Klasszikus

Isabelle Faust: "Berg hegedűversenye csapatmunkát igényel"

2013.01.08. 08:50
Ajánlom
Az előző századforduló Bécsének hangulatát idézik meg a Nemzeti Fiharmonikusok január 8-i koncertüjkön, melyen Zemlinsky és Mahler művei mellett Alban Berg hegedűversenye is elhangzik majd. A szólóhangszert a kortárs hegedűjátékosok mezőnyének egyik legnagyobb csillaga, Isabelle Faust szólaltatja meg. A művészt telefonon értük utol, hogy megtudakoljuk, mit várhatnak, akik ellátogatnak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. INTERJÚ

- Öröm lesz Önt üdvözölnünk a Müpa színpadán, 2013 elején. Sokan már most nagy várakozásokkal tekintenek e különleges mű, a Berg-hegedűverseny elé. Én most azonban az Ön várakozásaira lennék kíváncsi: hogyan készül rá, mit jelent önnek ez a darab?

- Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy Budapestre hívtak előadni, mert nagyon kedves emlékeket őrzök legutóbbi ott jártamról. Másrészt, nagyon boldog vagyok, hogy Berget játszhatok! Egyike ugyanis azon kevés zeneszerzőnek, akiket igen közelinek érzek, akikkel - ha szabad így mondanom - szinte személyes kapcsolatom van. Nagyon korán, fiatalon megismerkedtem a művészetével, egy időben Brahms és Beethoven alkotásaival. Az ilyen ismerős darabokhoz pedig mindig jó, meghitt érzés visszakanyarodni!

- Ez az ismerősség nem teszi unalmassá a játékot? Marad tér új ötleteknek és az inspiráció számára?

- Abszolút igen! Általában is figyelek rá, hogy ezeket a műveket mindig új szemmel közelítsem meg. Ráadásul, mostanában elég sokat játszottam épp ezt a hegedűversenyt, mert 2012 elején felvételt készítettünk belőle, Claudio Abbado vezénylete mellett. A benyomásaim tehát még igencsak elevenek. De talán még ennél is fontosabb, hogy a felvételre készülve volt időm és lehetőségem teljesen újragondolni a Hegedűversenyt. Megszereztük az első, eredeti kiadású kotta facsimile változatát, és mit ne mondjak, igencsak megható élmény volt Berg eredeti jegyzeteit, kézírását olvasni! Régi felvételeket is előkerestünk, sokat hallgattam a darabot, Anton Webern vezényletével, ahol Louis Krasner volt a szólista. (Berg maga igen elismerően szólt Webern karmesteri képességeiről, egyszer úgy nyilatkozott, hogy ő "a legnagyobb élő dirigens, Mahler óta." - a szerk.) Alaposan tanulmányoztam, sokat hallgattam Berg Kamarakoncertjét is, mert bizonyos értelemben felfogható a Hegedűverseny előjátékaként vagy előtanulmányaként is. Nagyon jó, ha van lehetőség efféle kutatómunkára, a régi felvételek meghallgatására. Korábbi zeneszerzők esetében sajnos nem adatik meg ez a luxus!

- És milyen következtetéseket szűrt le mindebből? Hogyan kell Berget, és különösen a Hegedűversenyt hitelesen előadni?

- Az első, amire a mű hallgatása vagy épp a kotta olvasása közben felfigyel az ember, hogy mennyire logikus, mennyire precízen megszerkesztett alkotással találkozott. A dallamvezetés koherenciája, a zenei építőkockák - A-tól Z-ig - alkalmazása már-már a matematika világát idézik. Nagyon letisztult és sokszínű egyszerre, a dodekafónia keretei között mozogva. De talán még ennél is fontosabb, hogy Berg zenéje felettébb emocionális. Könnyebben megtalálja az utat a hallgatóság szívébe, mint Schönbergé vagy Weberné. Tehát a hegedűverseny nem csak logikus, letisztult és könnyen követhető, de egy szenvedélyes alkotás, amit öröm hallgatni.

- A hallgatóság tehát el lesz kényeztetve, de a szólistáról ez már nem mondható el...

- A szólóhegedűt itt kicsit másképp kell használni, mint a hegedűversenyek többségében. A hangszerem a zenekar szerves része. Mint mondtam, az egész darab világosan felépített, megszerkesztett mű. Ez szükségszerűen azzal jár, hogy a hegedű sem lóghat ki a nagy egészből. Integrálni kell a szólamomat a zenekar totalitásába.

- Akkor alighanem kemény próbák elé néznek a Nemzeti Filharmonikusokkal.

 Igen, én is azt hiszem. Ennél a műnél nagyon-nagyon fontos, hogy a zenekar minden tagja ismerje és értse a teljes művet. Ez azért fontos, mert az eredeti ötletek könnyen elmaszatolódhatnak, ha a kotta időnként extrém dinamikai váltásait nem pontosan adja vissza a zenekar. Az igazat megvallva, a dinamikák akkora szerephez jutnak a Hegedűversenyben, hogy időnként karmesterek kissé felülbírálják itt-ott Berg eredeti utasításait, hogy bizonyos témák jobban átjöjjenek. Ez a darab egy nagyon szép kihívás a szólistának, a zenekarnak és a karmesternek is. Mindig izgatottsággal tölt el, ha játszhatom!

- Tizenegy évesen kezdett játszani az első saját vonósnégyesében, és úgy tartják, hogy igen erős kamarazenei háttérrel rendelkezik. Ez hatással van a stílusára, előadásmódjára, ahogyan a Berg-hegedűversenyhez nyúl?

- Igen, mindig is szerettem és ma is nagyon szeretem a kisebb zenekarokat és vonósnégyeseket. Egy zenész számára ez fontos tapasztalat, mert ezekben lehet megtanulni az igazán intim zenei kommunikációt a többi előadóval, és ezt az élményt sokkal nehezebb egy teljes nagyzenekarban megélni. A kamarazenében sok fontos készséget lehet elsajátítani, aminek az ember jó hasznát veszi szimfonikus művek megszólaltatása során is. A kamarazenélés megtanít egy nagyobb egység részeként játszani, és felruház a termékeny csapatmunkához elengedhetetlen, helyes nézőponttal. Szerintem ezekre a készségekre hatványozottan szükség van Berg zenéjének megszólaltatásához. Nem is csak arról van szó ebben az esetben, mint általában, hogy a zenészek párbeszéde kölcsönözhet vibráló frissességet az előadásnak. A Hegedűverseny helyes előadásához egyszerűen elengedhetetlen ez a nyitott, érzékeny, egymásra végig odafigyelő megközelítés. Tényleg alig várom, hogy hozzáfogjunk a munkához!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Klasszikus

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.