Klasszikus

„Itt az ideje, hogy változtassunk Kodály megítélésén”

2017.02.25. 10:43
Ajánlom
Kodály halálának 50. évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok élén Madaras Gergely vezényli a zeneszerző műveit, valamint a híres tanár, Koessler János egy darabját, a Szimfonikus változatokat. A koncert apropóján Kodályról, Dohnányiról és évfordulókról beszélgettünk a fiatal karmesterrel.

– Nem gondolnám, hogy Kodály az a szerző, akivel egy fiatal muzsikus mostanában önszántából foglalkozik. Téged mikor fogott meg a művészete, emlékszel az első találkozásra?

– Mivel én népzenével kezdtem a zenei tanulmányaimat, előbb ismertem a nyelvet, amit ő is használt zeneszerzőként, mint Kodály nevét. Amikor aztán a gyerekkori szolfézsórákon először szembejött Kodály népzenét a klasszikus zenébe és zenepedagógiába olvasztó munkássága, inkább a zenei „akcentusára” figyeltem fel: a népzenei élményeimhez képest nagyon „műzeneinek” éreztem Kodály általam ismert darabjait. Aztán ahogy a kórusművein és a népdalfeldolgozásain túl megismertem a zenekari műveit is, rájöttem, hogy milyen zseniális és sokoldalú művészről van szó, és felmerült bennem a gyanú, hogy ez a „romantizáló népiesség” vagy „népieskedő komolyzene”-hangulat, amit vele kapcsolatban éreztem, inkább a műveinek az értelmezéséből és előadásaiból fakad, mintsem Kodály személyiségéből. Szerintem Kodály darabjaiban van egy olyan vagányság, eredetiség, modernség és vitalitás, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor a műveit előadjuk. Az ő munkásságához sajnos ma nem ezek a jelzők tapadnak, hanem egyfajta nehézkesség és poros-ragacsos magasztosság, amit a koravén és középszerű ének-zenetanárok, a fehér csipkeblúzos, magyarkodó asszonykórusok és a szocializmusból itt ragadt egyéb tradíciók és asszociációk táplálnak.

Konzis koromban volt egy nagyon fura álmom. Azt álmodtam, hogy Kodály odajött hozzám, és azt mondta: „Folytatnod kell, amit elkezdtem”. Amikor felébredtem, zavartan nevetgéltem az egészen, és elhessegettem az emléket. Kodályról nagyjából ugyanazokat gondoltam akkor, mint egy átlagos tizenéves: egy túlértékelt zenepedagógus a múltból. Ma már ezt máshogy látom, és ugyan azóta sem hiszek az ilyesmiben, mégis érdekes erre a fura álomra visszagondolnom. Itt az ideje, hogy változtassunk Kodály hazai és nemzetközi megítélésén, és megmutassuk, hogy egy igazi nagy zeneszerző volt!

Madaras Gergely

Madaras Gergely (Fotó/Forrás: Böröcz Balázs / Pilvax Studio)

– Jócskán kiveszed részedet az évforduló megünnepléséből, hiszen nem csak itthon vezényeled a komponista műveit. Hogyan fogadják külföldön a zenészek és a közönség?

– Mindig meglepi őket Kodály műveinek a lendülete, színessége és komplexitása. Amikor a BBC Filharmonikusokkal vagy a Houstoni Szimfonikusokkal játszottuk a Páva-variációkat, amikor Brazíliában bemutattam a Concertót, amikor francia és skót zenekarokhoz vittem a Galántai táncokat, vagy amikor a Magyar rondót vezényeltem Manchesterben, mindig meglepetten jött oda hozzám a zenekar és a közönség, hogy micsoda felfedezés volt számukra Kodály; mindig az volt a reakció, hogy ezeket a műveket sokkal gyakrabban kéne játszani, hallani.

– A nemzetközi zenei életben mennyire van jelen Kodály művészete?

– A kórusművei hangsúlyosan, a zenepedagógiai munkássága viszonylag erősen, a zenekari kompozíciói viszont (amik engem a leginkább foglalkoztatnak a fentiek közül) szinte semennyire, a Galántai táncokat leszámítva, amivel mindenki „kipipálja” Kodályt.

– Mi jut eszedbe a „Kodály országában” szókapcsolatról? Mit jelentett neked ebben felnőni?

– A legelterjedtebb és legnépszerűbb eszközben – amit manapság a Kodály-módszerrel összekapcsolnak –, a relatív szolmizálásban én nem láttam a hasznomat, mert abszolút hallásom van, és zavar, ha nem a C a „dó”. De mivel fantasztikus szolfézstanárom volt (György Istvánné Marica), aki felfedezte, hogy gyorsabban haladok a zeneelméleti tanulmányaimmal, mint a csoportom többi tagja, a zeneiskolai szolfézsórákon túl a saját otthonában is foglalkozott velem heti rendszerességgel. Ez a fajta elkötelezettség a zenei utánpótlás nevelése iránt, a zene közelsége, mindenki számára szinte ingyenes hozzáférhetősége (a minden kerületben és vidéki városban működő zeneiskolák és a legmagasabban képzett zenetanárok miatt), valamint az a lehetőség, ami minden Magyarországon felnövő gyereknek megadatik, hogy az iskolában a kezdetektől énekeljen, ez kivételes és a világon egyedülálló ajándék – ami nagyrészt Kodálynak köszönhető.

Madaras Gergely próba közben

Madaras Gergely próba közben (Fotó/Forrás: Böröcz Balázs / Pilvax Studio)

– Kodály mellett egy másik évfordulós szerzőt is a zászlódra tűztél: Dohnányi Ernő műveit is sorra mutatod be a különböző zenekarok élén. Ezek a darabok talán még Kodályéinál is ritkábban hallhatók, főleg külföldön. Mi lehet ennek az oka?

– Valószínűleg az a rágalom-hadjárat, amiről a legfrissebb kutatásokból mára már kiderült, hogy nem volt igaz: miszerint a kommunisták meghurcolták Dohnányit, és kikiáltották a nácikkal kollaboráns háborús bűnösnek. Ezután ugyan még húsz évig élt és alkotott emigránsként Amerikában a háború után, de ott se nagyon akartak közösködni vele: nem nagyon hittek a rágalmazásnak, de nem is tudták onnan messziről az ellenkezőjét bizonyítani. Persona non grata volt, akinek 1960-ban bekövetkezett haláláig nem is volt bemutatója jelentős amerikai koncerttermekben. Emiatt a művei nehezen hagyták el a fiókját, majd a kiadóját: ma is nagy erőfeszítés egy-egy művéhez a megfelelő szólamanyagot és partitúrát összekaparni. A 140 éves Dohnányi-évfordulóhoz kapcsolódóan elkezdtem leporolni a műveit, és kincsekre leltem.

– Melyek azok a művek mindkét szerző esetében, amelyeket könnyen be lehetne emelni a nemzetközi kánonba?

– Aranyat ér Dohnányi mindkét szimfóniája, a Szimfonikus perceket pedig Belfasttól Szombathelyig mindenki lelkesen fogadta. Pár héttel ezelőtt vettem fel Londonban a BBC Szimfonikusokkal a Ruralia Hungaricát, amit még soha nem játszottak – pedig ha van olyan zenekar, amelyik a huszadik század minden jelentős művét már átnyálazta, akkor ők azok. Úgy érzem, hogy nagy hatással volt rájuk, és elkezdtek érdeklődni a többi Dohnányi-mű iránt. Baráti Kristóffal januárban Szombathelyen, februárban a liège-i Királyi Filharmonikusokkal adjuk elő az 1. hegedűversenyt, ami nehéz mű, de szintén megállja a helyét a nemzetközi kánonban. Aztán a Varsói Filharmonikusokkal játsszuk a Változatok egy gyermekdalra című zongoraversenyt, ami talán a leggyakrabban előadott Dohnányi-mű nemzetközi viszonylatban. Kodálytól a Galántai táncok már a kánon része, de a Páva-variációk, a Marosszéki táncok és a két nagy oratorikus mű, a Budavári Te Deum és a Psalmus Hungaricus még nem foglalta el a méltó helyét a nemzetközi repertoárban.

– Fontosak az évfordulók szerinted? Nincs esetleg kötelező jellegük, mintha mindenképp muszáj lenne megemlékezni egy szerzőről az adott évben?

– Ha Mozartról vagy Brahmsról van szó, érdektelen az évforduló. Ezeknek a szerzőknek a műveit évfordulóktól függetlenül szívesen és rendszeresen játsszuk. Ha viszont olyan szerző évfordulóját ünnepeljük, akinek a művészetét érdemes fókuszba hozni, és akinek a műveire apropó nélkül nehéz a közönséget becsábítani, hirtelen jelentőséget nyer az ünneplés. Bízom abban, hogy egy-egy ilyen évforduló és az általa fokozottá váló figyelem gyökeres változást hozhat ezeknek a méltatlanul ritkán játszott szerzőknek a megítélésében, és ezáltal a magyar repertoár, határokon innen és túl is, új kincsekkel gazdagodik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!
Klasszikus

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Jazz/World

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.
Zenés színház

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Könyv

Volt rendőr és mosogatott is az 1984 írója

Szemben állt az imperializmussal és az osztálytársadalommal, ugyanakkor támadta a szervezett szocialista mozgalom legtöbb formáját. 1950. január 21-én hunyt el George Orwell angol író, kritikus, újságíró, az Állatfarm szerzője.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus concerto budapest

Rangos francia fesztiválra kapott meghívást a Concerto Budapest

Tizenhárom koncerten adja elő Beethoven műveit a Concerto Budapest kiemelt meghívott zenekarként januárban a Folle Journée komolyzenei fesztiválon Franciaországban.
Klasszikus ajánló

„Hallhatóvá” teszi a hallássérültek számára a zenét az Óbudai Danubia Zenekar

Nem mindennapi vállalkozással teszi emlékezetessé Beethoven születésének 250. évfordulóját az Óbudai Danubia Zenekar. Egy különleges koncertélmény segítségével a klasszikus zenei formáció most pont azoknak mutat utat a zenéhez, akik a zeneszerző szenvedésével leginkább azonosulni tudnak: a hallássérülteknek.
Klasszikus hír

Rangos hanglemezdíjat érdemelt Fischer Ádám Beethoven-ciklusa

A Dán Kamarazenekarral készültek a lemezek, amely Beethoven összes szimfóniáját tartalmazzák. Valóban kivételes interpretációról beszélünk.
Klasszikus interjú

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Klasszikus hír

Kórházakban, iskolákban, aluljárókban csendül fel Bach zenéje

Idén március 16-án kezdődik a Bach Mindenkinek Fesztivál, amelynek idején több mint száz településen élvezhetjük Bach muzsikáját.