Klasszikus

"Intellektuális orvvadászengedély"

2009.04.17. 00:00
Ajánlom
"Kétségtelen, hogy a barbárokat nyílt és egyenes eszközökkel kell visszaszorítanunk, gyakran azonban célszerűbb mesterséges eszközökhöz folyamodnunk. A barbárok Kína határain túl rejtőzködnek, és számos ponton nem értenek egyet a Mennyei Dinasztia intézményeivel. Ezen kívül mindent önkényesen értelmeznek, s nehéz megvilágosítani őket az ész érveivel…"

Boldoczki Gábor (fotó: Emmer László)

A fenti szavak egy mandzsu nemes beszámolójából származnak, aki az 1850-es években tett európai utazásáról visszatérve gyanakvó éleslátással intette óvatosságra a császári udvart a nyugati világ lakóinak intellektuális korlátait illetően. Ami azt illeti, a világszemlélet empatikus tágasságának és az értékítélet megengedő nyitottságának kérdésében nagyrészt helyesen ítélte meg kortársait. Bármilyen szokatlan legyen ugyanis az európai civilizációs öntudat számára a barbár szerepköre, a Mennyei Birodalom szuverenitását mindennél előbbre tartó kínai utazó lényegében csak egyenlített a maga meghökkentően keresetlenül fogalmazott megjegyzésével. Igaz, a kínai porcelán a nyugati kereskedők számára már a 17. században figyelemre méltó üzleti lehetőségeket rejtett, és az ancien régime arisztokratái száz évvel később legalább olyan lelkesedéssel rajongtak a chinoiserie, mint a szépségflastromok iránt, a Távol-Kelet csábítása sokáig mégsem bizonyult erősebbnek a teáskészletek hangulatához illően egzotikus mintázatú tapéták átmeneti divatjánál.

Jóllehet a kínai han kultúra befolyása ekkor már több mint ezer éve igen erős volt egész Kelet-Ázsiában – mélyen átitatva a társadalmi elit szellemi életét Japánban, Koreában és Vietnamban egyaránt–, Európa kevéssé érdeklődött a pogány területek világnézete és a szakrális renddel összefüggő művészi megnyilvánulásai iránt. A nyugati értelmiség mindezt a saját szemszögéből, önnön civilizációs fennsőbbrendűségébe vetett hitének védőbástyái mögül szemlélte, ennek következtében pedig nem sokat tudott kezdeni a Távol-Kelet irodalmi, zenei vagy éppen színpadi alkotásaival. Orientális hangulati elemként beérte közvetlenebb tapasztalatokkal a török vagy a cigány zene jellegzetességei közül szemezgetve, amelyek viszonylag könnyen illeszkedtek a nyugati hangszeres többszólamúság rendszerébe, csörgő-zörgő "janicsárzenével" színezve a Szöktetés a szerájból korának bécsi ízlését, vagy kackiásan pontozott ritmusok és kacéran megbízhatatlan bővített szekundok vadságával bűvölve el a közönséget a szimfóniák, versenyművek és vonósnégyesek "cigányos-magyaros" zárótételeiben. Kelet-Ázsia hangszereinek különlegessége, hangsorainak idegensége azonban egyáltalán nem volt ilyen egyszerűen integrálható, a szabályozottan improvizatív zenei szerkezetek rendje pedig jószerével teljesen kaotikusnak tűnt az európai zenészek számára, akik még a legnagyobb jóindulattal is csak a nyugatihoz hasonló fejlődés igen kezdetleges fokaként tudták értelmezni a számukra ismeretlen kultúra hangzó formáit. Egy francia orientalista, Baltazard Solvyn a 19. század elején őszintén sajnálkozott afölött, hogy az oboához hasonlatos zurna nevű hangszerükön a "hinduk olyan rosszul játszanak, hogy csak visító, kellemetlen hangok jönnek ki belőle", Berlioz pedig kategorikusan kijelentette, hogy a kínaiak éneke leginkább kutyavonyításhoz és macskanyávogáshoz hasonlítható, nem beszélve kínzóeszköznek is beillő hangszereikről.

Az európai kulturális öntudat ítélete csak a 19. század közepétől vált valamelyest megértőbbé, amikor a terjeszkedő gyarmatbirodalmak és az Egyesült Államok politikai-kereskedelmi törekvései új ázsiai divathullámot indítottak el. A legfrissebb sikk ezúttal Japán lett. Metszeteikre és iparművészeti tárgyaikra lelkes gyűjtők vadásztak a Rue de Rivolin, a Goncourt fivérek pedig, akik 1866-ban megjelent Manette Salomonjukban hosszasan ecsetelték a japán művészet hősükre gyakorolt hatását, alig két évvel később már nem győztek panaszkodni, amiért "a hülyéktől a középosztálybeli nőkig" mindenki az új divatnak hódolt. Igaz, a hülyéknek aposztrofált rajongók csoportját gazdagították jelenlétükkel az impresszionista festők is, akiket elbűvölt a japán ábrázolásmód és kompozíciós technika merészsége.

A zenében azonban még csaknem harminc évre volt szükség ahhoz, hogy a vezérmotívumok és tématranszformációk segítségével irányított, bonyolult zenei formák egyeduralmát térbeli mintázatok ismétlődéseinek elvére emlékeztető szerkezetek és mozaikszerű illesztések kezdjék megingatni, hogy aztán hatalmuk egészen a minimalizmus repetitív alakzataiig terjedjen. Mivel a drámai logika hajtóereje elsősorban a couleur locale szerepét szánta a keleti művészetnek – Puccini operáiban persze kimondottan előkelő szerep volt ez is –, az újdonság szerkezeti elvként eleinte olyan szerzőket inspirált elsősorban, akiket a vonalvezetés, az együtthangzások és tónusok változatossága foglalkoztatott. Leghíresebb képviselőjük kétségkívül Debussy volt, aki annak dacára, hogy elkötelezetten csodálta Palestrina és Victoria miséit, amikor az 1889-es párizsi világkiállításon először hallott tradicionális jávai gamelánzenét, határozottan úgy döntött, hogy annak lenyűgöző kontrapunktikus bonyolultságához mérten a 16. századi vokálpolifónia mesterművei alig többek csenevész próbálkozásoknál.

Keleti és nyugati művészet egymásra hatása a 20. század kezdetétől visszavonhatatlanul kölcsönös folyamattá alakult az „intellektuális orvvadászat” eredményeképpen, ahogyan Clyde Kluckhohn nevezte találó szarkazmussal az elemző-rendszerező megismerés elvén alapuló európai civilizáció misszionárius érdeklődését. A barbárnak tekintett európai kulturális formák a Mennyei Birodalom hősies erőfeszítései ellenére Japán és Korea után Kínát is elérték, és megteremtették a maguk intézményrendszerét: iskoláit, zenekarait és koncertsorozatait. A kínai kortárs zene iránt elkötelezett Pekingi Szimfonikus Zenekar látogatása áprilisban ízelítőt ad abból, hogyan ötvözik a keleti szerzők a nyugati művészet elvárásait saját hagyományaikkal, amelyről – a legkevésbé sem meglepő módon – Európában alig tudunk valamit.

(2009. április 26. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Pekingi Szimfonikus Zenekar koncertje - Alexander Arutjunjan: Asz-dúr trombitaverseny, Guo Wenjing: Versenymű ütőhangszerekre, Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei, km.: Li Biao (ütőhangszerek), Boldoczki Gábor (trombita), vez.: Tan Lihua)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.
Klasszikus magazin

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.
Klasszikus magazin

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.