Ma - kevés kivétellel - minden muzsikus specialista, nagyon ritka, hogy valaki több hangszeren jól játsszon, ha mégis, azok elsősorban egymáshoz közel álló hangszerek (pl. hegedű-brácsa, zongora-orgona, klarinét-szaxofon), és az sem gyakori, hogy egy előadó zenét is szerezzen, vagy zeneszerző mestere legyen egy hangszernek. Kétszáz éve viszont szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy zeneszerző ne tudja eljátszani a saját művét, vagy hogy egy hangszeres ne legyen képes legalább jól improvizálni.

Fazıl Say

Egy versenymű kadenciája arra való, hogy az előadó megmutassa improvizációs és hangszeres tudását. Mozart korától kezdődően egyre gyakrabban megkomponálták a szerzők a kadenciát is, de ez közel sem jelentette azt, hogy az előadónak azt is kellett játszania! Sőt, Beethoven maga is írt pl. Mozart d-moll zongoraversenyéhez (K. 466) saját kadenciát, de Brahms megtette ezt több klasszikus versenyműhöz , és ezt a hagyományt egészen a múlt század közepéig nagyon sok neves előadó is ápolta.

Balázs János (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

Hogy miként improvizálnak legjobb fiatal szólistáink, arról a május 6-án este a Várkert Bazárban győződhetünk meg, ahol Balázs János, Lajkó Félix, Ferenczi György és Balogh Kálmán improvizálnak Beethoven-művekre, május 8-án az MTA Dísztermében pedig a Beethoven Budán kadenciaversenyének győzteseit hallgathatjuk meg, a nyertes pályaművekkel.

Kedvcsinálónak pedig addig is érdemes meghallgatni az egyik legsokoldalúbb zongoraművész-zeneszerző, Fazıl Say saját kadenciáját Beethoven c-moll zongoraversenyéhez.