Bedřich Smetana

A cseh zeneszerző ereiben, ha mondhatjuk így, vér mellett sör is csörgedezett. Az apja ugyanis sörfőzőmester volt egy nemesi szervezet foglalkoztatásában, Smetana így gyerekként is sok időt töltött a sörfőzdében. (Persze a Sörgyári capriccio után már korántsem meglepő, ha egy cseh életének jelentős részét ilyen helyen tölti.) A zenekedvelők legnagyobb előnyére Smetana végül a zeneszerzői pályát választotta, de nem felejtette el azt a sörszagú közeget, ahonnan jött. Az eladott menyasszony című opera egyik kórusszáma a második felvonásból így kezdődik: „To pivečko, to věru je nebeský dar”, ami annyit tesz:

Ez a sör minden bizonnyal az ég ajándéka.

Nem tudunk vitatkozni.

Richard Strauss

Szeretnék egy korsó sört olyan pontosan ábrázolni zeneileg, hogy a hallgató meg tudja mondani, hogy az Pilsner vagy Kulmbacher.

Igen, ezt a Zarathustra és A rózsalovag zeneszerzője mondta egy ízben, ami nemcsak azt jelzi, hogy nagy ambíciókkal rendelkezett, hanem azt is, hogy nem vetette meg a sört. Itthon ugyan kevésbé elérhető, a Hacker-Pschorr márka, de ha Németországban van, igyon egy korsóval a második Richard tiszteletére. A zeneszerző ugyanis a márka alapítóinak leszármazottja volt.

Johannes Brahms

Mielőtt még nagyszakállas, bibliás ember lett volna, Brahms kétes hírű helyeken zongorázott – „für twee Dahler un duhn” – azaz két tallérért és annyi piáért, amit meg tudott inni. (Igaz, ez csak a családi hagyomány folytatása volt a részéről, az apja ugyanis szintén bárokban és tánctermekben zenélt.) Az ivással kapcsolatban Brahms később sem helyezkedett más álláspontra, állítólag nem ivott keveset komponálás közben. Sőt, szívesen tett nagy túrákat a közeli Pörtschach nevű halászfaluban, de állítólag ilyenkor a söröcskével működött.

Amikor találkozott nagy pályatársával, Csajkovszkijjal, csak a nedű tartotta össze rövid barátságukat. Ötvenöt éves volt, amikor találkoztak, de nem szerették egymás zenéjét. Két évvel később, amikor Brahms egyenesen azért utazott Hamburgba, hogy jelen legyen Csajkovszkij Ötödik szimfóniájának bemutatóján, a koncert után együtt vacsorázott a két komponista. Brahms bevallotta, hogy nem érdekelte különösebben a szimfónia, Csajkovszkij pedig azt, hogy nem tetszik neki Brahms zenéje. Ebben meg is egyeztek, ledobtak még néhány sört, és soha többé nem találkoztak.

Anton Bruckner és Richard Wagner

Anton Bruckner csak tizenegy évvel volt fiatalabb Wagnernél, de a legelvetemültebb rajongója volt. 1873 szeptemberében – végre valahára – megmutathatta a II. és a III. szimfóniáját neki, azzal a tervvel, hogy amelyik jobban tetszik a nagy mesternek, azt neki dedikálja. Nem hiszem, hogy Wagner könnyekre fakadt volna ezen az ajánlaton, a két zeneszerző mindenesetre megtalálta az italosszekrényt azon az este. Amikor reggel felkelt, Bruckner rájött, hogy nem emlékszik, melyik szimfóniát választotta Wagner. Végül a III. szimfóniára került az ajánlást, melyet azóta is Wagner-szimfóniaként emlegetnek.

Wagnernek egyébként a sörökkel kapcsolatban is volt egy furcsa félelme: kórosan rettegett a sörösüvegektől, ugyanis gyerekkorától kezdve az alakváltó szellemeket juttatták eszébe. (Hogy miért? Várjuk az olvasói megfejtéseket!)

(via WQXR.org)