikus szemszögéből, egy 1910-es szerzői estet állítva középpontba.
Klasszikus ajánló

A lipcsei kántor, aki mindannyiunkat összeköt – Jön a Bach Bridges fesztivál

Bach és Beethoven lesz a főszereplője az idei Bach Bridges Fesztiválnak március 31. és április 3. között a Budapest Music Centerben. A két korszakalkotó zseni munkássága a jelenkor perspektívájából és a nyugatitól eltérő esztétika fénytörésében is megmutatkozik a fesztivál változatos programjában.
Klasszikus hír

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Klasszikus ajánló

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.
Klasszikus hír

A Pető Intézetben tartja 350. ifjúsági előadását a Filharmóniai Társaság

A Budapesti Filharmóniai Társaság kilencvenezer fiatalhoz viszi el a zene és a kultúra üzenetét a Lázár Ervin Programban.