A Haydn-korabeli Magyarország egyik legjelentősebb zenei központja, a fertődi Esterházy-kastély falai között ma is gyakran csendül fel muzsika, a helyszín zenei életét fellendítő évtizedes törekvések után immár második éve a Haydneum rendez itt kora őszi fesztivált, amely során
eredeti környezetükben hallgathatja meg a közönség a régizenei központ által kutatott műveket – köztük olyan alkotásokat is, amelyeket több mint kétszáz éve nem hallhatott a közönség.
A tervek szerint a sorozat minden évben opera-előadással indul majd – avatta be a fesztiválra érkező újságírókat Vashegyi György, a nyitóeste karmestere és a Haydneum rezidens együtteseinek alapító művészeti vezetője. Tavaly Mária Terézia látogatásának kétszázötvenedik évfordulója alkalmából az a mű hangzott el, amelyet egykor a császárnő is meghallgatott, az Aki hűtlen, pórul jár.
Az idén megszólaló darab, A lakatlan sziget, egy ideje már szerepelt az Orfeo Zenekar repertoárján, ám a praktikus szempontok mellett az opera számos érdekessége is amellett szólt, hogy a második évben ez a mű nyissa meg a fesztivál programját. Egyrészt ez az egyetlen Metastasio-libretto, amit Haydn teljes egészében végigkomponált, a téma a korszakban roppant népszerű volt, több zeneszerző is feldolgozta. Egyszer lehetne is egy Lakatlan sziget-fesztivált rendezni, ahol csak ennek a szövegkönyvnek a különböző feldolgozásai hangoznának el – jegyzi meg tréfásan Vashegyi György.
A koncert előtti beszélgetésen azt is megtudhattuk, hogy a Haydneum nagy terveket dédelget a Haydn-operákkal kapcsolatban, ám a részletek bejelentésére még egy kicsit várnia kell a zeneszerző rajongóinak. Az viszont kiderült, hogyan népszerűsíti a Haydneum a feltárt repertoárt: a karmester beszámolt arról, milyen könnyű érdeklődést kelteni a zenei világban a teljes újdonságnak számító művek iránt. Ő maga a Mainzi Egyetem Barock Vokal Akademie nevű képzésében legutóbb Werner-kurzust tartott, amelyre még a lipcsei Bach-verseny zsűritagjai is ellátogattak, hogy a több mint kétszáz éve nem hallható művekkel megismerkedjenek. A hallgatókat is meglepetésként érte, hogy olyan műveket tanulhattak meg, amelyekből nem érhető el felvétel, de aztán az izgalmasan virtuóz áriák magukkal ragadták őket.
Látható, hogy a művek egyáltalán nem kezdők számára íródtak. Ez is mutatja, milyen elképesztően magas zenei színvonal volt az Esterházy-udvarban, már Joseph Haydn előtt
– tette hozzá Vashegyi György.
A korabeli élettel a zenén kívül a kastélyban tartott vezetett túrán is megismerkedhettünk, a berendezés, ha a háború pusztítása miatt nem is eredeti állapotában, aprólékos rekonstrukció után mégis érzékletesen mutatta meg, hogyan is nézhettek ki a termek az Esterházy család különböző generációinak korában. Berendezett lakosztályok, sőt helyenként fotók is mesélnek ezekről az időkről, míg a falakról a császárnő mellett férje, illetve kedvenc lánya portréja is ránk tekint. A korszak divathullámai ide is eljutottak, így egy minikiállításon a Távol-Keletről Európába érkező, korabeli porcelántárgyakat, dísztálakat is megcsodálhattuk, egy terem pedig az Esterházyak lakktábla-gyűjteményét mutatta be. Ezeket a szintén az egzotikus kelet világából származó, egy történetet mintegy képregényként bemutató paneleket a korszakban elképesztő áron lehetett csak beszerezni, innen is képet kaphattunk a hercegi család gazdagságáról.
A kastély legpompázatosabb része azonban a középső egység, a Nyári ebédlő és a pazar növényi motívumokkal díszített Sala terrena az alsó szinten, felette pedig a koncert helyszíne, az Apollo-terem, a négy sarokban az évszakokat szimbolizáló szobrokkal, a mennyezeten pedig a névadó freskóval, mely az istenséget lovaskocsiján ábrázolja. De persze nem lenne teljes az ünnepélyes hangulat a hatalmas kristálycsillár nélkül, még ha az eredeti darab sajnos szintén áldozatul esett is a háborús évek pusztításának. Mégis, ebben a teremben helyet foglalva úgy érezhetjük, mintha nem is telt volna el kétszázötven év, mintha Haydn idejében hallgatnánk a korabeli hangszereken játszó Orfeo Zenekart és az énekeseket, A lakatlan sziget című operában.
A délutáni beszélgetés során az is elhangzott: az opera különlegessége, hogy Haydn végig accompagnato recitativókat írt benne. Ez a vonás persze azzal is összefügghet, hogy egyébként
a darabban igen kevés az ária, gyorsan pergő, nem is túl bonyolult cselekménynek lehetünk tanúi,
amely a kiinduló helyzethez képest (a főszereplő testvérpár tizenhárom éve él a lakatlan szigeten, mivel az idősebb nővér férjét elrabolták a kalózok) meglepően gyorsan szerencsés fordulatot vesz. A magát elhagyottnak hívő Constanza rájön, kedvese mégsem lett hozzá hűtlen, és még a kishúg is párra lel egy jó barát személyében.
Ezzel együtt természetesen jó pár izgalmas zenei pillanat akadt a darabban. Például az első felvonásbeli baritonária, amelyet ezúttal Szélpál Szilveszter tolmácsolásában hallhattunk. Silviaként nagy öröm volt újra hallani Ella Smitht, aki a tavalyi sikeres bemutatkozása után nemcsak igényes énekmódjával, de a szinte még kislány hősnőt remekül festő, bájos alakításával is magával ragadta a hallgatóságot. Nővére szerepében a régizenei énekesek között talán ritkább, erős, telt hanggal rendelkező Marianne Beate Kiellandot hallhattuk, míg a pórul járt és visszatérő férj szerepében Komáromi Márton szerepelt, aki ugyancsak gyakran lép fel Vashegyi Györggyel és együtteseivel. A fináléban aztán – amellyel kapcsolatban a karmester felhívta a figyelmünket a Mozart Szöktetés a szerájból című operájának kvartettjével való rokonságra – nemcsak az énekesek, de az Orfeo Zenekar tagjai is főszerepet kaptak, mivel minden megszólalót egy-egy szólóhangszer vezet be: hegedű, fagott, cselló és fuvola.
Egy rendhagyó koncerthelyszín a közönségre is hatással van, más lelkiállapottal fogadják be a zenét, máshogy fókuszálódik a figyelmük, és így persze az élmény is sokkal intenzívebb lehet. Ha azon a helyszínen hallgatunk muzsikát, ahol annak idején először felcsendült, ahol a zeneszerző számára is először hangzott el, ez az érzés fokozottan jelentkezik. A csodaszép fertődi kastély valóban azt az érzést kelti, mintha visszamentünk volna az időben, és akár maga Haydn is beléphetne az egyik ajtó mögül. A lakatlan szigetnek ez az előadása biztosan tetszett volna neki.
Fejléckép: A lakatlan sziget szereplői (forrás: Haydneum)