A május elsején lezajlott avatáson a Miniszterelnökség parlamenti államtitkár elmondta, olyan embernek állít szobrot Martonvásár, aki bár nem magyar, mégis ezer szállal kötődik a magyar kultúrához. L. Simon László utalt rá, a kormány és a Nemzeti Kulturális Alap által köztéri alkotások létrehozására kiírt pályázat eredményeként csak Fejér megyében az elmúlt két-három évben olyan emberek kaptak szobrot, akiknek nevét "a nemzeti múlt dicsőségét elsötétíteni akaró diktatúra politikája" évekig, sőt évtizedekig szerette volna a magyar történelemből és művelődéstörténetből kiradírozni.

A pályázat célja az volt, hogy a köztereket végre olyan alkotások ékesítsék, amelyek a magyar múlt, emlékezet, a nemzeti kultúra szempontjából valóban fontosak. L. Simon László felidézte Ludwig van Beethoven és "halhatatlan kedvese" alakját, aki minden bizonnyal Brunszvik Jozefin, Brunszvik Teréz húga lehetett. Azt mondta: a művész halála után előkerült levélben nem nevezte nevén kedvesét, évekig, évtizedekig találgatták, hogy ki lehet az, akihez Beethoven halálos ágyáról levelet intézett. A magyarok sokáig azt szerették volna hinni, hogy Brunszvik Terézről volt szó, akinek cisz-moll szonátáját is dedikálta a művész, ám "finom titokként húzódott meg a háttérben az a szerelem, amely Beethovent az ifjabb Brunszvik-lányhoz kötötte".

A felvidéki Nagy János szobrászművész és Troznai István öntőmester által készített Beethoven és a halhatatlan kedves című bronzszobor a zeneszerzőt ábrázolja, előtte egy zongora körvonalai, és egy karcsú nőalak hajol a komponista felé.