Itthon a Bánk bán

Egy operafilm megítélésénél kulcskérdés, sikerül-e filmes élménnyé finomítani az alapművet. Ha az alkotó nem hangolja át munkáját a látvány, a hang és a szó egységében fogant mozgóképi művészet dimenzióira, a végeredmény legfeljebb jól fényképezett színházi előadás lehet. Káel Csaba rendező sikeresen hántotta le az alapműről az opera-előadások hagyományos aránytalanságait, visszatért Erkel Ferenc operájának első, 1852-ben elkészült, úgynevezett ős-Bánk bánjához, s bizonyos mértékig Katona József drámáját tekintette első számú kiindulópontnak. Ennek megfelelően nem a személyes okokat, Melinda meggyalázását és a megcsalatott szerelmes férj haragját, hanem a nemzethaláltól való félelmet és az idegen elnyomó elleni lázadást tette döntővé Bánk bán királynőgyilkosságának motívumai közül. Még ennél is fontosabb, hogy Káel Csaba rendező és Zsigmond Vilmos operatőr tökéletes művészfilmet komponált, amely tengerentúli szakértők szerint is a mozgóképes zenedráma követendő mintájává, etalonjává vált. A mű mentes minden teatralitástól, eredeti helyszíneken, többek között az ócsai, a jáki, a bélapátfalvi templomokban, az esztergomi várkápolnában és Visegrád környékén forgatták a jeleneteket.
Az alkotók már az indítóképpel is beírták magukat a fimművészet nagykönyvébe: égő zsúpok úsznak a Tiszán, segítendő a halászok éjszakai munkáját. A nyitány helyszíne előrevetíti a finálé tragikumát, ugyanott, a haragvó folyó örvényeiben leli halálát az idegenektől meggyalázott Melinda, Magyarország nádorának felesége. A fények, az árnyékok, a hangok és a csend, a nyugalom és a mozgás ellentpárjai mindvégig szervesen illeszkednek a magyarság sorsdrámájához.
A ruhák és a díszletek kiválasztása is mintaszerű. A békétlenek, Petur bán megalázott magyarjai dísztelenebb, archaikus ruhákban állnak szemben az olykor papagájszerű, rikító ruhákba bújtatott merániaiakkal, az idegen királynő, Gertrudis léhűtőivel, akik igen csak vérszemet kaptak attól, hogy a király, II. Endre idegen hadszíntereken küzd. A magyarok többnyire a karzatról, felülről figyelik az orgiákban tobzódó idegeneket, a beállítás mindig természetes erővel hangsúlyozza a lázadásra készülő magyarok erkölcsi fölényét.
Bánk bán és Melinda életének idilli motívumait a rendező hatásos, ízléses képekben vetíti elénk, háttérben a visegrádi várral, a völgyekkel. A filmben Ottó, a királynő öccse nénje tudtával és beleegyezésével rontja meg Melindát a szerelmi bájital segítségével. Így Gertrudis a szó újkori, totalitariánus értelmében vett idegen zsarnokká válik, aki nemcsak leigázni, hanem megalázni, majd erkölcsi és fizikai értelemben is megsemmisíteni akarja a magyarságot.
A királyné erkölcsi és történelmi bűnéért bekövetkezett bűnhődés a film szerint az isteni igazságszolgáltatás szükségszerűségeként történik meg. Bánk bán – akit Kiss B. Attila Simándy József alakításaihoz méltó színvonalon formál meg – a Hazám, hazám kezdetű nagyáriáját a megfeszített Krisztus képmása előtt énekli el. Amikor a nádor Gertrudis királyné fejére olvassa a magyarság ellen elkövetett bűnöket, látomásszerűen, Krisztus tizenkét tanítványának jelmezében tűnnek elénk Tiborc és társai, mint a kisemmizett szegénység jelképalakjai. A brilliáns szereplőgárda, Rost Andrea, Kiss B. Attila, Réti Attila, Kováts Kolos, Sólyom Nagy Sándor és a többiek is hozzájárultak ahhoz, hogy világszínvonalú remekléssé sikeredett nemzeti zenedrámánk filmváltozata.
(Bánk bán, magyar film, gyártó: Ezüsthajó Produkció, rendező Káel Csaba, forgalmazza a Budapest Film)