Ma úgy mondanánk, a zeneértő arisztokrata kinevelt magának egy kedvére való művészt, minthogy a tehetséges fiatalembert előzőleg a legjobb helyen iskoláztatta: Haydnhoz küldte tanulni Kismartonba, s a sikeres kiképzésért kétlovas hintóval honorálta a mestert. Pleyelből valóban remek muzsikus lett, a kor zenei köznyelvét könnyed eleganciával beszélő komponista, akinek virtuóz darabjait és behízelgő melódiavilágát hamar megkedvelték. Népszerűségének sokat mondó bizonyítéka, hogy művei nemcsak nyomtatásban maradtak fenn, hanem rengeteg kézzel írott másolat is készült róluk, különféle instrumentumokra. Szakmai rangját azonban mindenekelőtt báboperájának Eszterházán megvalósult bemutatója határozta meg (1776), valamint az a tény, hogy még ugyanabban az évben Haydn egyik bábjátékához a nyitányt ő komponálhatta. S tanár és tanítvány kapcsolata később is baráti maradt. Amikor a két sztármuzsikusnak párhuzamosan szerveztek turnét Angliában, inkább örömmel vették, ha találkoztak, koncertjeiken pedig kölcsönösen megszólaltatták egymás műveit is.

Mi persze Pleyelt már régóta csak vállalkozásaiból ismerjük: a párizsi koncertterem, a patinás zeneműkiadó cég és a Chopin által is oly nagyra becsült zongoramárka tartozik tudatunkban a jól csengő névhez. Ezért is hat a meglepetés erejével Ignace Pleyel szerzői bemutatkozása a Szefcsik Zsolt alapította együttes és Szabó Péter gordonkaművész közös produkciójában: a két CD-t hallgatva azonnal kiderül, hogy ízléses, invenciózus versenyművek születtek a sikeres üzletemberként elhíresült zenész alkotói műhelyében. Az Erdődy Kamarazenekar tagjai már bőséges tapasztalatokat szereztek a 18. század koncertatmoszférájának megidézésében és előadói praxisának elsajátításában, hiszen megalapításuk óta (1994) tucatnál is több Magyaroszágon élt, vagy nemzeti zenetörténetünkhöz szoros szálakkal fűződő komponosta elmosódott portréját rajzolták újra. Szefcsik kutatószenvedélye nyilván megfertőzte a remek gordonkást, Szabó Pétert is, aki a koncertművek szólistájaként egyúttal a közreadó izgalmas feladatával is megbirkózott: szerzői autográfok alapján elkészítette az öt gondonkaverseny Urtext-változatát, és kadenciákat írt hozzájuk. Ez a járulékos nyeresége a – magától értetődően vílágpremier-címkével – most piacra került pompás felvételnek.

A gordonkairodalom nem oly gazdag, hogy az ilyen szépen megmunkált, formátumos és megnyerő alkotások fel ne hívják magukra az érdekelt előadóművészek figyelmét. Erdődyék pazar tolmácsolása Szabó varázslatos közreműködésével Pleyel minden szerzői erényét reflektorfénybe állítja. Ez az album külső megjelenésében és hangzó tartalmában egyaránt alkalmas rá, hogy a karácsonyi lemezdömpingben is csillogni tudjon és bombasiker legyen.

Ignace Pleyel: Gordonkaversenyek
Szabó Péter – gordonka, Erdődy Kamarazenekar
Hungaroton Classics