A hangszer alapja sávolyszövetből áll, amit a hagyományos forma elérésének érdekében Duerinck lennel rétegzett. Öntőformába téve a szövetdarabokat, gyanta segítségével érte el, hogy a cselló szilárd vázat kapjon.
A hangszerkészítőt a tervezéskor egy textildesigner, Esther van Schuylenbergh is segítette, a páros célja pedig az volt, hogy a hangszer rendelkezzen a klasszikus cselló akusztikai tulajdonságaival. A hangszert elsőként Benjamin Glorieux gordonkaművész-zeneszerző szólaltatta meg: segített a finomhangolásban, majd a Kortrijki Fesztiválon be is mutatta azt.
A Texture Múzeumban később más zenészek is kipróbálhatják majd a csellót.
Duerinck korábban többek között alternatív fafajtákkal is kísérletezett, így nem áll tőle távol a környezetbarát módszerek alkalmazása.
Így szól a lenből készült cselló:
(via The Strad)
hírlevél
