A koncert előtti beavató előadáson ugyanis a felnőttek és a kisebb testvérek nem lehettek jelen, az újságíró is csak az erkélyen rejtőzködhetett. A földszinti széksorok nagy részét kiemelték, helyüket egy táncparkett és színes párnák, babzsákfotelek foglalták el. Az elsődleges célközönség, a 14 és 18 év közötti fiatalok számára a koncert ugyan ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Így nem marad el a beengedés és a jegykezelés ünnepélyessége, mielőtt lehuppannának a kényelmes ülőhelyekre.

A programsorozat házigazdája, Bősze Ádám tudja, milyen fontosak az első pillanatok. Mielőtt beszélgetést kezdett volna a fiatalokkal, a Pannon Filharmonikusok és egy versenytáncos-pár közreműködésével egy tangó-koreográfiát mutatott nekik.

Miután a közönség így bevonódott, szívesen és aktívan vett részt a diskurzusban. Bősze Ádám tanóraszerű előadás helyett kérdésekkel késztette gondolkodásra a fiatalságot, akiket láthatóan inspirált ez a párbeszédes forma. Miért jó a tánc? Milyen érzés táncolni? Hogyan hat a táncosok kapcsolatára? Milyen az a tánc, amit a gyerekeiknek nem engednének meg? Milyen táncokat látnak szívesen egy mai buliban? Milyen a divat, és mi történik vele az idők során? Élvezettel hallgattam a közönség nyitottságra valló válaszait. A házigazda varázsa a derűs, ízléses lazaság mellett abban rejlett, hogy komolyan vette a hallgatóságát.

A #NoBabel második alkalma Pécsett 2018-ban (Fotó/Forrás: FoTóth / PFZ)

A beszélgetés amellett, hogy bevonta a fiatal közönséget, érdekes információkkal is szolgált. Megtudtuk például, hogy a keringőt egy időben több helyen betiltották, hogy a tangó az egyetlen latin-amerikai eredetű tánc a standard táncok között, hogy a foxtrott neve a tánc gyorsaságára utal, és hogy a tangó alatt a zenekarban hallott ritmushangszer elődje eredetileg egy kivájt tökből készült.

A beavató előadás nem reflektált a koncert meghirdetett címére, miszerint a bálterem a Facebook elődje lenne (legfeljebb annyiban, hogy a szervezők erősen hangsúlyozták a Facebook-oldal lájkolásának fontosságát), de ez nem okozott hiányérzetet. A koncert megkezdése előtt szó esett a 14 és 18 év közöttiek számára induló videópályázatról. Az alkotásokban a pályázók azt mutathatják be, hogy hogyan kapcsolódnak ők a zenéhez és a tánchoz.

Érdeklődve figyeltek, kérdeztek a #NoBabel hallgatói (Fotó/Forrás: FoTóth / PFZ)

A beavatót követő koncerten már részt vehettek a felnőttek is. A Pannon Filharmonikusok tagjai színes ruhában, szinte hétköznapi öltözékben jelentek meg a színpadon; ez a kötetlenség is a zene természetes, életközeli voltát üzente a tizenéveseknek. A zenészek mosolyából a közönség jól láthatta, hogy az együtt zenélés menő – olyasmi, ami boldogságot ad. Volt is miért mosolyogniuk, hiszen a koncert műsorán csupa lendületes tánczene szerepelt, amik azért születtek, hogy hallgatójuk elvarázsolódjon, és önkéntelenül megmozduljon a lába… A koncert, mintegy nyitótáncként, ifj. Johann Strauss Tavaszi hangok-keringőjével kezdődött, de hallhattunk tangót, ragtime-ot és foxtrottot is, akár egy valódi múlt századi estélyen. A műsor jellegéből adódóan többnyire a fúvósok és az ütősök uralták a hangzást, és tették ezt olyan természetességgel, mintha az évad minden koncertjén ragtime-ot játszanának – és olyan lelkesedéssel, amit a valódi megszokás jó eséllyel letörölne az arcokról. A szólisták kivétel nélkül hozzájárultak a hangulathoz és a magas zenei minőséghez egyaránt. Sodró lendületű, felszabadult, táncba csábító és minden pillanatban professzionális előadásnak lehettünk tanúi.

A Pannon Filharmonikusok tagjai a #NoBabelen (Fotó/Forrás: FoTóth / PFZ)

Bár nem a felnőttek voltak az elsődleges célközönség, ők sem szenvedtek hátrányt semmiben. A koncert után Bősze Ádám nekik is tartott egy előadást, amire már sokkal inkább illett az „előadás” címke. A magyarázatok és forrásidézetek megfogalmazása és tartalma is zeneszerető felnőttekre volt szabva, de a figyelmes zeneértő is számos újdonságot hallhatott, nem beszélve a szórakoztató anekdotákról, amik időről időre oldották a tények szikárságát. Bősze Ádám végigkísérte hallgatóságát a táncok és a tánczenék történetén. Beszélt arról, hogy hogyan hatott az elképesztő méreteket öltő keringődivat az 1800-as évek nagyvárosaira, vagy éppen az idősebb Johann Strauss fiainak pályaválasztására. De szó esett arról is, hogy hogyan reagált a kottakiadás ipara az igényre, hogy otthon, mindössze egy zongorával felszerelve táncmulatságot lehessen varázsolni. Más módon, mint a tizenévesek, de a felnőttek is részesültek az élményből, hogy gondolkozásra késztetik őket.