Október 27-én, az elődöntők második napján tekintettünk be a Bartók Világverseny kulisszái mögé.
A kisebb termekben izgatottan készülődő versenyzők, a Solti Teremben hangpróbát tartó együttesek, lelkes jövés-menés, különféle helyeken fellelhető információs anyagok és lelkes segítők
– ezek a képek fogadtak minket, amikor délelőtt beléptünk a Zeneakadémiára, hogy meglássuk, hogyan zajlanak az élő fordulók előkészületei. Az előző nap folyamán hat vonósnégyes már megmérkőzött, a szerdai napra még öten maradtak. A versenyzőknek a délelőtt folyamán lehetőségük nyílt próbálni, illetve húszperces váltásokban az elődöntő helyszínével is megismerkedhettek. A programon egy Haydn- és egy Bartók-vonósnégyes szerepelt, a középdöntőben romantikus darabok és két kortárs mű közül lehetett választani, a döntőben pedig majd Schubert és ismét Bartók várja a versenyzőket.
A versenyről
A Zeneakadémia 2016-ban hozta létre a Bartók Világversenyt, azzal a céllal, hogy Bartók művészetének jellemző szegmenseire, a hegedűre, a zongorára, a kamarazenére és a zeneszerzésre irányítsa a figyelmet. Először 2017-ben rendezték meg, a hegedűművészek számára, majd két évvel később a zongora kategóriájára került sor. A köztes években a zeneszerzők mérkőzhettek meg, és írhattak darabot a következő év versenyzői számára. A tavaly született két díjnyertes alkotás, Brandenburg Ádám Distances és Okamoto Sinszuke Kalligráfia Levegőre és Földre című műve idén szerepelt is a középdöntő kötelező programjában.
Sonoro Quartet (Fotó/Forrás: Erdős Dénes / Zeneakadémia)
Elsősorban a versenyprogram sokszínűsége fogta meg őket, hogy klasszikus, romantikus és modern darabokat is játszhatnak, mivel a fő céljuk most a tapasztalatgyűjtés lenne.
A belga Sonoro Quartetből még csak az egyetlen hölgy, Mona Verhas tartózkodott a gyakorlótermükben, mikor felkerestük őket.
A fiatal művész nagy lelkesedéssel beszélt Bartók 1. vonósnégyeséről, mint mondta, nem ismerte ezt a művet, a versenyre tanulta meg, de magával ragadta annak komplexitása.
Hasonlóképpen nagyon kedveli Brandenburg Ádám darabját is, szívesen játszik kortárs műveket. Utána a hangpróbára várakozó amerikai csapat, a Unison Quartet két tagjával sikerült beszélni (aki követte az eddigi fordulókat, biztosan emlékszik rájuk, égőpiros ruhájukban vizuálisan is nagyon egyedi élményt nyújtottak). A két hegedűművész, Mary Grace Johnson és Katherine Kyu Hyeon Lim arról számolt be, hogy
a versenyről a közösségi médiából szereztek tudomást, és elsősorban az keltette fel a figyelmüket, hogy a program nagyon illett a saját repertoárjukhoz is.
Nem maradt azonban sok idejük beszélgetni, mert hamarosan a Solti Terem színpadára kellett lépniük. Elsősorban ők is a Haydn-művel foglalkoztak, és – a kamarazenében nem feltétlenül magától értetődő módon – igen demokratikusan zajlott a munkafolyamat, minden tag véleményezte a közös produkciót, és javaslatokat tett, hogyan csiszolhatnának rajta.
Unison Quartet (Fotó/Forrás: Erdős Dénes / Zeneakadémia)
három helyett öt együttes jutott be a szombat esti döntőbe: a Chaos String Quartet, a Quartet Integra, a Sonoro Quartet, a Unison Quartet és nagy örömünkre a magyar csapat, a Korossy Quartet is.
Mindannyiukért izgulhatunk a szombat esti döntőn – a helyszínen vagy a képernyő előtt ülve.
A döntő és a gálakoncert élőben követhető a verseny honlapján.
Fejléckép: Korossy Quartet (fotó: Mudra László / Zeneakadémia)
hírlevél
