Klasszikus

Játék

2004.05.15. 00:00
Ajánlom
Ha időm engedi, szívesen tarokkozom, ha úgy jön ki a lépés, alkalom adtán beállok focizni (bár ennek a többiek nem mindig örülnek), és szoktunk értemezőszótárasat is játszani, igaz, erre két éve nem volt példa. Az Amadinda koncertjein mindig azt érzem: ez a négy komoly ember játszik. Az a játék azonban, melyet ők űznek, nem passzió, sokkal inkább passió: láthatólag egész életüket tették fel rá. Szerda este a Rádió 6-os stúdiójában az együttes két tagjának egy-egy szerzeménye adta a koncert keretét, ezekből kiderült az, ami játékukból is: gondolkodásmódjuk, világlátásuk ennek a nagyszabású játéknak a része.

Az Amadinda közönsége tipikus: sok a fiatal, sok a mosolygós arc, kevesen jönnek öltönyben. Ez nem azt jelenti, hogy ne vennék komolyan, amit az együttes játszik, sőt. És vannak persze a közönség soraiban a muzsikusok, akik talán tanulni jöttek, ha mást nem, azt, hogy legközelebb mit írhatnak e négy embernek.

Ha a mostani koncertből indulunk ki: bármit. A fantáziánkat nem kell korlátoznia holmi zenei lexikonoknak, legalábbis én egyetlen olyan lexikont sem ismerek, melyben szerepelne az ötliteres söröshordó mint hangszer (különösen olyan megkötéssel, hogy a hordó eredeti tartalma mindegy, milyen sör, de német Pils legyen). A szünetben, a stúdió ajtaja előtt azon elmélkedtem, mekkora kamion kellene ahhoz, hogy az Amadinda összes hangszere elférjen rajta. Mekkora logisztikai feladat lehet megszervezni egy turnét. Mert négy marimbát elhelyezni még belátható, de mi van, ha a messze távolban valaki váratlanul felkiált: „Úristen, otthon maradt a poroló!”, vagy „Van valakinél egy vesszőseprű?” Mert söröshordót beszerezni nem kunszt, a behangolása pedig direkt élvezet. De honnan szerez az ember ágyúhengerfejet?

A Hatos is jobban hasonlított gyárra, mint stúdióra. A különböző munkafolyamatok rendszerint különböző helyszíneken zajlanak, nem elég tehát a kottát megtanulni: legalább ekkora munka begyakorolni, hova tegye az ember melyik ütőjét, honnan mikor merre induljon el, hogy ne akadjon össze a másikkal, pláne, ha közös fatuskót kell püfölni.

A koncert Holló Aurél darabjával indult – itt szólalt meg a legtöbb fúvós, a furulyától a kagylókürtig. A hangverseny ötödik, nélkülözhetetlen szereplője a műsorközlő, Szalóczi Pál volt, aki minden szám előtt elmondta, mit kell tudnunk – ő magyarul mesélte el azt, amit később Rácz Zoltán japánul gajdolt: a két tigris közt liánon lógó emberke történetét. A zen-buddhista tanítás lényege, ha jól értettem, hogy örüljünk annak, ami van, voltaképp a mi életünk se más, mint egyensúlyozás egy szál liánon, s az eper, amit nagy nehezen elérünk: ajándék, de a C-ről magabiztosan D-re lépő furulya bizony lehanyatlik, visszacsúszik legalábbis Ciszre, ami nem kevéssé jelképes.

Vidovszky László Hoquetus című műve matematikai feladvány: a három dallamhangszer (marimba) és a periodikusan kerengő, különböző tárgyakat (ha jól emlékszem, Karlsberg Pils volt középen, de később kiderült, hogy ennek csekély a jelentősége) különböző tempóban csapkodó negyedik összjátéka. Megtudhattuk, a mű ihletője az Amadinda első lemezéről közismert Sáry László-darab (Kotyogó kő egy korsóban) – ha őszinte lehetek, nekem nem jött ki a megoldás.

A kiadottól eltérően ezután nem egy Petrovics-darab következett, hanem Balassa Sándor op. 18-as Kvartettje. A hatvanas évek végén íródott tanulmányszerű művet sokáig eljátszhatatlannak hitték, s bár az Amadinda fölényes biztonsággal szólaltatta meg, megértjük, hogy nem sokan vállalkoznak e feladatra. Balassa a lexikonból indult ki, valószínűleg végigvette az „ütőhangszerek” szócikket, aztán hadd szóljon. Sokáig csak azt érzékeltem: nagyon nehéz a feladat, nagy munkát végeznek a fiúk, de azt mindig élveztem, ahogy átadják egymásnak a hangot, hangszercsoportot – aztán a záró tételen átsejlett Bartók, talán a Divertimento és a Zene, egy-egy pillanatra –, és legalább e tétel igazán zenének tetszett.

Szünet után ismét dallamos, a Zenhez közel álló mű (voltaképp egy tétel) következett, Dukay Barnabás szerzeménye, melynek címe hosszabb, mint maga a mű (Lebegő pára a mélység színén kavargó esti szelekben – hangszeres motetta négy marimbára), a szerző vezényletével. Ez a Steve Reich azonos hangszerekre írt műveire emlékeztetően lebegő kompozíció lelkileg készített elő Váczi Zoltán megfejtetten is meg nem értett című (RECONSTRUCTION – beFORe JOHN6) darabjára. (A magyarázat olyan volt, mint ahogy Micimackó magyarázza el, miért ez a neve, illetve hogy és miért kell Kangának azt mondani: „ehe”.) Azt hiszem, aki rádión hallgatta az adást, nem tudja, mit veszített. E darab előadása ugyanis igazi performance. Kezdve azon, ahogy a négy meglett férfiú a közönség háta mögül vízikanárit fújva (a hangszerek elnevezéséért nem szavatolhatok: tudják, arra gondolok, amibe vizet teszünk, belefújunk, oszt csicsereg) előjön. Az egyes tételek egyébként a görög mitológia éráit jelképezik. Első hallásra-látásra talán nem derül ki, miképp, de itt már leplezetlen a humor: amikor a vesszőseprűn rappelve elhangzik a Dömötör Ödönről szőlő, bocsánat, szóló történet, akkor a közönség a hasát fogja. Sok minden derült még ki: pl. ha egy nagyobb hordónak kihúzzuk a belét, morog, mint oroszlán (az aktus a csónakmotor beindításához hasonlatos). A hangszerek közül a villanygomba hangja tetszett legjobban, de bizony szerepet kapott a szőnyeg és a poroló, a két négyzetméter cintányér (ld. egy négyzetméter vodka), az ágyúhengerfejek és az összes sereshordó. A darab a lukbakergetős türelemjátékra emlékeztető tengerzúgással és a négy előadó kivonulásával ért véget.

Eddig a játék – és első látásra e műnek valóban a játékos, helyenként akár Cage-esen polgárpukkasztó oldala kerül előtérbe; közben a laikus közönség is jól érzi magát. Ám szinte biztos vagyok benne, hogy ha valaki alaposan megtanulja e művek saját játékszabályait, a dolog véresen komoly. Akkor talán a matematikai feladvány megfejtése is egyszerűbb, és kiderül, hogy és miért következnek egymásra a nagy korszakok, és ezek hogy függnek össze vízikanárival, hordóoroszlánnal, a köldökön dögönyözött böglyökkel, be- és kivonulással vagy a jólhangolt söröshordókkal. Valószínűleg csupán az életünket kell rááldozni.

(Magyar Rádió 6-os Stúdió, május 12. 19:30; Az Amadinda Ütőegyüttes koncertje fennállásának 20. évfordulója alkalmából; Holló Aurél, Vidovszky László, Balasa Sándor, Dukay Barnabás és Váczi Zoltán művei; tagjai: Rácz Zoltán, Váczi Zoltán, Bojtos Károly, Holló Aurél; km.: Kovács Dénes (hegedű)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Vizuál

Ifjúsági nagydíjat nyert Tallinnban Szakonyi Noémi Veronika filmje

A nyílt örökbefogadás témáját dolgozza fel a Hat hét című film, amely a tallinni zsűri indoklása szerint sikeresen megtalálta a fiatalság hangját, a rendező munkája pedig elképesztően empatikus. További két magyar alkotást is méltattak a rangos Észak-Európai seregszemlén.
Plusz

Elhunyt Irene Cara, a Flashdance Oscar-díjas énekes-dalszerzője

63 éves korában elhunyt Irene Cara, a Flashdance című film Oscar-díjas énekes-dalszerzője – számolt be róla a BBC News.Az amerikai színésznő és énekesnő az 1980-ban bemutatott Fame című film főcímdalával is sikert aratott, de sokan ismerték meg a Flashdance című produkció dalszerző-énekeseként is.
Vizuál

„Mindig rólunk van szó” – Hegedűs D. Géza a Néprajzi Múzeum kiállításáról

Európa egyik legkorszerűbb múzeumépülete, az idén felavatott Néprajzi Múzeum első, időszaki kiállítása a Megérkeztünk című tárlat. A legelső, 19. századi gyűjtésektől a legújabb szerzeményekig Hegedűs D. Géza színművész „kalauzolja” a látogatókat audio idegenvezetés formájában.
Klasszikus

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Online formában újjászületett a Muzsika című lap

Újraindult a Muzsika komolyzenei kiadvány. Az online kiadvány ügyvezetője, megbízott főszerkesztője, Bonecz Ervin úgy fogalmaz, céljuk, hogy a megújult Muzsika – a hagyományok megőrzése mellett – merészen és inspirálóan mutassa meg a jelen zenei élet innovatív folyamatait.
Klasszikus hír

Magyar szövegre és énekesre komponált Thomas Adès

A világhírű brit komponista Weöres Sándor, József Attila, Radnóti Miklós és Orbán Ottó verseire komponálta Növények című alkotását, melyet Károlyi Katalin mezzoszoprán mutatott be a Prussia Cove-i Nemzetközi Zenei Szeminárium ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett koncerten.
Klasszikus ajánló

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.
Klasszikus hír

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Klasszikus interjú

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.