Klasszikus

Ilyen volt: Barokk kalandok Tihanyban

2019.08.28. 16:35
Ajánlom
Kis Klassz a pARTon-sorozatomat két tihanyi hangversenyről szóló beszámolóval zárom – mint legutóbb, most is rádiófelvételek alapján írok. Mindkét koncert programján barokk kompozíciók szerepeltek, és Johann Sebastian Bach művei mindkettőben hangsúlyos szerepet kaptak – ám mégis két nagyon különböző karakterű hangversenyről van szó.
67446085_2264081663628240_6988622904032231424_o-162204.jpg

Gavodi Zoltán (Fotó/Forrás: Podhorányi Zsolt)

Július 22-én Anneke Boeke (sokan nem tudják kiejteni az ő nevét: 'aneke buke') holland furulyaművésznő és a Budapesti Fesztiválzenekar régi hangszereken is játszó tagjaiból összeállított kamaraegyüttese, az Ensemble Cantilene lépett fel a bencés apátság templomában, furulya – két hegedű – gamba – orgona – teorba hangszerösszeállításban, Gavodi Zoltán (kontratenor) vokális közreműködésével. A hangverseny első négy száma nagyobbrészt korabarokk olasz szerzők műve volt, illetve a negyedik kettős kakukktojás volt, hiszen a második részhez átvezető hangszeres táncok már a német Michael Praetorius kompozíciói voltak, viszont stílusuk szerint későreneszánsz tánczenének tekinthetők. A második részben azután – egy Schütz-szólómotetta után – már Bach művei vették át a szót.

A nyitószámban, Tarquinio Merula cremonai mester trió-ciacconájában az együttes hangszeres gerince, a furulya-hegedű-continuo hangszercsoport szólalt meg, figyelemreméltóan puha, simulékony hangon, ám könnyedén, briliánsan előadott fürge díszítőhangokkal. Ezután az énekszólista mutatkozott be két világi Monteverdi-szólóval. Közülük az első, az Ecco di dolci raggi című alkalmat adott Gavodinak ugyanúgy, mint Anneke Boekének és Lesták-Bedő Eszternek arra, hogy a dolce hangvételt, az éneklés és dallamformálás igazi édességét megmutassák nekünk.

A modern és barokk hegedűn egyaránt otthonosan mozgó, kitűnő művésznő minden darabnak, amelyben játszott, sajátos színt adott hajlékony, szívhez szóló, ugyanakkor igen elegáns játékával.

Ebben persze Boekéhez hasonlított: mindjárt a következő műsorszámban, a Praetorius Terpsichore című elragadó táncgyűjteményéből kiválogatott darabokban szembeötlő volt az eltérő jellegű hangszerek játékmódjának alapvető rokonsága. 

67564083_2264081236961616_9099231139649814528_o-162708.jpg

Anneke Boeke (Fotó/Forrás: Podhorányi Zsolt)

Schütz motettájában Gavodi Zoltán megmutathatta hangjának mit sem halványuló szépségét, csengő fényességét, díszítőhangjainak könnyed eleganciáját. Ugyanakkor, bár szövegmondása is jól érthető volt, deklamációja mégis nélkülözte azt az átütőerőt, amellyel Schütz zenéjének csodálatos szenvedélyességét hangzó élménnyé varázsolhatta volna. Bach obligát furulyás altáriája a 182-es kantátából (Leget euch dem Heiland unter) hasonló problémát vetett fel: az úgyszólván szerelmi duetté összefonódó ének- és furulyaszólam közül az előbbi inkább monotonnak hatott, míg

Anneke Boeke éneklő furulyázása maga volt az érzékenység, sőt érzékiség.

Ezután hátra volt még Bach egyik orgonára írt triószonátájának furulya-hegedűs átirata, valamint – zárószámként – Bach h-moll miséjének földöntúli szépségű, obligát gambás Agnus Dei tétele, amelynek időtlensége végre igazán Gavodi számára szabott lehetőséget jelentett, és valóban emlékezetesen szépen zárta le a hangversenyt.

Négy nappal később, 26-án azután egészen más megközelítésben hallottunk barokk és azon belül Bach-zenét. Ez a későbarokk nem a későreneszánsz és a korabarokk felé volt nyitott, hanem a kortárs zene, az improvizáció, sőt a népzene irányában. A Rohmann Ditta–Fassang László csellista–orgonista művészházaspár, ez a két külön-külön is nagyszerű zenész, a három meghirdetett műsorszám és a két ráadás csaknem mindegyikében hozzáadott a barokk darabhoz valami egyéni, eredeti ötletet, valami elgondolkodtatót. Bach C-dúr csellószvitjét Rohmann Ditta „hagyományos” módon játszotta végig (a barokk kétrészes táncforma ismétléseit sajnos csak ötletszerűen tiszteletben tartva) – „hagyományosan”, de élményszerű agogikai szabadsággal, „lélegzéssel”, remek harmóniaérzékkel, szépen kidolgozott részletekkel. A Bach-tételek között viszont Fassang jutott szóhoz, orgona-improvizációkkal kitöltve őket. Ezek nem kapcsolódtak közvetlenül a megelőző vagy a következő tételhez: fantázia- vagy prelúdiumszerű, nem is túlságosan bő lére eresztett improvizációk voltak, sok merész harmóniai, ritmikai gondolattal.

Fassang tehát a saját nyelvén hozott létre kontrasztot a sokkal formálisabb barokk tánctételekkel, elgondolkoztató összefüggésekkel ajándékozva meg a hallgatót.

67723860_2273001696069570_360037925783601152_o-162209.jpg

Rohmann Ditta és Fassang László (Fotó/Forrás: Podhorányi Zsolt)

Ezt egy „csavaroktól” mentes műsorszám, Bach egyik legismertebb Vivaldi-adaptációja, az a-moll kéthegedűs versenymű orgonaátirata követte. A felvétel sajnos nem ad maradéktalanul képet az előadásról, mivel a hangszer egyes részei, főleg az Oberwerk magas hangjai igen rosszul hallhatók; annyi azonban biztosan kivehető, hogy Fassang biztos technikával és pontosan játszik, remekül frazeál.

Az utolsó meghirdetett szám egy Vivaldi-csellóverseny átirata volt, amelyben a zenekar szerepét az orgona vette át. Jóllehet a cselló, hangfekvésénél fogva, veszélyeztetett helyzetben van egy teljes fegyverzetben megjelenő orgonával szemben, Fassang átirata igen leleményes és érzékeny „hangszerelési” megoldásokkal tartotta kordában ezt a veszélyt, és az átirat teljes értékű zenei élménynek bizonyult. Az első ráadás egy pillanatra mégiscsak felidézte a korabarokk és Monteverdi világát, s a két hangszerhez itt még egy énekhang – alighanem Fassang falzett-éneklése – is csatlakozott a képhez, majd a (rögtönzött?) zenei anyag elkanyarodott kortárs irányba. A második ráadás ezzel szemben balkáni tánczene-parafrázis volt, vérpezsdítő ritmusokkal, olyan élettelien, mintha mindkettőjüknek ez lett volna az igazi anyanyelve.

Egy rendkívül változatos és izgalmas koncertet zártak le ezzel a különleges színnel.

(A fejlécképen Rohmann Ditta, fotó: Podhorányi Zsolt)

Ismerje meg Rohmann Dittát az új lemeze alapján!

Kapcsolódó

Ismerje meg Rohmann Dittát az új lemeze alapján!

Rohmann Ditta Hungarotonnál megjelenő legújabb, ötödik albuma mintegy száz év magyar csellóirodalmából ad ízelítőt. A Solo Cello Portrait című album november 9-én jelenik meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Színház

Kállai Ferenc, az egyik legsokoldalúbb magyar színész

Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze. 
Vizuál

Elárverezik Katharine Hepburn Howard Hughesnak írott szerelmesleveleit

Hughes és Hepburn romantikus kapcsolata másfél évig tartott. Nem házasodtak össze, de szerelmi történetük nagy port kavart annak idején Hollywoodban, és a 2004-ben bemutatott Aviátor című filmben is megörökítették.
Jazz/World

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ismét lesz OrgonaPont koncertsorozat és Orgonák éjszakája

Augusztusban tizenkét városban rendezi meg a Filharmónia Magyarország az OrgonaPont koncertsorozatot, augusztus 8-án pedig második alkalommal tartják meg az Orgonák éjszakáját.
Klasszikus galéria

Koncertek erdőben és tavon

A hétvégén több szabadtéri koncertet is adtak. Gyönyörű képeket mutatunk az eseményekről készült galériánkban.
Klasszikus rácz ödön

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.