A Bősze Ádám Zenei Antikváriumban bukkant föl Bartók Bélának egy eddig ismeretlen kompozíciója. Az alkalmi darabot 1907. október 1-jén írta, szerelme, Geyer Stefi hegedűművész egy levélben írott kérdésére. Geyer szeptember 29-én egy dallamot küldött a zeneszerzőnek azzal a kérdéssel, hogy „ezt hogyan harmonizálná meg?”, ami tulajdonképpen annyit tesz, hogyan öltöztetné fel további hangokkal az önmagában álló melódiát. Bartók sommásan annyit írt a kézirat elejére, „Így ni!”, majd következett a mű, amelynek a tempómegjelölése Adagio molto, azaz nagyon lassan. Az első sor alatt azonban ott a folytatás: con molto espressione, amoroso, tehát mély kifejezéssel, szerelmesen.
Kétségtelen, hogy a fiatal komponista nem csupán egy választ, hanem egy zenei szerelmes levelet küldött Geyer Stefinek.
Ezt bizonyítja az a négy, Bartók által külön megjelölt szakasz, amelyben az úgynevezett Geyer Stefi-motívum tűnik föl, ahogyan a művésznőnek dedikált korai hegedűversenyben, ez egy vezérdallam, mely szerelmi üzenetet is hordoz.
A páratlanul értékes dokumentum egy spanyolországi árverésen került elő, igaz, hibás megjelöléssel, egyszerű zenei albumlapként. Az antikvárius 2024-ben vásárolta meg, azóta nem tárta a szélesebb nyilvánosság elé. Vikárius László, a budapesti Bartók Archívum vezetője szerint nem fér kétség az aláírás nélküli kézirat hitelességéhez, mely – véleménye szerint – a magyar kultúrörökség pótolhatatlan része.
Fejléckép: Bartók Béla Geyer Stefinek írott kompozíciója (forrás: Bősze Ádám Zenei Antikvárium)

hírlevél












