Így teremtette meg Auer Lipót az orosz hegedűiskolát

Mischa Elman, Konstanty Gorski, Jascha Heifetz, Nathan Milstein, Toscha Seidel, Efrem Zimbalist, Georges Boulanger, Benno Rabinov, Kathleen Parlow, Mischa Weisbord, Julia Klumpke, Oscar Shumsky, Alexander Petschnikof, May Harrison és Myron Polyakin csak néhány azok közül a tanítványok közül, akiket a Veszprémből a cári udvarig, majd New Yorking eljutott Auer Lipót Szentpétervárott hegedülni tanított. A cári idők óta sok víz lefolyt már a Volgán, és új generációk jöttek, akik azonban nem felejtették el Auer örökségét, és azt a szellemiséget, amely több tucat elsőrangú hegedűst adott a világnak, köztük olyan neveket, mint David Ojsztrah, Leonid Kogan, Gidon Kremer és Maxim Vengerov.

De miért ilyen különleges az orosz hegedűiskola?

A terminus mindenekelőtt a hegedűjáték technikájának különleges megközelítését jelenti, amely elsősorban esztétikai alapokra helyezi a játékmódot. Ennélfogva a tanítás nem didaktikus, hanem arra ösztönzi a tanulót, hogy saját maga fedezze fel a zenét, és fejlessze ki a helyes technikát. Egy ilyen hegedűórán a zene karaktere, stílusa, a keresendő hang a beszélgetés fő témája, hogy a tanítvány minél egyedibb megközelítést fedezzen fel a művel kapcsolatban.

„Amikor először elolvastam Auer Violin Playing As I Teach It (A hegedűjáték, ahogy én tanítom) című könyvét, nem félek kimondani, úgy éreztem, hogy nincs benne semmi. Hajlamosak vagyunk ugyanis titkokra vadászni, noha tudjuk, hogy nem léteznek. Egyedül az van, amire az ember küzdelmes gyakorlás útján rájön. (...) Olyasmi nincs leírva, amit azonnal a kottaállványra lehet tenni, begyakorolni, és utána nagyszerű hegedűs válik belőlünk. Amikor másodszorra elolvastam, természetesen azonnal világos lett számomra, hogy nemhogy semmi, hanem épp ellenkezőleg, egyszerűen minden benne van. Pontosabban az, hogy nincsenek metódusok, titkos receptek, hanem mindenkinek más és más az útja” – mesélte Kováts Péter egy korábbi interjúnkban.

Honnan jött Auer Lipót?

1845-ben született Veszprémben, az apja szobafestő volt, aki szabadidejében hegedűn játszott. A zsidó polgári családokban ez időben mondhatni háztartásbeli kellék volt a hangszer, így nem csoda, hogy hamar a kisgyerek kezébe akadt egy. Olyan tehetségesnek bizonyult a húrokon való zenélésben, hogy nyolc évesen már Budapesten folytatta a tanulást, egy évvel később pedig Mendelssohn hegedűversenyével debütált. Több gazdag patrónus figyelmét is felkeltette a fiatal fiú, aki hamarosan Bécsbe került Jakob Dont tanítványaként.

A fiatal Auer

Még csak tizenhárom éves volt, amikor diplomát szerzett, ugyanebben az évben felkereste a híres virtuózt, Henri Vieuxtemps-t Grazban, akire Paganini annak idején azt mondta, hogy egyszer nagy hegedűs lesz belőle. Auer látogatása azonban tragikusan sikerült, a magyar hegedűművész így írta le az esetet: „Szörnyen ideges voltam, de hiába remegett az egész testem, belekezdtem Vieuxtemps fantasie-caprice című művébe. Nem tudom, hogy játszottam, de igyekeztem az egész szívemet beleönteni. Vieuxtemps felesége, aki zongorán kísért, hirtelen felugrott a hangszertől, és a szobában a bútorok között kezdett keresgélni valamit. Meglepett a viselkedése, de nem csak engem, hanem Vieuxtemps-t is. Végül az asszony így szólt: »Úgy tűnik, egy macska van a szobában, az nyávoghat így.« Rögtön megértettem, hogy valószínűleg a glissandóimra célzott. Azóta utálom a glissandót.”

Auer eljutott Párizsba is, ahol találkozott Berliozzal, de az igazi fordulópont akkor jött el az életében, amikor Joachim Józsefet is felkereste, aki annak idején Hannoverben volt koncertmester. 1861-től két évet töltött a mesterrel, akitől rengeteget tanult: „Joachim hatalmas inspirációt jelentett, és az igazán mély művészet olyan horizontjai felé nyitotta meg a szemem, amelyekről addig nem tudtam. Vele nem egyszerűen a kezemmel dolgoztam, hanem a fejemmel is, partitúrákat, kottákat tanulmányoztam, hogy a nagy művek legmélyére jussak el...” – írta később.

Ebben az időszakban Auer megismerkedett az akkor még ismeretlen Brahmsszal, a világhírű Anton Rubinsteinnel, és egyre többet koncertezett. Rubinstein beajánlotta őt a Szenpétervári Cári Konzervatóriumba, ahol három éves szerződést írtak alá. Auer, aki ekkor még mindig csak huszonhárom éves volt, professzor lett a cári zeneakadémián. Az egyik kollégája így emlékszik vissza a bemutatkozására: „A [tanévet megnyitó] vacsora után kérték, hogy játsszon, és ő eleget tett a kívánságnak. Meg kell mondanom, hogy nagyon jól játszott. A taps után megköszönte mindenkinek, és azt mondta: Az a megtiszteltetés ért, hogy itt taníthatok a szentpétervári konzervatóriumban. Nincs nagy tapasztalatom, de fiatal vagyok, energiával teli, és ígérem, hogy beteljesítem a hozzám fűzött reményeket, és jó tanára leszek a fiataloknak.”

Pedig nem volt azonnal sikere. Amikor először játszotta Mendelssohn e-moll hegedűversenyét a városban, Borogyin azt írta a koncertről, hogy egyszerűen rossz volt. A következő alkalommal pedig Beethoven versenyművének első tételét szólaltatta meg, az Ötök másik tagjának Kjui nem kis bosszúságára: „Hála az égnek, hogy Auer nem játszotta végig az egészet. Ami azt illeti, hozzá sem kellett volna kezdenie.”

A sorozat második részében Auer Lipót későbbi amerikai, zsidó és orosz tanítványainak felvételeiből is válogatunk.

Kapcsolódó

Auert elüldözte az októberi forradalom, de tárt karokkal fogadta Amerika

A cári Oroszországban Auer második otthonára talált, megházasodott, és kifejlesztette tanítói módszerét. 1917-ben azonban minden megváltozott, és a magyar hegedűművész hajóra szállt. A Carnegie Hallban akkor mutatkozott be, amikor a tanítványai már meghódították az Újvilágot.

Kapcsolódó

Világsztárok lelkesednek Auer szülővárosáért

Az Auer Fesztivál két éve robbanásszerű változást hozott Veszprém zenei életében, az idei, harmadik fesztivál pedig ismét a legnagyobb művészeket hozza a megyeszékhelyre. A rendezvény művészeti vezetőjével, Kováts Péterrel erről a gyümölcsöző folyamatról beszélgettünk.