Klasszikus

Izzó vulkánok Budapesten

2016.01.06. 08:20
Ajánlom
Bár a hallgatóság számára kívülről könnyednek tűnik, Dvořák a-moll hegedűversenye intenzíven igénybe veszi az előadóját. Nincs bérelt helye a klasszikus repertoárban, Christian Tetzlaff német hegedűművésznek mégis ez az egyik nagy kedvence. Január 14-16 között a Fesztiválzenekarral Jukka-Pekka Saraste vezényletével játssza Budapesten.

- Biztosan sokat tud erről a darabról, s talán arra is van válasza, vajon a magyar származású hegedűművész, Joachim József, akinek Dvořák ezt a művet dedikálta, miért nem fogadta igazi lelkesedéssel?

- Hogyne! Sokat tudok róla, hiszen ez igazán érdekes epizódja az európai zenetörténetnek. Joachim kiváló tolmácsolója volt a kor legjelentősebb zeneszerzőinek. Sok komponista a saját alkotását maga adta elő, s csak ritkán kért fel más előadóművészt. Ha mégis, akkor az legtöbbször a rendkívül nagyra értékelt magyar származású Joachim József volt. Dvořák is így tett, de az ő darabját Joachim valóban nem volt hajlandó eljátszani. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ezzel tényleg csak a nemtetszését akarta kifejezni.

Christian Tetzlaff

Christian Tetzlaff (Fotó/Forrás: Giorgia Bertazzi)

Azt feltételezik, hogy ebben a Dvořákkal szembeni féltékenysége is szerepet játszhatott. Joachim Brahmsot rendkívül nagyra tartotta és ennek több helyen is hangot adott. Épp azokban a hetekben játszotta el Brahms új hegedűversenyét, amelyet nyilvánosan is méltatott. Dvořák épp ekkor készült el az a-mollal, amit Brahms az egekbe magasztalt. Ez Joachimnak nem esett jól. Különösen az a könnyedség fájt neki, amellyel Dvořák komponált, s amellyel ő, mint előadóművész, nem mindig tudott mit kezdeni. Ráadásul ezt a hegedűversenyt - bármilyen gyönyörű is - bizony nem könnyű előadnia a szólistának.

- Mi teszi nehézzé a darabot?

- Furcsa módon, az említett könnyedség ellenére technikailag igen komoly nehézségeket okoz. Az első tétel két nagyon kellemetlen betéttel indul. Nem indul el igazából a zene, csak a virtuóz kézmozdulatok dominálnak, amelyek a testnek és nem a fülnek szólnak. Ezt követően aztán az egész hosszú tétel egyetlen szünet, vagy fellélegzés nélkül megy végig. A második és harmadik tétel hasonlóképpen intenzíven veszi igénybe a szólistát. Miközben sok olyan trükköt alkalmaz a szerző a darabban, amelyeket hihetetlenül óvatosan, óriási figyelemmel kell játszani, hogy megfelelően lehessen őket értelmezni. De ha jól belegondolunk, ilyesmivel sok más szerzőt is szembesíthetünk, tehát a felsorolt problémák egyike sem kardinális. Joachim mégis végigszálazta a darabot és számtalan hibás részt talált. Így aztán kettejük között megrendült a viszony.

- Ön mennyire érzi játék közben a Joachim által az 1870-es évek végén említett kellemetlenségeket?

- Nézze, én 30 éve játszom ezt a darabot, úgyhogy gondolhatja, ennyi idő alatt mennyire magamévá tettem. Hozzászoktam minden nehézségéhez. Nemrég játszottam másodszor is lemezre, s nyugodtan mondhatom, hogy a hozzám legközelebb álló zeneművek egyike. Talán azért is szeretem ennyire, mert nem szerepel gyakran a nagy klasszikus repertoárokon. A hegedűművészek legtöbbje ma is fél tőle egy kicsit. Velem ellentétben.

Christian Tetzlaff

Christian Tetzlaff (Fotó/Forrás: Giorgia Bertazzi)

- A budapesti koncerten Jukka-Pekka Saraste vezényli a Fesztiválzenekart. Önök jól ismerik egymást. Milyen vele játszani?

- Sarastéval harminckét évvel ezelőtt játszottam először: egy londoni turnén Mozartot adtunk elő. Azóta rendszeresen találkozunk különböző zenekarokban, a világ legkülönbözőbb pontjain. Amikor a Torontói Szimfonikusok élén volt, többször is felléptem velük, most pedig a WDR Szimfonikus Zenekar hívott meg mindkettőnket egy turnéra. Nagyon szeretek újra és újra találkozni azokkal a régről ismert muzsikus barátaimmal, akikkel bárhol futunk össze és játszunk együtt, többnyire jól értjük egymás gondolatait. Őt is, engem is, mint a muzsikusokat általában, hasonló módon vet a sorsunk számtalan irányba, és ha összefutunk, egy kicsit úgy érezzük, otthon vagyunk. Ráadásul véletlenül mindketten nagyjából azonos időben éltünk át súlyos kríziseket, s amikor nemrég egy gyönyörű Beethoven-sorozatot csináltunk együtt, úgy éreztük, ez átsegített bennünket a nehézségeken.

- Ha jellemeznie kéne Saraste személyiségét, mi lenne a legfontosabb, amit említene?

- Hogy a felszín alatt egy vulkán izzik benne.

- Érdekes, szinte ugyanezt mondják Önről!

- Na, látja, hát talán épp ezért állunk olyan közel egymáshoz. Ő is és én is hasonló viszonyban vagyunk a zenével, ami azt jelenti, hogy mindketten úgy érezzük, saját magunkat, egész lényünket kell beleadnunk egy-egy előadásba. Csak akkor jut el a közönséghez az, ami a zenemű lényege, az igazán fontos érzések átélésének lehetősége. Szeretnénk megmozgatni, megindítani, felrázni a közönséget a zene segítségével. Nekünk az a dolgunk, hogy a zeneszerző és a hallgató szívét egymáséhoz olyan közel hozzuk, amennyire csak lehet.

- A Budapesti Fesztiválzenekart igazán jól ismeri. Mit gondol róluk?

- Most fogok nyolcadszor föllépni velük. Nagyon sokra tartom őket. Épp azért, amit az előbb mondtam. Nagyon-nagyon komolyan veszik, amit csinálnak és minden erejükkel azon vannak, hogy a közönséget a lehető legközelebb hozzák a zenéhez.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Jazz/World

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus portré

Egy orosz, aki zenét álmodott Seherezádé történeteihez

175 éve született Rimszkij-Korszakov, akinek ma szinte csak egyetlen művét ismerjük, a négytételes Seherezádét. Pedig írt mást is, és egy egész generáció tanára volt.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör áprilisi programjából

Áprilisban többek között Ádám Zsuzsanna és Banai Sára, Falusi Mariann és a Sárik Péter Trió, Szakcsi Lakatos Béla és Fáy Miklós mint szerkesztő lép a Társaskör színpadára.
Klasszikus ajánló

Elhúzza Casanova nótáját az Óbudai Danubia Zenekar

Március 22-én és 23-án a velencei szökevény, Giacomo Casanova kalandos életéből villant fel részleteket az Óbudai Danubia Zenekar, kiváló zeneművekkel tarkítva a történeteket. A pénteki koncert élőben követhető a Fidelio közösségi oldalán, de néhány jegy még akad azoknak, akik személyesen élnék át a hangversenyt.
Klasszikus lemez

Kodály-siratótól a Kurtág-árnyékig

A rohmanndittasághoz szükségeltetnek: érző csellóhang, tisztaság. Komolyság, gazdag zengés. Kíváncsiság. Új lemeze nemcsak portré, hanem igazi magyar történet.
Klasszikus ajánló

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.