Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

2022.09.26. 17:25
Ajánlom
Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.

Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy a kulturális intézmények számára ilyen kritikus időszakban a Magyar Állami Operaház sorra prezentálja a legnagyobb sztárokat (miközben más intézmények épp a külföldi fellépőkön spórolnak), ugyanakkor van valami szimpatikus is ebben a fajta előremenekülésben.

A zongorás estek ötlete pedig egyenesen nagyszerű, fizikai, sőt akusztikai szempontból egészen közelről hallhatjuk a jobbára csak felvételekről és közvetítésekből ismert művészeket.

Nem választja el a zenekari árok az előadót és a hallgatóságot, egyetlen hangszer kísérete mellett pedig sokkal több finomságot lehet az énekszóban is meghallani. A vokális rész azért is kaphat nagyobb szerepet, mert a zongorás koncertek műsorából hiányoznak azok a sokszor töltelékszerepet betöltő zenekari blokkok, amelyek, valljuk be, csak a legihletettebb karmesterek vezénylete esetén szoktak felérni az énekes számokkal – miközben a sztáresteken sokszor épp a dirigens kiválasztására fordítanak kevesebb figyelmet. Mégsem szokványos dalesteket hallhatunk, egy-egy ária vagy duett is színesíti a műsort, így az énekes még több oldalát mutathatja meg.

Anna Netrebko első áriáját az Adriana Lecouvreurből énekelte, nehéz lett volna nem ars poeticaként értelmezni ezt a művészszerep mibenlétét firtató részletet. Azután a koncert nagy része is azt sugallta, mintha az énekesnő valamiféle önmeghatározásra törekedne, ami érthető is, azok után, hogy az elmúlt időszakban őt ért támadások ellen többször is azzal védekezett, hogy félreértették közéleti állásfoglalásait. Miközben

a nyitóáriában a művészt mint egyfajta közvetítőt jelenítette meg, aki szándék és akarat nélkül engedi át magán az emberi tartalmakat,

az ebből következő l’art pour l’art szemlélet a következő dalokban is továbbélt. Felejtsük el, mi történik körülöttünk, lépjünk be a zene és a költészet szigetére – sugalmazta az énekesnő –, ahol minden szép, és nem érint meg a világ romlása!

KJA_20220925_002_resize-163350.jpg

Anna Netrebko, Pavel Nebolsin és Kurt Mitterfellner (Fotó/Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

Nem mindenki lenne képes ilyen eredményesen kiragadni a hallgatóságot a hétköznapi életéből, ám Anna Netrebko még mindig rendelkezik azokkal a hangi adottságokkal, amelyek sztárrá tették, sőt az utóbbi évek drámaibb szerepei után üdítő volt újra hallani hangjának líraibb csengését, finom pianóit az éterien szóló felső tartományában. Az énekesnő nem mondható biztonsági játékosnak, mind a műsorválasztásban, mind a technikai megoldásokban jócskán próbára tette a képességeit, és

inkább azt is vállalta, hogy elkövet egy-egy apró hibát, annak érdekében, hogy a lehető legfinomabban, legcsillogóbban szólaltassa meg a kérdéses frázist.

Ez a korlátlanul szárnyaló szopránhang, az azt kísérő üdeség, elragadtatás egyszerre váltott ki fizikai élvezetet a hallgatóságból, ugyanakkor a dalok és áriák árnyalatait roppant érzékenyen megmutató interpretáció a lelkeket is megérintette.

Nemcsak a repertoárválasztás miatt érezhettük, hogy az énekesnő pályája egy korábbi szakaszát idézi fel, egész viselkedése, még a ruhája is azt a csillogó szemű fiatal lányt hívta elő az emlékeinkből, aki tizenöt-húsz éve az egész nemzetközi operaközönséget elbűvölte. Egy újabb lépés afelé, hogy elszakadjunk a rideg valóságtól, a művész egyfajta időutazásra hívta a közönséget, mely során egy a mai nézőpontból derűsebbnek tűnő korszakba kerültünk vissza. Biztosan mindenkinek megvan a maga kedvenc Netrebko-élménye, amire ezen az estén visszavágyódott, és

nem is kellett akkora fantázia, hogy felidézzük őket, hiszen a hangon tényleg nem hagytak nyomot az eltelt idők viszontagságai.

Figyelemre méltó, hogy szinte csupa derűs, a szerelem boldogságát és a természet idilljét festő mű hangzott el, különösen a koncert első felében, csak a második részben kerültek elő időnként komolyabb hangvételű, de akkor is legfeljebb borúsabb kedélyről tanúskodó vagy a tragédia lehetőségét sejtető művek.

KJA_20220925_037_resize-163350.jpg

Anna Netrebko és Pavel Nebolsin (Fotó/Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

A koncert zongorakísérője Pavel Nebolsin volt, aki rendszeresen lép fel az énekesnővel. Mellette közreműködött a tizenhét éves svájci hegedűművész, Kurt Mitterfellner, valamint két duett, plusz az egyik ráadás erejéig Elena Maximova mezzoszoprán. A művészek mind igényesen, kifinomult zeneiséggel tették hozzá a magukét a sztárénekes produkciójához, mégis mintha háttérben maradtak volna mögötte. Míg Anna Netrebko egyik utolsó áriája, a Douglas Stuart Moore Baby Doe balladája című művéből énekelt részlet a hold és az ezüst szín dicséretét zengte (és szemben az első rész tavaszias öltözékével, itt az énekesnő is az éjszakai égboltot idéző, fekete-ezüst ruhát viselt), neki magának

a többi közreműködővel való viszonyát inkább úgy lehetne leírni, mint amiben ő funkcionált napként: mindenki másnak annyi feladat jutott, hogy a visszavert fényét sugározzák tovább.

Az este programjában jól megfértek egymás mellett a különböző nemzetiségű alkotók, Csajkovszkij, Rahmanyinov, Rimszkij-Korszakov jól ismert és ritkábban játszott művei, valamint a legnagyobb operaszerző nemzetek – olasz, német, francia – komponistáinak áriái és dalai. Egy újabb üzenet: az orosz és az európai identitás megfér egymással. Hiszen a nyilvánvaló különbségek ellenére a nyugati kultúrkör alkotásaiban több olyan vonás van, ami összeköt, mint ami szétválaszt. Még ha ez manapság talán még utópisztikusabb gondolatnak tűnik, mint az időutazás.

Fejléckép: Anna Netrebko (fotó/forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

„Nem akarom elszpoilerezni a saját könyvemet!” – Mészáros Dorka a Lírástudók vendége

A fiatal író ifjúsági regények szerzőjeként kezdte karrierjét, most már felnőtteknek ír. Lendületes, vérfagyasztó krimije megjelenése alkalmából látogatott el a Lírástudók stúdiójába, ahol Grisnik Petra kérdezte.
Plusz

Tóth Krisztina, Székely Csaba és Erdős Virág kéziratára is lehet licitálni a Freeszfe aukcióján

A Freeszfe januárban ünnepli megalakulásának második évfordulóját. A támogatóik – színművészek, rendezők, írók, televíziós személyiségek, képzőművészek –felajánlásaiból az Egyesület online jótékonysági aukciót rendez december 17-én.
Zenés színház

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Színház

Deficit – Csurka István darabja a Vigadóban

December 5-én, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán tekinthetjük meg a Zentai Magyar Kamaraszínpad vendégelőadását, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szilágyi Tibor rendezésében.
Vizuál

Wahorn András és Töttös Kata a Csokonaiban

A XV. kerületi Beszélgetések szabadon-program következő alkalmán, december 2-án egy különleges művészházaspár, Wahorn András és Töttös Kata lesz Benyó Rita vendége a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház kávézójában. A beszélgetést követően rendhagyó tárlatvezetést tart a művészpár Ketten a végtelenbe című közös kiállításukon.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.
Klasszikus magazin

Wagner-tenor és rockénekes – Peter Hofmannra emlékezünk

Az operarajongók alighanem Patrice Chéreau legendás Ringjéből emlékeznek Peter Hofmannra, miközben a német tenor jelentős könnyűzenei munkássággal is rendelkezett. Három videóval mutatjuk be sokoldalúságát.
Klasszikus ajánló

December 1-től látható a mozikban A mi Kodályunk második része

Petrovics Eszter dokumentumfilm-trilógiájának második része az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus bemutatójáig kíséri figyelemmel Kodály Zoltán életét. A főszerepeket Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zongoraművész alakítják.