Klasszikus

"Így érdemes játszani, vagy sehogy"

2013.08.16. 15:30
Ajánlom
A 2013-as Kaposfest programjai az elődeihez méltó műsorpolitikával szerveződnek: a művek úgy követik egymást, hogy abban sem hangnemekhez, sem évszámokhoz, sem hangszerösszeállításokhoz kapcsolódó tematikus sorrendet nem lehet felfedezni. Így a második napon is nagyon sok meglepetést hallhattunk. A legfontosabb zenei történéseket azért annyi keret mégis összetartotta, hogy Prokofjevvel kezdődött, és azzal is végződött az augusztus 14-i események sora, de maradjunk az elején. KRITIKA

A Boris Brovtsyn-Kokas Katalin duó játszotta C-dúr szonáta két hegedűre ritkán hallott és ügyes megoldásokkal teli darab, maga Prokofjev állítólag akkor komponálta, amikor saját bevallása szerint hallott egy rosszul megírt művet erre a hangszerösszeállításra, és akart komponálni egy jót is. A két hegedűs karaktere jól egészítette ki egymást: Brovtsyn erőteljes, energikus hangjaihoz jól illeszkedett Kokas Katalin hajlékonyabb, de tüzes karaktere, a szólamok gyönyörűen kapaszkodtak egymásba, remek alaphangot adtak a délelőttnek. Mozart K 370-es jegyzékszámot viselő F-dúr oboanégyese gondtalan, pergő témáit nagyon szépen és virtuóz eleganciával adta elő Sole Mustonen és kísérete. A rövid d-moll lassú tétel dinamikailag és hangszínben is rendkívül éles, meglepő színekkel telt kontrasztot jelentett: Mustonen vékony, éles oboahangja erre a percre el tudott sötétedni.

A délelőtt zárószáma azután ismét a kaposvári fesztiválok legnagyobb pillanatait idézte: Rahmanyinov g-moll gordonka-zongora szonátáját (op. 19) játszotta José Gallardo és Nicolas Altstaedt. A jó félórás, négytételes mű lélegzetelállító technikai kihívások elé állítja a zongoristát, időnként az volt az érzésünk, hogy csellókíséretes zongoraversenyt hallgatunk, vagy történetesen olyan gordonkaversenyt, amelynek sűrűn szőtt zongoraletétjét szólaltatja meg éppen valaki. José Gallardo - sokadszor megdicsért - játékának újabb színeivel kápráztatott el bennünket, pontosan úgy, ahogyan a rendkívüli feladat megkívánta: száraz, pattanó, sokszor apró szemű jegekként kopogó belső szólamok, virtuóz és éles hallásról tanúskodó pedáljáték, tűfilccel rajzolt dallamvonalak, borotvaéles hangsúlyváltások, hirtelen robbanó sforzatók és elhallgató subito pianók ragadtak magukkal. Altstaedt muzsikája is megtalálta a legegyszerűbb utat a sokszor egymás után tornyosuló, már-már szimfonikus fokozások és csúcspontok közepette: a sok-sok csapdát rejtő, könnyen édeskéssé váló egyszólamú dallamok telt zengéssel, ugyanakkor határozott tempóval, erőteljes vonóváltásokkal szólaltak meg. Külön kiemelendő a második, Scherzo-tétel, melynek apró kis staccato dallamtöredékei, felelgetős motívumai káprázatos bravúrral reflektáltak egymásra a két zseniális játékos tolmácsolásában. A darab végén kirobbanó vastaps és hangorkán teljesen megérdemelten köszöntötte a kipirult arccal hajlongó művészeket.

Este a Dvořák-vonósötös (G-dúr, op. 77) táncos és rendkívül melodikus hangvétele indította el a kissé késve kezdődő koncertet. A friss és élénk mű lassú tételében egészen valószínűtlen szépségben bontakozott ki a cseh mester egyéni színvilága, nagy pillanatok voltak ezek; az utolsó, jellegzetesen dvořáki színű, magas fekvésben felrakott akkord egy pillanatra égi csillogást adott a darabnak.

Schumann brácsára és zongorára írott Meseképek c. alkotása (op. 113) ritka vendége a koncerttermeknek, pedig valóban vérbeli, szépen kimunkált romantikus zenei zsánerképeket hallhattunk Maxim Rysanov hangszerén, Gallardo érzékeny, finom mívű kíséretével. A szünet után azután rendkívül magasra csaptak az érzelmek: először John Dowland réges-régi dalai szólaltak meg - a nyitónapon is megcsodált - Anna Reinhold mezzoszopránján, Thomas Dunford elképesztően virtuóz és pazar lantjátékától kísérve. A szerelemről és az elválásról szóló műveket az énekesnő ülve, szinte mesélőként tolmácsolta csodálatos hajlékonysággal, sodró kifejezőerővel. A csöndes lantjáték és ének teljesen magával ragadta a zsúfolt koncerttermet, ahol még a színpadon is szabályosan egymás hegyén-hátán, hátnak-vállnak dőlve ültek a fiatalok a párnákon és pótszékeken.

A7ADEE18-8F7C-4ADC-95EC-16A917CEA1AD

Kelemen Barnabás

A befejező, rendkívül ritkán játszott Prokofjev-mű (f-moll hegedű-zongora szonáta, op. 80) végén a kifelé menő nézők között egy hegedűművész csak ennyit mondott: „na, így érdemes hegedülni, sehogy máshogy". A döbbenetesen mély, szinte csak sötét színeket, csontzenét és fekete árnyakat villantó alkotás egyes tételei szóltak a szerző temetésén is, Kelemen Barnabást pedig egy új oldaláról ismertem meg, a tragikum, a kilátástalanság, a cinikus vigyor, a lemondás értő tolmácsolójaként. A darab fájóan disszonáns dallamvezetése, fekete motívumai, töredezett formai téblábolása, pregnáns ritmikai bravúrjai teljes kidolgozottságban álltak előttünk, a zongorista Jakob Katsnelson pedig, aki szinte beugrással vállalta ezt a kivételesen nehéz darabot, méltó társa volt a hegedűművésznek. A hegedűirodalom egyik legkilátástalanabbul végződő műve „sokfüggönyös" tapssal, bravózással teli ovációt váltott ki a közönségből. A közönség soraiból érkező megjegyzés tökéletesen igaz volt: egyszerűen így érdemes játszani. Vagy nem is kell játszani.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Zimán János hegedűművész

Fájdalmas veszteség érte a Szegedi Szimfonikus Zenekart: február 11-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Zimán János, a zenekar második hegedű szólamának szólamvezetője – adta hírül az együttes. A művész hatvanhat évet élt.
Klasszikus ajánló

Szenvedélyes olasz melódiákkal tér vissza Budapestre Vittorio Grigolo

Olasz dalesttel készül operaházi bemutatkozására Vittorio Grigolo. A világhírű olasz tenor partnere a Sztárestek zongorával című sorozat február 16-i estjén Cristiano Manzoni zongoraművész lesz.
Klasszikus ajánló

Lunchtime koncertek indulnak az ELTE Bölcsészettudományi Karán

Az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetének művészeti instruktor mesterképzési szakos hallgatói 2025 februárjától egyedülálló koncertsorozatot indítanak: zeneművészeti egyetemek hallgatói kapnak fellépési lehetőséget a Trefort-kertben.
Klasszikus ajánló

Az élő zenei hagyomány megünneplésével jubilál a Cziffra Fesztivál

Fazil Say estjével, hazai sztárokkal, tudományos előadással és határátlépő zenei programokkal várja a közönséget a 10. Cziffra Fesztivál, amelyet idén február 13. és 23. között rendeznek meg.