- Hogyan értékeli az elmúlt fél évadot a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának élén?
- Egyelőre nem szeretnék még értékelni, hiszen jelenleg is dolgozunk és éppen egy folyamat közepén tartunk. Az eddigi közös koncertjeink, ha a közönség reakcióját mérvadónak tekintjük, sikeresek voltak. A Richard Strauss-fesztivál utolsó hangversenyén például két ráadás darabot is eljátszottunk, és még akkor is úgy éreztem, hogy a publikum szívesen hallgatná tovább az együttest. Természetesen ez a legfontosabb visszajelzés, mert ha így reagálnak, az azt jelenti, hogy valamilyen módon megérintettük őket. Csodálatos érzés ilyen hangversenyeket adni, hiszen a hallgatóságnak muzsikálunk, nemde?
- Elnök-karnagyi kinevezése előtt már dolgozott az együttessel. Emlékszik az első benyomásaira?
- Három évvel ezelőtt vállaltam el egy beugrást. Azon a koncerten Haydn-, Schubert- és Orbán-darabokat vezényeltem a zenekar élén. Megelégedéssel tapasztaltam, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét, hiszen egy kiegyensúlyozott, jól felkészült együttessel találkoztam. Ez a későbbi közös próbafolyamatok során is bebizonyosodott.
- Hallott már a zenekarról a legelső találkozásuk előtt is?
- A zenekar története nem volt ismeretlen előttem. Tudtam, hogy egy olyan együttest vezényelhetek, amelyikkel annak idején Mahler az I. szimfóniáját is bemutatta, továbbá, hogy más zeneszerzők mellett Kodály is komponált az együttes számára. Így született például 1933-ban a Filharmónia Társaság fennállásának nyolcvanadik évfordulójára a Galántai táncok című alkotás.
- Az együttes elsősorban zenekari árokban operazenekarként működik. Mennyiben befolyásolja ez a munkát a koncertpódiumon a szimfonikus repertoárban?
- Úgy gondolom, hogy az operazenekarok a koncertteremben is sokkal rugalmasabban tudnak működni, hiszen hozzászoktak, hogy estéről estére megosztott figyelemmel kell egyensúlyozniuk a karmester és az énekesek között, valamint hogy a pillanat törtrésze alatt kell reagálniuk az előadás alakulására. A verista műveket, például a Parasztbecsületet vagy a Bajazzókat nem lehet úgy vezényelni és játszani sem, mint egy Mozart- vagy Beethoven-szimfóniát. Teljesen más stílusról van szó, sokkal szabadabban, rengeteg rubatóval kell előadni ezeket a darabokat. Itt nem működik a robotpilóta. Egy Beethoven-szimfóniánál a tempóban maradva kell interpretálni a művet, de egy verista operában soha. Mindig változik az előadás, és folyamatos, feszült figyelemre van szükség.
- Milyen további elképzelései vannak a zenekar élén?
- Van néhány ötlet, amit szeretnénk megvalósítani, de az elsődleges célom, hogy folytassuk az elkezdett munkát. Ezt az évadot is én viszem végig, de nem tudom, hogy mi mindenre lesz lehetőségünk, hiszen ne feledjük, hogy a zenekar főképp az Operaház együtteseként működik. Ez pedig adott esetben egy turnéval kapcsolatban kötöttségeket jelent.
- Nem csak Magyarországon és nem csak a Filharmónia Társaság Zenekarával dolgozik együtt.
- A munkám nagyrészt Budapesthez köt, de ősszel lesz egy fesztivál Pozsonyban, amelynek a zárókoncertjén fogok vezényelni, aztán Hamburgban vezetem majd a filharmóniai hangversenyeket a Hamburgi Filharmonikusokkal. Januárban Párizsban koncertezem a Francia Nemzeti Zenekarral, aztán a Monte Carló-i Operában dirigálom Zemlinsky Firenzei tragédiáját és a Bajazzókat. Madridban és Torinóban színre visszük Humperdinck Jancsi és Juliskáját, Genfben pedig a Fideliónak egy új rendezését vezényelem majd.
hírlevél
