Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

2022.09.26. 17:25
Ajánlom
Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.

Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy a kulturális intézmények számára ilyen kritikus időszakban a Magyar Állami Operaház sorra prezentálja a legnagyobb sztárokat (miközben más intézmények épp a külföldi fellépőkön spórolnak), ugyanakkor van valami szimpatikus is ebben a fajta előremenekülésben.

A zongorás estek ötlete pedig egyenesen nagyszerű, fizikai, sőt akusztikai szempontból egészen közelről hallhatjuk a jobbára csak felvételekről és közvetítésekből ismert művészeket.

Nem választja el a zenekari árok az előadót és a hallgatóságot, egyetlen hangszer kísérete mellett pedig sokkal több finomságot lehet az énekszóban is meghallani. A vokális rész azért is kaphat nagyobb szerepet, mert a zongorás koncertek műsorából hiányoznak azok a sokszor töltelékszerepet betöltő zenekari blokkok, amelyek, valljuk be, csak a legihletettebb karmesterek vezénylete esetén szoktak felérni az énekes számokkal – miközben a sztáresteken sokszor épp a dirigens kiválasztására fordítanak kevesebb figyelmet. Mégsem szokványos dalesteket hallhatunk, egy-egy ária vagy duett is színesíti a műsort, így az énekes még több oldalát mutathatja meg.

Anna Netrebko első áriáját az Adriana Lecouvreurből énekelte, nehéz lett volna nem ars poeticaként értelmezni ezt a művészszerep mibenlétét firtató részletet. Azután a koncert nagy része is azt sugallta, mintha az énekesnő valamiféle önmeghatározásra törekedne, ami érthető is, azok után, hogy az elmúlt időszakban őt ért támadások ellen többször is azzal védekezett, hogy félreértették közéleti állásfoglalásait. Miközben

a nyitóáriában a művészt mint egyfajta közvetítőt jelenítette meg, aki szándék és akarat nélkül engedi át magán az emberi tartalmakat,

az ebből következő l’art pour l’art szemlélet a következő dalokban is továbbélt. Felejtsük el, mi történik körülöttünk, lépjünk be a zene és a költészet szigetére – sugalmazta az énekesnő –, ahol minden szép, és nem érint meg a világ romlása!

KJA_20220925_002_resize-163350.jpg

Anna Netrebko, Pavel Nebolsin és Kurt Mitterfellner (Fotó/Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

Nem mindenki lenne képes ilyen eredményesen kiragadni a hallgatóságot a hétköznapi életéből, ám Anna Netrebko még mindig rendelkezik azokkal a hangi adottságokkal, amelyek sztárrá tették, sőt az utóbbi évek drámaibb szerepei után üdítő volt újra hallani hangjának líraibb csengését, finom pianóit az éterien szóló felső tartományában. Az énekesnő nem mondható biztonsági játékosnak, mind a műsorválasztásban, mind a technikai megoldásokban jócskán próbára tette a képességeit, és

inkább azt is vállalta, hogy elkövet egy-egy apró hibát, annak érdekében, hogy a lehető legfinomabban, legcsillogóbban szólaltassa meg a kérdéses frázist.

Ez a korlátlanul szárnyaló szopránhang, az azt kísérő üdeség, elragadtatás egyszerre váltott ki fizikai élvezetet a hallgatóságból, ugyanakkor a dalok és áriák árnyalatait roppant érzékenyen megmutató interpretáció a lelkeket is megérintette.

Nemcsak a repertoárválasztás miatt érezhettük, hogy az énekesnő pályája egy korábbi szakaszát idézi fel, egész viselkedése, még a ruhája is azt a csillogó szemű fiatal lányt hívta elő az emlékeinkből, aki tizenöt-húsz éve az egész nemzetközi operaközönséget elbűvölte. Egy újabb lépés afelé, hogy elszakadjunk a rideg valóságtól, a művész egyfajta időutazásra hívta a közönséget, mely során egy a mai nézőpontból derűsebbnek tűnő korszakba kerültünk vissza. Biztosan mindenkinek megvan a maga kedvenc Netrebko-élménye, amire ezen az estén visszavágyódott, és

nem is kellett akkora fantázia, hogy felidézzük őket, hiszen a hangon tényleg nem hagytak nyomot az eltelt idők viszontagságai.

Figyelemre méltó, hogy szinte csupa derűs, a szerelem boldogságát és a természet idilljét festő mű hangzott el, különösen a koncert első felében, csak a második részben kerültek elő időnként komolyabb hangvételű, de akkor is legfeljebb borúsabb kedélyről tanúskodó vagy a tragédia lehetőségét sejtető művek.

KJA_20220925_037_resize-163350.jpg

Anna Netrebko és Pavel Nebolsin (Fotó/Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

A koncert zongorakísérője Pavel Nebolsin volt, aki rendszeresen lép fel az énekesnővel. Mellette közreműködött a tizenhét éves svájci hegedűművész, Kurt Mitterfellner, valamint két duett, plusz az egyik ráadás erejéig Elena Maximova mezzoszoprán. A művészek mind igényesen, kifinomult zeneiséggel tették hozzá a magukét a sztárénekes produkciójához, mégis mintha háttérben maradtak volna mögötte. Míg Anna Netrebko egyik utolsó áriája, a Douglas Stuart Moore Baby Doe balladája című művéből énekelt részlet a hold és az ezüst szín dicséretét zengte (és szemben az első rész tavaszias öltözékével, itt az énekesnő is az éjszakai égboltot idéző, fekete-ezüst ruhát viselt), neki magának

a többi közreműködővel való viszonyát inkább úgy lehetne leírni, mint amiben ő funkcionált napként: mindenki másnak annyi feladat jutott, hogy a visszavert fényét sugározzák tovább.

Az este programjában jól megfértek egymás mellett a különböző nemzetiségű alkotók, Csajkovszkij, Rahmanyinov, Rimszkij-Korszakov jól ismert és ritkábban játszott művei, valamint a legnagyobb operaszerző nemzetek – olasz, német, francia – komponistáinak áriái és dalai. Egy újabb üzenet: az orosz és az európai identitás megfér egymással. Hiszen a nyilvánvaló különbségek ellenére a nyugati kultúrkör alkotásaiban több olyan vonás van, ami összeköt, mint ami szétválaszt. Még ha ez manapság talán még utópisztikusabb gondolatnak tűnik, mint az időutazás.

Fejléckép: Anna Netrebko (fotó/forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Az intuíció vezet” – Beszélgetés Tabajdi Ádám orgonaművésszel

Tabajdi Ádám az orgonistavilág sokoldalú alakja. Kívül-belül ismeri a hangszert és irodalmát, gyakornok volt a párizsi Notre-Dame-ban, számos rangos, nemzetközi versenyen szerepelt már sikerrel és előkészületben van egy átiratának kottás kiadása. Az MVM Zrt. jóvoltából Junior Prima Díjjal kitüntetett művész azt is elárulta, mit gondol a versenyekről, és milyen orgonát választana magának.
Klasszikus videó

Három nyelven csendül fel a Csendes éj a Danubia Zenekar és a Máltai Szimfónia videójában

Hátrányos helyzetű gyerekekkel rögzítették a Csendes éj című klasszikus karácsonyi dalt, amely lovári, angol és magyar nyelven csendül fel Lakatos Mónika, Nótár Mary és Takács Nikolas, valamint a Szent Efrém Férfikar közreműködésével.
Klasszikus hír

Elmarad Nina Stemme áriaestje a Müpában

Az intézmény tájékoztatása alapján a világhírű svéd szoprán lemondta december 7-re tervezett Wagner-estjét, így a koncertre szóló jegyeket az intézmény visszaváltja.
Klasszikus ajánló

Kállai Ernő lesz az Anima Musicae vendége

December 9-én egy újabb zseniális művész, Kállai Ernő foglalja el az Anima Musicae kamarazenekar koncertmesteri székét a Nádor Teremben, ahol szólójátékával is megajándékozza a közönséget.
Klasszikus magazin

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.