Jascha Heifetz sokak számára a 20. század legnagyszerűbb hegedűművésze volt. Nem mintha rangsorolni lehetne, elvégre vannak más szempontok is, mint a virtuozitás, sőt. A filmrészleten Henryk Wieniawski Scherzo tarantelle című darabját halljuk, s ami még inkább ámulatba ejtő, az látni a művész ujjait lassított felvételen. Még így is nagyon gyorsan mozognak!
Jascha Heifetz 1901-ben született az Orosz Birodalomban, Vilnában. Csodagyerek volt, már háromévesen megkapta első hegedűjét, ötévesen pedig egy Auer-tanítványnál, Ilja Malkinnél tanult. Első hangversenyére sem kellett sokat váni, Mendelssohn e-moll hegedűversenyét adta elő.
Tízévesen egy szentpétervári koncerten a rendőröknek kellett megvédeniük a rajongóktól. Amikor pedig Berlinben találkozott Fritz Kreislerrel, a kor legnagyobb virtuózával, az csak ennyit mondott:
Uraim, ezek után akár szét is törhetjük a hegedűinket a térdünkön.
Az októberi forradalom után Heifetz családja – amiképp Auer Lipót is – Amerikába költözött. Hamarosan az állampolgárságot is megkapta, igazi sztárja lett az országnak. Nem csak a hangversenyteremben: egyike volt az első komolyzenészeknek, akik reklámokon és tévéműsorokban szerepeltek. Arthur Rubinstein zongoraművésszel és Gregor Pjatigorszkij csellistával alkotott triójukat „millió dolláros trió”-két emlegették.
Zsidó származásúként Izraelbe is ellátogatott, de hatalmas felháborodást okozott, mert Richard Strauss művét is műsorra tűzte. (R. Strausst, akárcsak Wagnert náci zeneszerzőnek tartják Izraelben, nem is ok nélkül.)
Karrierje egészségügyi problémái miatt ötvenöt évesen megtört. 1958-ban egy szerencsétlen esés miatt műteni kellett, már csak botra támaszkodva tudott játszani, egy 1972-es vállműtét után pedig visszavonult. 1987-ben hunyt el. Számos Grammy-díj nyertese. „Paganini óta őt tekinthetjük a legnagyobb hegedűvirtuóznak” – írta róla a Los Angeles Times.
hírlevél
