"Bárcsak a jövendő művésze önmagán belül, s nem kívül tűzné ki az elérendő célt, s lenne a virtuozitás csupán eszköze, nem pedig végcélja. Bárcsak mindig észben tartaná azt, hogy bár a mondás szerint noblesse oblige (a nemesség kötelez), de legalább annyira, sőt sokkal inkább, mint a nemesség: génie oblige (a tehetség kötelez)!" Paganiniről írott nekrológjában, 1840-ben fogalmazott így Liszt Ferenc, és saját maga mutatott példát arra az utókornak, hogy mire is kötelezi egy művészt a tehetség. Mindenekelőtt arra, hogy tehetségét megossza a világgal. A Zeneakadémia Koncertközpont 2013-ban - hagyományteremtő szándékkal - életre hívott sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget.
Május 9-én két japán tehetség, Morimoto Miho és Mukeda Narihito lép a Solti Terem színpadára Sosztakovics, Kodály, Bartók, Liszt és Chopin műveivel. Morimoto Miho, a huszonhét éves zongoraművésznő egy japán kisvárosban, Amagasakiban született. Felsőfokú tanulmányait Kiotóban kezdte, a mesterképzést pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Falvai Sándor és Réti Balázs növendékeként folytatja. 2013 őszén elnyerte a Yamaha Music Europe GmbH ösztöndíját, diplomakoncertjére pedig - amelyre szintén Narihitóval együtt készül - idén júniusában került sor. A szintén huszonhét éves Mukeda Narihito 2010 óta a Zeneakadémia diákja, ahol a tanszékvezető Dráfi Kálmán növendékeként végzett 2014-ben; jelenleg a Zeneakadémia zongoraművész-szólista képzésére jár. A két pianista már több ízben lépett fel közös koncerten és játszott négykezes műveket. Ezúttal is e kamarázással kezdik és zárják közös hangversenyüket: az est első felében elhangzik Sosztakovics két zongorára írott Concertinója, amelyet a komponista 1954-ben az akkor tizenöt éves fiának komponált. Ezután Miho Morimoto Bartók és Kodály két méltán népszerű művét, a Meditációt és az op. 8a Két román táncot játssza, majd Liszt két Consolation-ját és a 13. magyar rapszódiát. A második félidőben nagyrészt Mukeda Narihito játszik Chopin-műveket, köztük a g-moll balladát, amelyben a fiatal zeneszerző Bécsben érzett honvágyát írta meg. A koncertet Liszt egyik legvirtuózabb művének, a Don Juan reminiszcencia négykezes változatával zárja a két zongorista. A mű 1918-as kiadásának előszavában Busoni a következőket írta: „a zongorázás legmagasabb szintjét elérő darabnak mondhatni szimbolikus a jelentősége" - mint ahogy annak is, hogy a magyarországi egyetemek közül az egyik legmagasabb külföldi hallgató-aránnyal bíró Zeneakadémia legkiválóbb japán növendékeinek is fellépési lehetőséget biztosít.
hírlevél
