Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

(Máté 6:26)

Az ötvenes évek elején Olivier Messiaen a világhír küszöbén állt: a grandiózus Turangalîla-szimfóniát Leonard Bernstein mutatta be 1949-ben, és a párizsi zenei életben is kulcsszerepet töltött be zeneszerzőként, orgonistaként és tanárként. Élete mégis válságban volt: miközben felesége egyre rosszabb mentális állapotba került, ő beleszeretett egy tanítványába, és ez megrémítette a mélyen katolikus komponistát. Válságban volt zeneszerzőként is. Úgy érezte, hogy a számos zenei impulzus között elvesztette elsődleges célját: hogy a zene Istent dicsőítse.

Olivier Messiaen (Fotó/Forrás: Erich Auerbach / Getty Images Hungary)

Megfogadta Jézus szavait: a madarakra tekintett

Miután beleásta magát a legújabb zenei nyelvekbe – többek között a szerializmusba –, figyelme a madarak felé fordult. A zeneszerző életében, akinek nevéről ma rögtön az ornitológiára asszociálunk, a húszas évektől jelen volt már a madárdal. Gyakran járt vidéken, és ott hallgatta az éneküket. A Quatuor pour la fin du temps (Kvartett az idők végezetére) című kamaramű harmadik tételében egy klarinétszóló hívja a madarakat.

Az ötvenes évektől még egyénibb, pontosabb és direktebb módon szerepel a madárének. Ilyen mű a Réveil des oiseaux (A madarak ébredése), az 1956-58 között írt zongoradarab-sorozat, a Catalogue d'Oiseaux (Madárkatalógus), illetve a Chronochromie című zenekari mű 18 hangszerre, 18 egyszerre szóló "madárral".

Messiaen zenéjét megváltoztatták a madarak. Addig rendkívül pontos, szimmetrikus formákban alkotott, melyeket a távol-keleti és görög esztétika, illetve a vallásos misztérium ihletett. A madarak zenéjének lejegyzése viszont kihívás elé állította, hiszen más módon kellett alkalmaznia a ritmust és a harmóniát. Jó példája ennek az 1935-ben komponált La Nativité du Seigneur orgonaszvit Les Anges c. tétele, melynek minden ütemében van egy extra tizenhatod hangjegy.

Ami a zeneszerző számára bonyolult és alapos alkotó- és kutatómunka eredménye, az a madaraknak könnyed és természetes. „Néhány ritmikai jellegzetességtől eltekintve a motívumok és a ritmusok tárháza kimeríthetetlen [a madaraknál]. A frázisok hosszúsága és száma mindig kiszámíthatatlan, meglepő, mégis olyan harmónia jellemzi őket, melyről nehéz elhinni, hogy improvizáció.”

Az alábbi két videóban Messiaen – rendkívül szórakoztató illusztrációkkal – beszél a madarakról. Az elsőben a csalogány és a haris kerül szóba, a másodikban pedig egy rigófélét hallgat meg a természetben.