Klasszikus

„Itt az ideje, hogy változtassunk Kodály megítélésén”

2017.02.25. 10:43
Ajánlom
Kodály halálának 50. évfordulóján a Nemzeti Filharmonikusok élén Madaras Gergely vezényli a zeneszerző műveit, valamint a híres tanár, Koessler János egy darabját, a Szimfonikus változatokat. A koncert apropóján Kodályról, Dohnányiról és évfordulókról beszélgettünk a fiatal karmesterrel.

– Nem gondolnám, hogy Kodály az a szerző, akivel egy fiatal muzsikus mostanában önszántából foglalkozik. Téged mikor fogott meg a művészete, emlékszel az első találkozásra?

– Mivel én népzenével kezdtem a zenei tanulmányaimat, előbb ismertem a nyelvet, amit ő is használt zeneszerzőként, mint Kodály nevét. Amikor aztán a gyerekkori szolfézsórákon először szembejött Kodály népzenét a klasszikus zenébe és zenepedagógiába olvasztó munkássága, inkább a zenei „akcentusára” figyeltem fel: a népzenei élményeimhez képest nagyon „műzeneinek” éreztem Kodály általam ismert darabjait. Aztán ahogy a kórusművein és a népdalfeldolgozásain túl megismertem a zenekari műveit is, rájöttem, hogy milyen zseniális és sokoldalú művészről van szó, és felmerült bennem a gyanú, hogy ez a „romantizáló népiesség” vagy „népieskedő komolyzene”-hangulat, amit vele kapcsolatban éreztem, inkább a műveinek az értelmezéséből és előadásaiból fakad, mintsem Kodály személyiségéből. Szerintem Kodály darabjaiban van egy olyan vagányság, eredetiség, modernség és vitalitás, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor a műveit előadjuk. Az ő munkásságához sajnos ma nem ezek a jelzők tapadnak, hanem egyfajta nehézkesség és poros-ragacsos magasztosság, amit a koravén és középszerű ének-zenetanárok, a fehér csipkeblúzos, magyarkodó asszonykórusok és a szocializmusból itt ragadt egyéb tradíciók és asszociációk táplálnak.

Konzis koromban volt egy nagyon fura álmom. Azt álmodtam, hogy Kodály odajött hozzám, és azt mondta: „Folytatnod kell, amit elkezdtem”. Amikor felébredtem, zavartan nevetgéltem az egészen, és elhessegettem az emléket. Kodályról nagyjából ugyanazokat gondoltam akkor, mint egy átlagos tizenéves: egy túlértékelt zenepedagógus a múltból. Ma már ezt máshogy látom, és ugyan azóta sem hiszek az ilyesmiben, mégis érdekes erre a fura álomra visszagondolnom. Itt az ideje, hogy változtassunk Kodály hazai és nemzetközi megítélésén, és megmutassuk, hogy egy igazi nagy zeneszerző volt!

Madaras Gergely

Madaras Gergely (Fotó/Forrás: Böröcz Balázs / Pilvax Studio)

– Jócskán kiveszed részedet az évforduló megünnepléséből, hiszen nem csak itthon vezényeled a komponista műveit. Hogyan fogadják külföldön a zenészek és a közönség?

– Mindig meglepi őket Kodály műveinek a lendülete, színessége és komplexitása. Amikor a BBC Filharmonikusokkal vagy a Houstoni Szimfonikusokkal játszottuk a Páva-variációkat, amikor Brazíliában bemutattam a Concertót, amikor francia és skót zenekarokhoz vittem a Galántai táncokat, vagy amikor a Magyar rondót vezényeltem Manchesterben, mindig meglepetten jött oda hozzám a zenekar és a közönség, hogy micsoda felfedezés volt számukra Kodály; mindig az volt a reakció, hogy ezeket a műveket sokkal gyakrabban kéne játszani, hallani.

– A nemzetközi zenei életben mennyire van jelen Kodály művészete?

– A kórusművei hangsúlyosan, a zenepedagógiai munkássága viszonylag erősen, a zenekari kompozíciói viszont (amik engem a leginkább foglalkoztatnak a fentiek közül) szinte semennyire, a Galántai táncokat leszámítva, amivel mindenki „kipipálja” Kodályt.

– Mi jut eszedbe a „Kodály országában” szókapcsolatról? Mit jelentett neked ebben felnőni?

– A legelterjedtebb és legnépszerűbb eszközben – amit manapság a Kodály-módszerrel összekapcsolnak –, a relatív szolmizálásban én nem láttam a hasznomat, mert abszolút hallásom van, és zavar, ha nem a C a „dó”. De mivel fantasztikus szolfézstanárom volt (György Istvánné Marica), aki felfedezte, hogy gyorsabban haladok a zeneelméleti tanulmányaimmal, mint a csoportom többi tagja, a zeneiskolai szolfézsórákon túl a saját otthonában is foglalkozott velem heti rendszerességgel. Ez a fajta elkötelezettség a zenei utánpótlás nevelése iránt, a zene közelsége, mindenki számára szinte ingyenes hozzáférhetősége (a minden kerületben és vidéki városban működő zeneiskolák és a legmagasabban képzett zenetanárok miatt), valamint az a lehetőség, ami minden Magyarországon felnövő gyereknek megadatik, hogy az iskolában a kezdetektől énekeljen, ez kivételes és a világon egyedülálló ajándék – ami nagyrészt Kodálynak köszönhető.

Madaras Gergely próba közben

Madaras Gergely próba közben (Fotó/Forrás: Böröcz Balázs / Pilvax Studio)

– Kodály mellett egy másik évfordulós szerzőt is a zászlódra tűztél: Dohnányi Ernő műveit is sorra mutatod be a különböző zenekarok élén. Ezek a darabok talán még Kodályéinál is ritkábban hallhatók, főleg külföldön. Mi lehet ennek az oka?

– Valószínűleg az a rágalom-hadjárat, amiről a legfrissebb kutatásokból mára már kiderült, hogy nem volt igaz: miszerint a kommunisták meghurcolták Dohnányit, és kikiáltották a nácikkal kollaboráns háborús bűnösnek. Ezután ugyan még húsz évig élt és alkotott emigránsként Amerikában a háború után, de ott se nagyon akartak közösködni vele: nem nagyon hittek a rágalmazásnak, de nem is tudták onnan messziről az ellenkezőjét bizonyítani. Persona non grata volt, akinek 1960-ban bekövetkezett haláláig nem is volt bemutatója jelentős amerikai koncerttermekben. Emiatt a művei nehezen hagyták el a fiókját, majd a kiadóját: ma is nagy erőfeszítés egy-egy művéhez a megfelelő szólamanyagot és partitúrát összekaparni. A 140 éves Dohnányi-évfordulóhoz kapcsolódóan elkezdtem leporolni a műveit, és kincsekre leltem.

– Melyek azok a művek mindkét szerző esetében, amelyeket könnyen be lehetne emelni a nemzetközi kánonba?

– Aranyat ér Dohnányi mindkét szimfóniája, a Szimfonikus perceket pedig Belfasttól Szombathelyig mindenki lelkesen fogadta. Pár héttel ezelőtt vettem fel Londonban a BBC Szimfonikusokkal a Ruralia Hungaricát, amit még soha nem játszottak – pedig ha van olyan zenekar, amelyik a huszadik század minden jelentős művét már átnyálazta, akkor ők azok. Úgy érzem, hogy nagy hatással volt rájuk, és elkezdtek érdeklődni a többi Dohnányi-mű iránt. Baráti Kristóffal januárban Szombathelyen, februárban a liège-i Királyi Filharmonikusokkal adjuk elő az 1. hegedűversenyt, ami nehéz mű, de szintén megállja a helyét a nemzetközi kánonban. Aztán a Varsói Filharmonikusokkal játsszuk a Változatok egy gyermekdalra című zongoraversenyt, ami talán a leggyakrabban előadott Dohnányi-mű nemzetközi viszonylatban. Kodálytól a Galántai táncok már a kánon része, de a Páva-variációk, a Marosszéki táncok és a két nagy oratorikus mű, a Budavári Te Deum és a Psalmus Hungaricus még nem foglalta el a méltó helyét a nemzetközi repertoárban.

– Fontosak az évfordulók szerinted? Nincs esetleg kötelező jellegük, mintha mindenképp muszáj lenne megemlékezni egy szerzőről az adott évben?

– Ha Mozartról vagy Brahmsról van szó, érdektelen az évforduló. Ezeknek a szerzőknek a műveit évfordulóktól függetlenül szívesen és rendszeresen játsszuk. Ha viszont olyan szerző évfordulóját ünnepeljük, akinek a művészetét érdemes fókuszba hozni, és akinek a műveire apropó nélkül nehéz a közönséget becsábítani, hirtelen jelentőséget nyer az ünneplés. Bízom abban, hogy egy-egy ilyen évforduló és az általa fokozottá váló figyelem gyökeres változást hozhat ezeknek a méltatlanul ritkán játszott szerzőknek a megítélésében, és ezáltal a magyar repertoár, határokon innen és túl is, új kincsekkel gazdagodik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Most vagyok abban az időszakban, amikor már van jogom megformálni ezt a szerepet”

A Bánk bán című opera minden magyar szívében különleges helyet foglal el. Az egyik legjelentősebb operánk ezúttal a Coopera szervezésében, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kel életre, Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező kezei nyomán. Az előadás egyik főszereplőjét, Gertrudot a Magyar Állami Operaház népszerű mezzoszopránja, Mester Viktória alakítja majd, akivel a készülő produkció kapcsán beszélgettünk.
Plusz

Fáy Miklós: Férfias erények

Fáy Miklós kritikus ezúttal a Robert Capa Központ új kiállításával, a Zeneakadémia szeptemberi Bartók-hangversenyével, Az öreg halász és a tenger új kiadásával, valamint egy Maria João Pires összkiadással foglalkozik.
Zenés színház

Mutatjuk az első képeket a Puskás musicalből!

Puskás, a musical címmel nagyszabású zenés színházi produkció készült Szente Vajk rendezésében. A legismertebb magyar életéről szóló darab előzetes bemutatója augusztus 20-án lesz az Erkel Színházban.
Vizuál

Antonio Banderas abszurdnak tartja, hogy szexszimbólumnak bélyegezték

A talán legsikeresebb hollywoodi karriert befutó spanyol filmszínész, Antonio Banderas augusztus 10-én ünnepli hatvanadik születésnapját. 
Jazz/World

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

„Fellélegzés” – Rövidesen indul az 5. Fesztivál Akadémia Budapest

Augusztus 20-tól rendezik meg az idei Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) koncertsorozatát a Zeneakadémián, a BMC-ben, a Hagyományok Házában és más helyszíneken. A rendezvényre több mint hatvan kiváló magyar művészt hívott meg Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezető. A „Fellélegzés” címet viselő fesztivál teljes programja elérhető a rendezvény honlapján, a hangversenyekre megkezdődött jegyértékesítés.
Klasszikus ajánló

Madarász 70 – A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye

Madarász Iván zeneszerző három műve kerül terítékre szeptember 4-én a Pesti Vigadó csodálatos termében.
Klasszikus ajánló

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.
Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.